A jótékonykodás éve

Egy októberben közzétett uniós felmérés szerint Szlovákiában tavaly a lakosság 12 százaléka, azaz több mint 650 ezer ember élt a szegénységi küszöb alatt. Ez százezer fővel több, mint egy esztendővel korábban. Az európai országok lakosságának vásárlóerejét tekintve pedig Szlovákia a nemzetközi összehasonlítást tükröző lista sereghajtói között keresendő. Különös hát a világ: ha az ország régióiból érkező sajtóhírekre figyelek, jobbára győzelmi jelentések; ha a dolog mélyére tekintek, a társadalom alagsorában összeomlással fenyegető, háló nélküli reménytelenség. Noha van, aki még kapaszkodik, reméli, hogy kimenekülhet belőle; más MÁR elfogadta életformájának, s nem tud (kilátástalanságában nem is kíván?) változtatni rajta. Ők a tartósan mélyszegények, ráadásul nemegyszer hajléktalanok is. Viszont a teljes összkép mintha arra lenne jó, hogy (a jelenleg még) a szociális küszöb fölött élő jelentős többség észrevegye, megtanulja: mitől akarja megóvni magát. Illetve – nem csak a jótékonykodás évében – hogyan és mivel tudja/tudná segíteni a létminimum alatt és az igazán szegény csoportokban tengődőket. Az érsekújvári Szent Kereszt Felmagasztalása plébániatemplom közösségi helyiségében erről beszélgetek Magyar Béla önkéntes szociális aktivistával, a városi szabadidőközpont munkatársával, hitoktatóval és szímői kántorral.
Miklósi Péter interjúját a Keddi faggatóban olvashatják!