A firenzei felvonulásból nem lett genovai vérengzés

Kétszer annyian, mint Genovában, százszor kisebb felfordulással Firenzében Firenzében, a toszkán fővárosban az a maroknyi büfé- és pizzériatulajdonos járt jól, aki – a kormány és a média keltette pszichózis ellenére – ki mert nyitni az Európai Szociális Fórum által szervezett felvonulás útvonala mentén. A lehúzott redőnyök között, karneváli hangulatban haladó menetelők csengő euróval fizetve kiitták és felették a készleteket. Firenzéből nem lett Genova–2: a tavaly nyári véres G–8-as csúccsal ellentétben itt egyetlen incidens sem történt. Csalódottan mehet haza New Yorkba Oriana Fallaci. Az innen elszármazott írónő a fórum előtt jó előre lefasisztázta a – zömmel baloldali, zöldekből és pacifistákból álló – tömeget, s egy látványos „na, én előre megmondtam!” – bejelentés kedvéért át is kelt az óceánon. S aztán hallgatott.

„Firenze népe” tehát ezúttal békés maradt, pedig itt legalább kétszer annyian voltak, mint Genovában. Ez annak ellenére igaz, hogy itt is lezajlott az ilyenkor szokásos számháború. A hatóságok szerint több mint félmillióan vonultak fel a belváros legféltettebb nevezetességeit elkerülő, öt kilométeres útvonalon. A rendezők ezzel szemben egymillió emberről beszélnek. A menetben haladva, az egyik ablakon kilógatott papírtáblán olvashattuk a kétmilliós számot is.

Firenze állandó lakosságának hozzáállása vegyes volt. Sokan megszeppentek, mint a boltosok. A város egyik leghíresebb polgára, Franco Zeffirelli egyenesen azt javasolta, avassák boldoggá a „városvédő” Fallacit. Mások viszont, szendvicsemberként, hirdették: „Firenzeiként boldog vagyok, hogy városom ad otthont az Európai Szociális Fórumnak”. A felvonulás útvonalán a legtöbb ablak zárva maradt, ám számos erkélyről biztatást kapott a tömeg. Sőt, egyes földszinti ablakokból a leginkább elcsigázottaknak vizet, kávét, kenyeret, sőt bort nyújtottak ki. Hálás tapsvihar volt a köszönet. A tüntetés békés kimeneteléért minden érintett önmagát dicsérte. A jobboldali miniszterelnök, Silvio Berlusconi a hatóság együttműködési készségének tulajdonította a problémamentes rendezést. A baloldali városi és tartományi vezetés viszont annak, hogy Genova példáján okulva – ahol a rendfenntartó erők provokálták a tömeget – ezúttal a rendőrök „láthatatlanok” maradtak. A fellépéssel kapcsolatos döntés jogát kivették a helyi parancsnokok kezéből.

Traktorral vonult fel Jose Bove francia radikális farmervezérReuters-felvételek – Mikor lesz nálunk ilyen tüntetés? – tette fel a Dóm téren a félig költői kérdést Artner Annamária, az Attac–Magyarország elnöke. A társaságában lévő fiatalok értetlenkedésére hozzáfűzte: – Ha háború lesz, százezrek halhatnak meg, s ti is veszélybe kerülhettek. Az, hogy a fiatalabb magyar résztvevők között a menet nem aratott osztatlan sikert, érthető: a firenzei tömeg – még ha a résztvevők 105 országból érkeztek is – alapvetően olasz volt, s azon belül is baloldali. Márpedig a hazai rendszerváltás, s különösen a fideszes sémák eluralkodása óta Magyarországon nem sikk ehhez az oldalhoz tartozni. A Firenzébe érkezett mintegy háromszáz magyar jó része nem is vallotta magát baloldalinak. A magyarországi ifjabb generációban bizonyára megrökönyödést keltene, milyen tömegesen jelentek meg az utcákon, a felvonulók ruháján és a transzparenseken a nálunk „tiltott tekintélyuralmi jelképek”: a vörös csillag, a sarló-kalapács és a vörös lobogó. Hogy a che guevarás pólókról, az ismét tömegesen divatba jött palesztin kendőkről ne is beszéljünk. Való igaz, a világnak ezen a fertályán ez a szimbolika az antifasiszta baloldali folklór része. Itt ugyanis a kommunisták – ha be is kerültek a kormányba – sohasem voltak „uralmon”. Az antiglobalistákhoz való, nem mindig „problémamentes” viszony fejtörést okoz az önmagukat középbalnak definiáló olasz pártoknak is. Vezetőik nem jöttek el Firenzébe, a tagság körében viszont egyre erősebb a nyitás iránti igény. Az az óhaj, hogy ne csak Berlusconi ellenzékeként, hanem saját gondolatiságuk okán is ismerjék őket.

Hasonlóképpen gondolkodik a fórumon részt vevő Krausz Tamás történész is, aki szerint a baloldali erők eszmeisége mintegy húszévente kiürül, s új típusú válaszkeresés nélkül már nem jelentenek igazi alternatívát.

A békemenetről alkotott kép úgy teljes, ha tudjuk: „Firenze népéből” az olasz hatóságok már a határon visszafordítottak kétezer kockázatosnak ítélt embert. ĺgy a menetet lezáró, óriási bulin joggal hirdethette az óriási plakát: „Mi magunk vagyunk a műalkotások. Firenze él!”