310 éve kötötték meg a karlócai békét

A már hanyatló Oszmán Birodalom 1683-ban (1529 és 1532 után harmadszor) kísérelte meg Bécs elfoglalását, de megsemmisítő vereséget szenvedett.

A következő évben Velence és Lengyelország XI. Ince pápa kezdeményezésére a Habsburgok létrehozták a Szent Ligát a török elleni harcra, a szövetséghez később csatlakozott Oroszország is.
    A Liga seregei 1686-ban felszabadították Budát, 1688-ban két évre visszavették Nándorfehérvárt (Belgrádot), bevonultak Erdélybe. A döntő ütközetre 1697. szeptember 11-én Zentánál került sor, ahol a Savoyai Jenő vezette 60 ezres keresztény sereg szétzúzta a túlerőben lévő török hadat, amelynek élén maga II. Musztafa szultán állt. A csatatéren mintegy húszezer török holttest maradt (köztük a nagyvezíré), tízezren menekülés közben fulladtak a Tiszába, a császáriak alig 700 embert vesztettek.
    A törökök ellenállását megtörte a vereség, s már 1698 elején béketárgyalások kezdődtek angol és holland közvetítéssel. A békében - Oroszországot kivéve, amely mindenáron utat akart nyitni magának a Fekete-tengerhez - a Liga hatalmai is érdekeltnek mutatkoztak. A Habsburg kincstárat alaposan megviselte a háború, Magyarország kivérzett, ráadásul küszöbön ált a spanyol örökösödési háború. A békekongresszust semleges területen, a porig rombolt Karlóca falu mellett, a Duna közelében rendezték meg, ahol valóságos sátorvárost építettek fel.
    A Szent Liga egysége ekkorra már a múlté volt, a belső marakodások nyomán végül minden ország külön tárgyalt a Portával. Alapul a status quo fenntartását vették az "uti possidenti" elv alapján - azaz mindenki az általa elfoglalt területet tartotta meg. A megbeszélések viharos tempóban zajlottak, mivel a kemény tél miatt a diplomaták igencsak fáztak a sátrakban.
    A bécsi udvar - súlyos területi engedmények árán - egész Magyarország területét megkapta, kivéve a Temesközt, s Erdély is a birodalom része lett. Thökölyt és lázadó társait a törökök nem adták ki, de a magyar határtól messze telepítették le őket. Velencéé lett Morea (a Peloponnészosz-félsziget) és az Adriai tengerpart, Lengyelországé Kamenyec és Podolszk, az oroszok megtarthatták Azov kikötőjét, az Oszmán Birodalom most először szilárd határok mögé szorult a Balkánon.
    A felek huszonöt évre szóló fegyverszünetet kötöttek, megállapodtak a fogolycserében, a határ menti erődök lerombolásában, a szabad kereskedelemben. A latin és török nyelvű okmányokat 1699. január 26-án 11 óra 45 perckor írták alá, mert a csillagjósok szerint ekkor volt a legkedvezőbb a csillagok állása.
    Magyarország területének nagy része felszabadult ugyan a másfél évszázados török uralom alól, de állami szuverenitása nem nyert megfogalmazást és a török veszély sem múlt el teljesen. A sérelmek miatt is kezdődött 1703-ban a Rákóczi-szabadságharc, mert Karlócán "sine nobis de nobis" - azaz nélkülünk döntöttek rólunk.