120 éves a mozi

Az első mozifilmet a francia Lumiére fivérek készítették, őket tekintik a mozgókép "atyjának". Mozgókép készítésével előttük már többen foglalkoztak. A francia Emile Reynaud tartotta az első, folyamatos mozgóképvetítést a nagyközönség számára 1892-ben, prixonszkóp néven szabadalmaztatott szerkezete 12 képet vetített egy másodperc alatt, így a nézők már rajzfilmet láttak. A szintén francia Étienne Marey madárképek készítéséhez alkotta meg "fényképező puskáját", de ez is csak néhány másodperces mozgófilmet vett fel. Az Amerikában dolgozó francia Louis Le Prince jött rá arra, hogy ha a képeket egy csíkra rögzíti, hosszú vetítési időt is elérhet, azaz eljutott a filmszalaghoz. Az amerikai Thomas Alva Edison kinetoszkópja lényegében kukucskáló doboz volt, amelyben 20 másodpercig lehetett egy henger palástjára felvitt képeket nagyítóval nézni. Egyik munkatársa egyesítette a filmet a szintén Edison által feltalált fonográffal: a "mozgókép megszólalt". A feltaláló azonban egyszemélyes szórakozásnak tekintette a filmnézést, s elzárkózott a nyilvános vetítés gondolatától.

A kinetoszkóp párizsi bemutatóján ott volt a Lumiére fivérek apja is, aki vásárolt fiainak Lyonba egy ilyen szerkezetet. Fiai, August és Louis vetíteni szerették volna a képet, ennek érdekében megoldották, hogy a film szaggatottan mozogjon, s egy-egy kocka kétszer annyi ideig álljon a vetítőkapu előtt, mint ameddig a következő kocka a helyére ugrik. (A szem ekkor észleli a mozgást folyamatosnak.) A képeket ugyanazzal a kinematográfnak nevezett készülékkel vették fel és vetítették le, 16 kockát másodpercenként. A fivérek 1895. február 13-án szabadalmaztatták találmányukat, az első filmvetítést 1895. március 22-én tartották a Nemzeti Ipart Támogató Társaság előtt. Egyperces filmjük címe A munkaidő vége volt, és gyárból távozó munkásokat ábrázolt.

1895. december 28-án már - óriási közönségsiker mellett - a párizsi Capucines sugárúton lévő Grand Café Indiai szalonjában nyilvánosan is bemutatták filmjeiket a fizető közönségnek. A tíz vetített alkotás közül a Lelocsolt locsoló aratta a legnagyobb sikert, A vonat érkezése viszont, amely egy szemből közeledő mozdonyt mutatott, hatalmas pánikot keltett, több nő el is ájult. A belépő egy frank volt, s az első nap csupán 33 frank bevétel jött össze, ebből is 30 elment terembérletre. A következő három hétben már jóval nagyobb bevétellel, naponta húsz előadással szórakoztatták az érdeklődőket.

[[{"type":"media","view_mode":"media_large","fid":"213844","attributes":{"alt":"","class":"media-image","title":"","typeof":"foaf:Image"}}]]

Lumiére-ék hétköznapi jeleneteket örökítettek meg: kártyázókat, egy dolgozó kovácsot, egy gyermek etetését, 1896-ban több mint negyven filmet forgattak. Ők készítették az első tudósítást a francia fényképészeti társaság konferenciájáról és az első dokumentumfilmet, a lyoni tűzoltókról, valamint az első rövid burleszket. 1896-tól operatőröket küldtek a világ számos városába, ahol nemcsak forgattak, hanem vetítéseket is rendeztek. Ők készítették az első magyarországi filmfelvételt is a millennium alkalmával, de akkor ezt nem mutatták be, mert a képekről lemaradt az ünnepségeket megnyitó Ferenc József feje. A testvérek szolgáltatták az 1900-as párizsi világkiállítás egyik szenzációját: egy 21x16 méteres vászonra vetítettek.

A világ legrégebbi, ma is létező filmszínháza Franciaországban működik: az Éden mozi abban a La Ciotat nevű kikötővárosban, ahol a Lumiére fivérek egyik első filmjüket, a többeket halálra rémítő A vonat érkezését felvették. A filmszínházban természetesen első alkalommal, 1899 márciusában a Lumiére testvérek filmjeit vetítették. (Érdekesség, hogy később színházi előadásokat is tartottak, többek között Fernandel és Yves Montand próbálgatta itt a szárnyait.)

Ahogy külföldön, úgy Magyarországon is a mozi sokáig a mutatványosok produkciója volt, akik sátraikban a bolhacirkusz és a bohócműsor között rendeztek vetítéseket. A Fényképészeti Értesítő 1896 áprilisában - alig négy hónappal azután, hogy a Lumiére fivérek bemutatták találmányukat - leírást közölt a kinematográfról, és a Somossy Orfeum télikertjében (a mai Operett Színház helyén) Animatograph néven tartottak előadásokat. Az 1896-os millenniumi ünnepségek során olyan "mozgófényképek" szórakoztatták a nagyérdeműt, mint a Mária skót királynő kivégzése, A csók, A nagymosás, James Corbett és Peter Courtenay bokszviadala.

Az első állandó pesti mozit 1906-ban nyitották meg az Erzsébet körúton Projektograph (később Odeon) néven. Az első mozipalota, a Royal Apolló 1915-ben nyílt meg az Erzsébet körúti Royal Szálloda kihasználatlan dísztermében, s hamarosan a főváros legnépszerűbb szórakozóhelyeinek egyike lett.