Régen kihűlt kéményeken, bádogosmesterek pompás tetődíszei közt elegáns gólyapár lépeget. Mintha övék lenne itt minden. Illatterhes rózsák bókolnak a frissen épített lugasban.

A kutyaterápia nemcsak betegeknek segíthet. Az erre kiképzett állatok őszinte reakciókat, érzelmeket, gesztusokat váltanak ki, s ezáltal a résztvevők fizikai és mentális állapota stabilizálódik, sőt – javul.

Esztendeje, amikor búcsúzáskor kezet fogtunk, megígértem, hogy visszajövök. Ígéretemhez híven fotós kollégámmal elindultunk Nagykeszibe, s az úton azon járt az eszem, vajon hány ismerős arcot találok az ottani reszocializációs központban. Reméltem, hogy a legtöbbjük kimászott a mocsárból, és újra megtalálta helyét az életben.

Januárban Jásdon járva az volt az első gondolatom, hogy ide még vissza kell jönnöm – és nem dolgozni, hanem kirándulni. A festői szépségű magyarországi településen minden van, ami egy nyugodt hétvégéhez kell: erdő, patak, vendégházak és mindenekelőtt vendégszerető lakosság. Amelynek elődei szlovákok voltak – ezért a szlovák nyelvű névtábla, amelyen a Jáščot nagyobb betűkkel tüntették fel, mint a magyar megnevezést.

A megszokás azt mondatja velünk, hogy Prágában az ember knédlit eszik sült hússal, párolt káposztával, knédlit vadassal vagy knédlit knédlivel, és mindenre sört iszik. De nem biztos, hogy minden turistának ilyen kosztra van gusztusa, sőt még az is előfordulhat, hogy a csehek is valami másra vágynak. Ilyenkor térhetnek be a Libeň városrészben található Pannicum kávéházba, amely igazi magyaros ízeket és minden jó falat mellé kedves szót is kínál.

Másfél század alatt akár százszor is változhatott a neve, a lényeg mindig a pedagógusképzés volt és maradt, a magyar óvóképzésben pedig országos lett a hatásköre

Huszonhat évvel ezelőtt vágtak neki a vendéglátásnak Királyhelmecen, a fokozatos, állandó fejlődés révén lett mára étterem az egykori apró kávézóból

Békéscsabán háromszáz éve élnek szlovákok. Ők építették újjá a magyarországi várost, ahol jelenleg is aktív a szlovák közösség. A lassan ötven éve múzeumként működő békéscsabai Szlovák Tájház udvarán Péli Magdolna fogadott, aki lelkes önkéntese a helyi szlovák közösségnek. Hamarosan megérkezett Kiszely András is, a magyarországi szlovák kultúra egyik őrzője. Múltról, gyökerekről beszélgettünk vele, és arról, milyen a Dél-Alföldön szlováknak lenni.

Csomagolás helyett minőséget és vásárlóbarát légkört biztosítanak, hangzatos akciók helyett szinten tartott árakat, és a bolt természetéből adódóan a bevásárlás olyan, mintha Montessori-iskolában* volnánk

Talán nincs is olyan háztartás a Garamtól keletre egészen Szepsiig, ahol legalább egy olyan konyhai eszközt ne találna az ember, amely az egykori füleki zománcgyárban készült. Legyen az fazék vagy tűzhely, kályha vagy húsdaráló, krumplitörő vagy pléhbögre. Sőt akik szerencsések – s külön az ő figyelmüket is kérik –, azok még fából készített, gurulós játékot is megőriztek valahol a padláson vagy pincében, régi ládában, nyári konyhában vagy a nagyi házában, a sutban, ahová a már használaton kívüli, de kedves dolgokat rejtjük el!

Pár hete még én sem tudtam, hogy egyáltalán létezik ilyen. Alig egy-két szelfit lőhettem, mióta okostelefon-tulajdonos vagyok, és Budapesten máris múzeuma van a dolognak? Persze, tévedtem. Ez csak amolyan virtuális múzeum. Illetve inkább rendhagyó, szórakoztató élményközpont tizenegy különböző teremmel, ahol egyedi fotókat készíthetünk magunkról, egymásról.

Meglep, hogy tárva-nyitva a kapu, de ez is a terápia része. A nagykeszi reszocializációs központ nem börtön, nem is zárt intézet, fontos, hogy akik idejönnek, akarjanak kezdeni valamit már-már elveszettnek tűnt életükkel, amelyben az alkohol, a játékgépek, a drog az úr. Mert a szenvedélybetegségből is van kiút.

Hogyan tovább a kisebbségpolitikában? címmel szervezett konferenciát május 16-án Csáky Pál, a Magyar Közösség Pártjának európai parlamenti képviselője. A kerekasztal-beszélgetés az őshonos kisebbségek védelméről szóló határozatnak az Európai Parlamentben idén februárban történt elfogadását,

Sok európai országban – köztük valamennyi magyarlakta területen – szokás, hogy az emberek meglátogatják és rendbe teszik elhunyt hozzátartozóik sírját, virágot visznek, gyertyát, mécsest gyújtanak mindenszentek és halottak napján.

Táskát nem viszünk, úgysem akarunk venni semmit. Megvan nekünk mindenünk, ami meg hiányzik, úgyis megrendeljük majd interneten, a futár kihozza. De azért nézzünk már el a feketetói vásárra, hátha találunk tordai birkasajtot, szilágysági feketeribizli-szörpöt, mócvidéki bőrmellényeket, használt Matchbox-baggert, bambuszbiciklit vagy hosszú nyelű fejszét a Szigethegységből.