150 éve született Henry Ford autógyáros

Esténként egy órásnál segédkezett, és azt tervezte, hogy nagy tömegben gyártott olcsó órákat fog egyszer piacra dobni. Tizenhét éves korára inas lett egy detroiti gépjavítóban, ugyanakkor saját műhelye volt, ahol aratómunkásoknak javított, készített mezőgazdasági gépeket.
   

Hamar ráébredt arra, hogy a gőzgép nem eléggé alkalmas könnyű járművek hajtására: 1887-ben épített egy négyütemű, egyhengeres benzinmotort, hogy megértse a nem sokkal előbb feltalált Otto-motor elvét. 1890-ben kéthengeres motort készített, majd műhelyét áttelepítette Detroitba, ahol egy villamostársaságnál gépész állást vállalt.
   

1891-től a Detroit Edison Electric Companynál mérnök, majd főmérnök lett, így eleget keresett, hogy saját fejlesztéseit finanszírozza. 1892-ben kocsiszerkezetet épített négy lóerős motorjához, ezt a járművet eladta, és árából készítette el az óránként 20 mérföldes (33 kilométeres) sebességre képes, középen kormánykarral ellátott Quadrocycle-t 1896-ban. Főnökei nem nézték jó szemmel munkaidőn túli tevékenységét, ezért választás elé állították - ő inkább állásáról mondott le, mint az automobilról.
   

Néhány társával létrehozta a Detroiti Automobil Társaságot, amelyből három év után kivált, és 1902-ben saját műhelyében - Tim Copper közreműködésével - megépítette versenyautóját, a 999-est, mely 120 km/óra sebességre volt képes. Ezt nem is merte maga vezetni, hanem egy kerékpárversenyzőt ültetett a volán mögé. A 999-es győzelme tőkéhez juttatta, amelyből 1903. június 16-án üzemet alapított.
   

A rajta kívül 11 részvényessel, szerény 28 ezer dollár tőkével létrehozott Ford Motor Company az A-modellnek nevezett első típusból 1200 darabot adott el, majd sorra következtek az ábécé betűi. Az autó akkoriban luxuscikknek számított, Ford azonban mindenki számára elérhető kocsit akart készíteni. Ez az álma az 1908-ban piacra dobott T-modellben testesült meg, amely kezdetben 850, de az általa elsőként bevezetett futószalagos sorozatgyártásnak köszönhetően 1927-ben már csak 260 dollárba került, így milliókat juttatott autóhoz; Ford "kerékre tette" Amerikát.
   

A csaknem húsz évig gyártott jármű fő tervezője a makói születésű Galamb József mérnök volt, aki részt vett az ugyancsak legendás Fordson traktor megkonstruálásában is, és 1944-es nyugdíjazásáig a dearborni üzem főmérnökeként dolgozott. Azon kevesek közé tartozott, akit Henry Ford - tisztelete jeléül - a keresztnevén szólított. (1955-ben halt meg, Detroitban nyugszik.)
   

1914-re már minden második amerikai autó a Ford gyárból került ki, és abban az évben tízmillió dolláros nyereségre tett szert a cég. Ford munkásainak Detroitban a legmagasabb, napi öt dollár bért fizette, nyolcórás munkanapot, ötnapos munkahetet vezetett be. Dolgozói részesedhettek a profitból, amely fokozta a termelékenységet és a minőség javításában való érdekeltséget. Egyes szakszervezeti vezetők a "fordizmusban" a szocializmus megvalósításának "amerikai útját" látták. A gyáros elvetette a marxizmust, de vallotta, hogy a kapitalizmus ésszerűsíthető és moralizálható.
   

Henry Ford 1919-ben cége összes részvényét megszerezte, és akkor egyetlen fiát, Edselt tette a családi vállalkozás elnökévé, miközben a tényleges főnök ő maradt. 1922-ben a Ford bekebelezte a Lincoln autógyárat, majd Kanadában megnyitotta első külföldi gyárát. Az 1931-ben Kölnben megnyitott üzem az első komolyabb európai megjelenést jelentette. Az 1920-as évek közepére eljárt az idő a spártaian egyszerű és egyszínű (csak feketében készült) T-modell felett, a vásárlók új stílust, luxust kerestek. 1927 májusában hagyta el a futószalagot az utolsó darab ebből a több mint 15 millió példányban készült típusból, amelyet 1999-ben az évszázad autójának választottak. Még abban az évben új, korszerű A-modellt kezdett gyártani a Ford cég a River Rouge-ban felépített hatalmas gyárában.
   

Henry Ford a nagyvállalati munkaszervezés egyik megalapozója, neki köszönhető a futószalag, a normarendszer, a szabványos szerszámok és a három műszak bevezetése. Az eredmény: a termék árának csökkenése, a munkás bérének emelése és a megbízható tömegtermelés létrehozása.
   

"Ha a sikernek van titka, akkor az abban a képességben rejlik, hogy megértjük a másik ember nézőpontját és az ő szemszögéből is látjuk a dolgokat, nemcsak a sajátunkéból."- mondta. Sikeres gyártmányainak, terjeszkedésének köszönhetően óriási, mintegy 700 millió dolláros vagyonra tett szert, de mindig idegenül érezte magát a milliomosok között. Fia halála után, 1943-ban formálisan is visszavette a cég vezetését, egészen 1945-ig, amikor is unokája, Henry Ford II. lett az elnök.
   

Az alapító visszavonult birtokára, Greenfieldben múzeumot alapított, ahol az első amerikai feltalálók életét és munkásságát mutatták be. Ő létesítette a környezetvédelmet és a kultúra megőrzését támogató Ford Alapítványt, amelyre halála után részvénycsomagja szállt. 1947. április 7-én, 83 évesen halt meg szülőhelyén, Dearbornban.
   

Henry Ford elhivatottságának, hihetetlen munkabírásának eredményeként megváltozott az amerikai átlagemberek élete, az autó a mindennapok nélkülözhetetlen eszköze lett. Ma a nevét viselő cég a világ egyik legnagyobb vállalatbirodalma, Amerika második legnagyobb autógyára. Évente csaknem hatmillió új jármű viseli ovális kék alapú emblémán az alapító nevét. A tapasztalat igazolja Henry Ford megállapítását: "A legjobb autó az új autó".