A dévai Szent Ferenc Alapítvány önkéntesei

Romániában az egyre rosszabb szociális helyzet következményeként mind több gyermek kerül a dévai Szent Ferenc Alapítvány intézményeibe. A gyermekek sorsát tizenhárom éve a tájainkon is jól ismert Böjte Csaba ferences testvér vette pártfogásába.

A tizenhárom év alatt e pártfogoltak száma megsokszorozódott. Ma 650 szegény sorsú kiskorú él az alapítvány intézményeiben, akik általában olyan családokból származnak, ahol gondot jelent a mindennapi megélhetés, sőt sokan közülük koldulásra is kényszerültek. ĺgy aztán a dévai kolostor épülete rövid időn belül kicsinek bizonyult, ezért a kolostor szomszédságában épített húsz lakrészes tömbház lakásait is megvásárolták. A gyerkőcök itt élnek ún. szociális családokban, ahol egy nevelőszülőre átlagban tíz gyermek jut. Déván és az alapítvány intézményeinek túlnyomó többségében fiatalok vállalnak nevelőszülői státust, valamennyien önkéntesek, akik munkájukért, amely pedig teljes embert kíván, szimbolikus összeget kapnak. A lányok és a fiúk külön csoportokban élnek, nem fordulhat elő vegyes szociális család. Ez a kezdetektől fogva így van, a legtöbb Déván nevelkedő gyermek ugyanis a legkritikusabb korszakát éli, serdülő.

Zsóka nevelőnő, immár hét éve tartózkodik a hetvenezer lelket számláló városban, ő a munkáját küldetésnek tekinti. Tizennyolc évesen szociálpszichológiát szeretett volna tanulni, s a felvételire utazva találkozott egy kisfiúval, aki mesélt neki a dévai életről. A lány az egyetemről hazafelé tartva megállt Déván, és többé nem utazott tovább. Fél év múlva tért haza a szüleihez először látogatóba.

A gyerekek annak ellenére, hogy alig-alig, sőt van, aki egyáltalán nem látogathat haza – az alkoholizáló, agresszív szülők, vagy épp a nehéz körülmények miatt –, kevesen gondolnak keserű szájízzel vérszerinti szüleikre. Ez az értékrend is a nevelők érdeme, akik próbálják mindenkivel megértetni, hogy miért is került oda. „A hároméves apróság sem szólítja anyának nevelőjét, hiszen így aztán később nehezen dolgozná fel az édesanyjával való találkozást, aki lehet, hogy pár hónap múlva jelentkezik gyermekéért” – magyarázza nevelési módszereiket Zsóka. Ezáltal magától értetődik az is, hogy a dévai gyermekek nem fogadhatók örökbe. Az örökbefogadásról szóló törvény Romániában is hasonlóan rendelkezik, mint Szlovákiában, tehát az adható örökbe, aki iránt a szülei hat hónapig nem mutatnak érdeklődést. Déván a nevelőszülők e hat hónap elteltével felkeresik a szülőket, és aláíratnak velük egy nyilatkozatot, mely szerint „engedélyezik”, hogy továbbra is a Szent Ferenc Alapítvány viselje gondját gyermeküknek. Mert a dévai intézet munkatársainak nem az a céljuk, hogy a gyerekeket idegen családoknál helyezzék el, hanem hogy a krízises időszakban menedéket nyújtsanak nekik. Ez az időszak lehet egy hónap, fél év, de előfordul, hogy itt fejezik be a középiskolát, kezdik el az egyetemet. Mert a fiatalok a 18. életévük betöltésével sem kötelesek elhagyni az intézményt, ahogy ott mondták, addig maradhatnak, amíg nem lesznek életképesek. ĺgy feltehetően elkerülhető az a probléma is, ami számottevő állami gyermekotthonban ismeretes – a fiatalok nem képesek szocializálódni.

A Déván dolgozó önkéntesek saját bevallásuk szerint boldogok, hiszen naponta tapasztalják, munkájuk nem hiábavaló. A gyerekek foggal-körömmel ragaszkodnak hozzájuk, sóvárognak a szeretetükért, amit máshol tán sose kaptak meg.