A családi életre nevelés fontossága

Hangsúlyozzuk az egymás iránti megbecsülés, a szülőkhöz, a testvérekhez, az idősebb családtagokhoz való alkalmazkodás jelentőségét. A többgyermekesek, a nagycsaládok által vállalt értékeket és áldozatokat is mutassuk meg. A mi társadalmunk még nem rendelkezett be arra, hogy a nemzet reprodukciójához, a fogyatkozás megállításához szükséges három vagy több gyermeket vállaló családot elismerje. Az iskolában is gyakran olyan feladatokat adnak a gyermekeknek – ezzel a családnak –, hogy az csak akkor teljesíthető, ha nem kell otthon gondot fordítani a testvérekre is. Az iskolaévek kezdetén az a legfontosabb, hogy a gyermekek vonzó családpéldákkal találkozzanak. Legyen magától értetődő az, hogy családban élni jó, és ez a természetes. A jelentős számban csonka családokban élő kisiskolások érzékenységére különös figyelmet kell fordítani.

A családi életre nevelés nem választható el a megfelelő szexuális felvilágosítástól. A nemi érzéssel kapcsolatos tudnivalók átadása elsősorban a család feladata, viszont a nevelőknek is fel kell vállalniuk ezt a szerepet. A kisiskoláskor végén a lányok biológiai érése felgyorsul. Az a helyes, ha a tanítók, tanárok keresik a lehetőségét annak, hogy a serdülő lányokkal személyesen, baráti hangnemben beszélgessenek a felmerült kérdésekről. Adjunk nekik tanácsokat a megfelelő higiéniára vonatkozóan is.

Idejében tanítsuk meg a diákokat arra, hogy miben áll az ember kétneműségének lélektani gyökere, mit jelent az, hogy „nem jó az embernek egyedül”. Tudniuk kell, hogy miben vagyunk mások, melyek a másik nem fejlődési problémái, élettani, lélektani nehézségei. Próbáljuk megértetni diákjainkkal az embernek e két nemben megvalósuló egységét. A családnak fontos szerepe van a helyes nőies és férfias magatartás kialakításában. Fontos feladatunk, hogy a fiúkat a lányok iránti lovagiasságra neveljük, a lányokat pedig megfelelő tartózkodásra. A hűséget erényként kell a fiataloknak bemutatni. Erre a szemléletre nagy szükség van, hiszen lassan megfordulnak a nemi szerepek; jól megfigyelhető, hogy az utcán csókolódzó fiatal párok közül manapság nagyon gyakran a fiú áll háttal a falnak.

A testi szerelemről megfelelő módon: álszemérem nélkül, hitelesen és a téma iránti nagy tisztelettel beszéljünk. Meg kell vitatni a gyermekvállalás feltételeit, a megfelelő biológiai, pszichológiai és társadalmi érettséget. Találjunk alkalmat arra, hogy a családtervezés felelős módjairól a fiatalok időben megfelelő ismereteket kapjanak. Rá kell mutatnunk, hogy az abortusz nem születésszabályozási módszer. Értékeljék az élet védelmének minden más szempontot megelőző fontosságát. Tudatosítsuk bennük, hogy az élet a fogantatás pillanatától kezdődik, éppen ezért a már megfogant élet felelősséget, szeretetet, hatékony védelmet igényel és érdemel.

Fordítsunk gondot arra, hogy a fiatalok a gyermekvárással, a szüléssel, a gyermekek ápolásával és nevelésével kapcsolatos szükséges elemi ismereteket, a házastárs és a családi életvitel jó példáit is megkapják. Ezzel kapcsolatban a népszerű pedagógus, Beke Kata így ír: „És úgy látom: a rendelkezésünkre álló kísérleti periódusban, az emberiség eddig ismert történetében mégiscsak az európai modell bizonyult a legsikeresebbnek. Mert megfelel az ember kétnemű voltának, az egymást kiegészítő különbözőségek génjeinkbe rejtett programjának. Mert ez felel meg az új nemzedék érdekeinek, mert csak itt növekedhet a kiskorú ember egy normális – azaz: kétnemű – világban, egymást szerető, egymásra utalt emberek közösségében. És mert ez bizonyult a legrugalmasabbnak is, követve gazdasági és társadalmi körülmények, ideológiák, erkölcs, ízlés és szokás változásait, égszakadásokat-földindulásokat... És, furcsa, még a legjobb könyvekben is alig esik szó arról, hogy az ember a lelkében is kétnemű. Hogy egy normális, egészséges fiatal lány egyszerűen nem igényli a test szerelmét. Mást igényel. Önmaga nő voltának felfedezését abban a tükörben, ami csak egy fiú lehet, s miközben azt hiszi, hogy belé szerelmes, szerelmesebb magába a szerelembe. És határtalanul kíváncsi rá, vonzó és taszító az ismeretlen tartomány. És gyöngédséget igényel, azt, hogy szeressék, azt a fokról fokra erősödő tudást, hogy szép és vonzó és méltó a szerelemre, ami ott várakozik a küszöbön, és biztosan boldogság lesz, de addig még táncolni és nevetni lehet, és kiválasztani és kiválasztatni, hosszan-hosszan beszélgetni, kéz a kézben sétálgatni, és megtanulni a közeledés és távolodás, a kölcsönös választás rítusait, fokról fokra, évről évre, hogy amikor a lélek és a szerelem utoléri a testet, maga döntse el, hogy mikor, kiért, kivel vállalja a szerelem boldogságát és kockázatát...

Nem divatosak a férfias erények. Nemcsak fegyelemre nem nevelik őket – noha a férfiasság ott kezdődik, amikor valaki parancsolni tud önmagának –, hanem egy másik, klasszikusan férfias erényről sem esik szó: a lovagiasságról. Ami mindig a gyöngébbet illeti meg, s ebben a viszonylatban a lányok a gyöngébbek.”

A családi életre neveléssel és a nemi neveléssel összefügg az egészséges életmódra nevelés; az egészség a teljes testi, lelki és szociális harmónia állapota. Az a fontos, hogy a fiatalság ismerje fel: az egészség olyan érték, amelyet az egyénnek és a közösségnek egyaránt óvnia, ápolnia, védenie kell. E cél csak akkor érhető el, ha párosul az önmagunkért és másokért – családunkért, környezetünkért – érzett felelősséggel. Az egészséges életmódra nevelés kiemelt szerepet játszik az egész családi és iskolai életben. A legfontosabb a megelőzés, az egészségmegőrző szokások tevékeny kialakítása. Már ebben a korban különös gondot kell fordítani a drogmegelőzésre. Meg kell tanítani a gyermekeket arra is, hogy édességet, gyógyszert idegenektől ne, hanem csak a szüleiktől, a nevelőiktől és az orvosoktól fogadjanak el: legtöbbet talán kisiskolás korban tehetünk, hiszen a tanító tekintélye, meggyőző példája többet érhet, mint később a hosszan tartó rábeszélések.

A szerző gyakorló pedagógus