A két Korea mellett újabban Kína is beszáll a konfliktusba

Észak-Korea egy most nyilvánosságra hozott dokumentumban azt követeli, hogy világosan határozzák meg a közte és Dél-Korea között húzódó katonai demarkációs vonalat a Sárga-tengeren. Ha ez nem történik meg, elkerülhetetlen az összecsapások ismétlődése – hangzik a fenyegetéssel felérő nyilatkozat.

Emlékezetes, hogy a labdarúgó-világbajnokság döntőjét beárnyékolta a koreai vizeken lezajlott tűzpárbaj. Az észak-koreai halászhajókat kísérő naszádok és a dél-koreai haditengerészet összecsapásai már-már hagyományosnak is tekinthetők. A Sárga-tenger korántsem nyugodt vizeit azonban egy másik konfliktus is terheli: a tenger túlsó partjairól csapatosan érkező kínai halászhajók egyre gyakrabban kerülnek összetűzésbe a dél-koreai parti őrséggel.

2001 júniusában Kína és Dél-Korea megállapodást kötött a tengeri halászat szabályairól. A két ország felségvizei mentén kizárólagos gazdasági területeket jelöltek ki, a tenger közepét pedig közös használatúvá nyilvánították. Az államközi egyezmény azonban nem tudja megakadályozni a súrlódások kialakulását.

A szöuli napilapok állítása szerint a konfliktus oka a kínai rablógazdálkodásban keresendő. A kínai halászok ugyanis már teljesen kifosztották a hazai vizeket, ezért csak a szomszédos területeken számíthatnak gazdag zsákmányra. A csapatosan érkező kínai hajók kiszorították a koreai halászokat a közös használatú területekről. Fejenként legalább három életbiztosítás kéne ahhoz, hogy megpróbáljunk visszamenni – nyilatkozta egy koreai halász. Az incidensek azonban már a hazai vizeken is állandósultak.

A koreai parti őrség naszádjai az utóbbi időben gyakran válnak ideiglenesen mozgásképtelenné, mivel a hajócsavarokra ismeretlen eredetű halászhálók tekerednek. A legénység oxigénpalackokkal alámerülő tagjai általában jó kétórás munkával tudják a csavart kiszabadítani. Előfordul azonban, hogy a hajót csak az incsoni kikötő szárazdokkjában sikerül helyreállítani. Mivel a koreai halászok csak bójákkal megjelölt és elektronikus jeladókkal felszerelt hálókat használnak, a legénység már az első esetet követően a kínai halászokra gyanakodott. Mint később kiderült, a hálók valóban az éjszakánként megjelenő kínai hajókról származnak. A halászok villámgyorsan lerakják a hálókat, és csak másnap vagy harmadnap térnek vissza a zsákmányért.

Májusban a koreai parti őrség megpróbált feltartóztatni egy kínai hajót, de a halászok szigonyokkal és késekkel rátámadtak a legénységre. Néhány nappal később újabb incidensre került sor. Egy kisebb őrnaszád üldözőbe vett három kínai hajót. Hirtelen a távolból harminc kínai hajó bukkant fel, és alakzatba rendeződve közelítettek a naszád felé. A fenyegető manőver láttán a koreai kapitány azonnali erősítést kért. A parti őrség mokphói támaszpontjáról hamarosan egy 500 tonnás hadihajó érkezett. Az erődemonstráció hatására a kínai hajók villámgyorsan szétszéledtek. A parti őrség végül is öt hajót tudott feltartóztatni. A szöuli napilapok kommentárjai szerint a kínai halászok kétségbeesett ellenállása mögött a pénzbüntetéstől való félelem húzódik. A tetten ért hajók kapitányaira ugyanis 30 millió vonos, azaz (mintegy 1 millió koroná) bírság is kiszabható.

A kínai halászhajók tehát megsokszorozták a koreai parti őrség feladatait. A távolabbi vizek egyidejű ellenőrzése ugyanis csak úgy biztosítható, ha minden naszád ötször nagyobb területen járőrözik. A legénység így teljesítőképességének határához közeledik. A szöuli lapok összehasonlításként megemlítik, hogy a japán parti őrség sokkal határozottabban szokott fellépni az illegális behatolókkal szemben. A szigetország felségvizeit folytonosan repülőgépek pásztázzák, és ha egy idegen halászhajó akár csak megközelíti a határvonalat, azonnal megjelennek a naszádok és a helikopterek.

Szöul, 2002. augusztus