Öntözés a túlélés feltétele

Tapasztalata szerint a bősi és a vágkirályfai víztároló közötti térségben az elmúlt években statisztikailag kimutathatóan ritkán hullott kellő mennyiségű csapadék, s feltételezhetően a két hatalmas vízfelület is közrejátszik abban, hogy az itt termelő agrárvállalkozókat ilyen mértékű aszály sújtja. Perleczky Gábor, a galántai agrárkamara igazgatója szerint az utóbbi évek adatai egyértelműen arra mutatnak, hogy a növénytermesztésben a legjobb hozamokat egyre nagyobb mértékben a tőlük északabbra fekvő területeken, például a nagyszombati táblán, a pőstyéni térségben termelő gazdálkodók érik el. Ennek egyik oka lehet, hogy azokat a térségeket nem sújtja olyan mértékben az aszály, kedvezőbb feltételek között fejlődhetnek a növények.

Mindezt annnak kapcsán vetették fel, hogy miután a parlament nemrégiben elfogadta az MKP által benyújtott törvényjavaslatot, amely alapján az öntözésre kihasznált vízért nem kell majd fizetniük a gazdáknak, (ez egyébként már régóta követelése volt az agrárvállalkozóknak, hiszen a környező országokban a rendszerek így működnek), a közvéleményben az a téves hangulat látszik eluralkodni, hogy az agrártermelők megint ingyen kapnak valamit. Nem elég számukra a jelentős nagyságrendű támogatás, még a vízért sem fizetnek majd. Hozzátette, hogy a törvényjavaslat elfogadását az MKP valóban sikernek könyvelheti el, mivel az előző kormányzatokban jóval erősebb pozíciókban levő minisztereknek sem sikerült beváltaniuk ezt az ígéretüket. Nos, lássuk valójában mit is jelent az „ingyenes” víz. A mostani új rendszerben a kijuttatott öntözővíz köbméterének költségeit eredetileg a következők alkották: 1,88 korona a víz ára, 1,39 korona az elektromos energia átlagos költsége, 1,53 korona a vízszállítás díja, ami valójában az öntözőrendszer működtetéséért fizetett összeg, 1,20 korona pedig a rezsiköltség. Ez adja ki azt a 6 koronát (4,80 + 1,20 rezsi), amely az idei szezonban az öntözésre használt víz kiindulási árát jelentette. Mivel a rezsiköltség nem támogatható, 50 százalékos támogatással 2,40 korona + 1,20 korona (a Hydromeliorácie vállalat rezsiköltsége) jelenleg összesen 3,60 koronába kerül köbmétere.

Nem csoda, hogy a termelőkben az első javaslat hallatán meghűlt a vér, hiszen ez olyan terhet jelentett számukra, amit nagyon nehezen tudtak volna állni. Tavaly ugyanis egy más támogatási rendszerben, amely magasabb szintű támogatást tett lehetővé, az öntözésre kihasznált felszíni vizek köbmétere a villanyenergiával együtt a támogatások révén valójában 1,10 koronába került a gazdálkodóknak. A víz árának elengedése után ez az összeg a rezsiköltséggel együtt várhatóan 2,70 koronát tesz majd ki, így az ingyenes öntözővízről terjesztett nézetek alapjában véve félrevezetők, hiszen még így is jóval meghaladják a tavalyi szintet. Az igazsághoz tartozik az is, hogy az agrártermelők idén jóval nagyobb összegű támogatást kapnak, mint az előző években, ugyanakkor ezek a támogatások teljesen más szerkezetben jutnak el a gazdálkodókhoz. Az új támogatási rendszerben például a szántóföldi növényekre jár támogatás, a zöldségfélék termesztésére azonban már nem. Tavaly a zöldségtermesztésre hektáronként 3000 koronát kaptak, idén csupán a hektáronkénti területalapú támogatással számolhatnak, ami mintegy 1750 korona körüli összeg lesz. Köztudott, hogy a zöldségtermesztésben a mesterséges csapadékpótlás ma már nélkülözhetetlen termelési tényező, ebben az ágazatban az öntözési költségek jelentős tételként nyilvánulnak meg, főleg a megnövekedett ár miatt. Horváth Péter szerint az öntözési ágazatban évek óta húzódó feszültségeket megoldhatná, ha az egész rendszer a termelők kezébe kerülne. Ismeretes, hogy a több mint 300 ezer hektáron kiépített hazai öntözőhálózatból jelenleg mintegy 275 ezer hektár a nyilvántartott működtethető hálózat, a gyakorlatban azonban ennek is jelentős része leromlott, elhanyagolt állapotban van. A tárcavezetésnek idén már volt egy próbálkozása, amely ugyan kudarcba fulladt, mivel a hektáronként felkínált 250 koronás bérleti díjat egyelőre nem tudják kifizetni a gazdálkodók. Ha azonban elfogadható árat kérnének érte, minden bizonnyal nem zárkóznának el előle, hiszen az egyre aggasztóbb méreteket öltő aszály ellen védekezniük kell. Véleménye szerint ezzel megoldható lenne a rendszer működéképessége körüli vita is, hiszen aki nem törődne a hozzá tartozó hálózat karbantartásával, nem hivatkozhatna másra a leromlott állapotok miatt. A termelő, vagy termelői csoportosulás így saját maga szervezhetné a rendszer működtetését. Az elektromos energiáért fizetne, a többi költséget pedig saját rezsiköltségei keretében oldaná meg, vagy megbízna valakit a rendszer működtetésével, akit közvetlenül fizetne, s így olcsóbb lehetne a kijuttatott víz is.

A hazai öntözőhálózat támogatására megszabott 100 millió koronából a tervek szerint 15 milliót fordítanak a karbantartásra, a többit a felhasznált öntözővíz árának támogatására használják fel. (sz)