A kengyijaiak kálváriája

A Duna túlsó – szerbiai – partján, horvát felségterületen elterülő Kengyija település lakói csak útlevéllel léphetnek be Horvátországba. Furcsa helyzetükből számos probléma fakad.

Kengyija hivatalosan Batinához tartozik, így a polgármester, Molnár György személyesen vette kezébe a dolgokat.

– 1956-ban a nagy árvíz idején a kengyijai házak mind összedőltek. A valamikor 900 lelket számláló település lakóiból nagyon kevesen maradtak itt, ők újból felépítették a házaikat. Jelenleg már csak húszan vannak, ők is mind idősek, hetven év felettiek. Mindenben megpróbálunk nekik segíteni, a horvát papíroktól a nyugdíjig mindent mi intézünk. Egyedül én sem győzném, így a helyi választmány tagja, Csapó Mária is megtesz mindent, hogy ezek az idős emberek boldogulni tudjanak – mondja a polgármester.

A szerb határtól néhány kilométerre lévő, pár házból álló települést így, télvíz idején személygépkocsival sem volt könnyű megközelíteni. El lehet képzelni, hogy ezeknek az idős embereknek mennyire nehezükre esik a közlekedés, még akkor is, ha nem akarnak „átjönni“ Horvátországba, hanem csak Bezdánba szeretnének eljutni.

– Két határon is át kell kelnünk ahhoz, hogy eljussunk Batinára. Ezért inkább Bezdánba járunk orvoshoz, ahol fizetni kell a szolgáltatásért, mert a betegbiztosításunk Horvátországra szól. Nemrég az egyik cukorbeteg szomszédasszony kómába esett, nem engedték át a határon, így nem jutott el az eszéki kórházba, ezért Zomborba vitték, ahol meg is fizettették vele az ellátást, még jó, hogy nem kellet sokáig bent maradnia. Mi itt főleg mezőgazdasággal foglalkozunk, de mivel nem tudunk átmenni a portékánkkal a határon, itt, a közeli Bezdánban tudjuk csak eladni azt a kis dinnyét, zöldséget, amit megtermelünk. A mezőgazdasági támogatásokra sem vagyunk jogosultak, hiszen nem tudjuk Horvátországnak leadni a termést. A fiatalok még úgy-ahogy, de mi, idősebbek már nagyon nehezen tudjuk fenntartani magunkat. Ha megkapnánk azt a kis nyugdíjat, javulna a helyzetünk – ’91-ig mi is fizettük a nyugdíjalapot, nem mi tehetünk róla, hogy itt húzták meg a határt. Ha továbbra is így marad minden, nem tudom, mi lesz velünk. Akkor még rosszabb lesz – nyilatkozta lapunknak Sóta István kengyijai lakos.

A batinai helyi választmány vezetőinek köszönhetően ezeknek az embereknek valószínűleg meglesz majd a nyugdíja, de továbbra is maradnak a közlekedési problémák, a határok, az egészségügyi ellátás nehézségei. Terményeiket továbbra sem vihetik át egyik országból a másikba, így mezőgazdasági támogatásban sem részesülhetnek. Ezeknek a problémáknak a megoldása pedig már a két ország jóindulatától, hozzáállásától függ. Van pozitív példa, Szlovéniával sikerült megegyezni az ilyen eseteket illetően. (Ú. M. Képes Újság)