A feledékenység nem szkizofrénia

Szkizofrénia jeligére: „Előfordulhat-e, hogy valaki csinál valamit, és 10 perc múlva már nem emlékszik rá, hogy mit csinált? Ez szkizofrénia vagy sem?

A szkizofrénia a pszichózisok (népiesen elmebetegségek) csoportjába tartozik, s pszichiátriai kezelést igényel. Egyik tünete a hallucináció, amikor a beteg olyan dolgokat észlel, érzékel valóságként, melyek ténylegesen nem léteznek, de ő valóságnak tartja még akkor is, ha azok egészen lehetetlen dolgok. Hallucinált élményeit megkísérli valamilyen módon megmagyarázni magának, de a különös élményekhez törvényszerűen különös magyarázatok csatlakoznak. Az ember hangokat hall a saját fejéből, a csillárból vagy a hűtőszekrényből. Szerinte ez azzal magyarázható, hogy oda valaki hangszórót szerelt, vagy éppen telepátiával viszi át gondolatait az ő fejébe. Ezeket a gondolatokat abszurdnak, képtelennek, bizarrnak tartjuk, és téveszméknek nevezzük őket. Jellemzőjük, hogy a beteg szilárd meggyőződését tartalmazzák, azok valótlanságáról ő semmiképpen nem győzhető meg. Ezek a téveszmék (doxazmák) előfordulhatnak más elmebetegségekben is, de van néhány szkizofréniás jellemzőjük: a szkizofréniákban (több típusát ismerjük) ezek a téveszmék többnyire nagyon vadak, fizikai lehetetlenségeket, sok misztikus elemet, gyakran pedig külső hatalmaknak való testi-lelki alávetettség gondolatát tartalmazzák. Általában logikátlanok, rendszertelenek és nem is állandóak. A téveszmék keletkezési mechanizmusát sokan próbálták megmagyarázni. Kétségtelennek látszik, hogy kóros forrásból, a gondolkodásnak és az érzékelésnek egy megváltozott, ősi jellegű mechanizmusra való átváltásából erednek. Ez a sajátos érzékelés- és gondolkodásmód erős stressz, mérgek stb. hatására egyébként egészséges emberben is megjelenhet, egészen enyhe változatát éjszaka, elhagyott temetőn egyedül átsétálva sikerülhet átélnünk, különösen ha a szél meg-megmozgatja körülöttünk az ágakat. Ilyenkor mindent más megvilágításban látunk, minden nesznek fenyegető jelentősége lesz, könnyen sejtünk a fák mögött leselkedő, félelemkeltő valamit, kiszolgáltatottnak, védtelennek érezzük magunkat. A szkizofréniás beteg valahogy hasonlóan, de sokkal fokozottabb mértékben éli át világát: számára mindennek titkos, többnyire fenyegető jelentősége van, egyedül érzi magát tehetetlenül odadobva idegen, érthetetlen erők játékszereként egy ellenséges világ középpontjában. Ez a sajátos élményvilág itt nem külső hatás eredménye, hanem a beteg idegrendszerében végbemenő folyamatok következtében létrejött kóros ingerlékenységéből fakad. Hallucinációk és téveszmék együtt eredményezik a szkizofréniára jellemzőnek tartott élményzavart a depersonalizációt (a személyiség elvesztése). Lényege, hogy a beteg valamilyen formában elveszíti a kora gyermekkorban megszerzett képességét önmaga és a külvilág megkülönböztetésére. A valóságos környezet iránti érdeklődése, érzelmi viszonyulása erősen beszűkül, majd később a külvilág iránti teljes közömbösség lesz rá jellemző. Hogy mi okozza a szkizofréniákat, ma még nem tudják. Európában és nálunk az összlakosság 0,2–0,4%-a szkizofréniás. Gyógyszeres kezeléssel a betegek 60–80%-a tünetmentes lesz, de maga a betegség sajnos megmarad. Állandó gyógyszeres kezelés mellett tehát a tünetek visszaszoríthatók. Kedves levélíró, egy emlékezetkiesésből nem lehet szkizofréniára következtetni, de hogy megnyugodjék, keressen fel egy pszichiátert.