A II.D meghódítja a bevehetetlen várat

Reggel kissé még álmosan, de annál boldogabban (talán az elmaradt óráink végett) álltunk a Lipót-kapu előtt, amely az erőd főbejárata. Rajtunk kívül még két diákcsoport vett részt a túrán, azonban büszkén jelenthetem ki, hogy selyésként mi voltunk a legaktívabbak. Itt találkoztunk a túravezetőnkkel, Sebő Beátával, aki rögtön egy kis gyorstalpalóval kezdett a vár történetéről.

Ahogy egyre beljebb értünk a várudvarban, több érdekes dolgot fedezhettünk fel. Érdekes és talán kissé hátborzongató volt azokon a folyosókon sétálni, ahol régen több ezer katona élt. Beleshettünk a volt hálószobáikba, s ha kicsit élénk volt a fantáziánk, láthattuk magunk előtt a katonákat, ahogy ott éltek.

Persze a katakombák sem maradtak felfedezetlenül, lámpákkal felszerelve egyes részeit végigjárhattuk. Mindenki izgatottan világított be a zugokba, hátha valamilyen szörnyet lát, netán csontvázat. Ez azonban nem jött össze, sajnos vagy sem. Lelkesen sétálgattunk, csodáltuk a szinte már ősrégi falakat, és sokat nevettünk. Hiszen ha már régen a katonák harcolni mentek oda, s félelemmel teli közegben éltek, mi, az utókor egy kis életet vittünk a helybe, és jeleztük, hogy nem felejtünk.

A program egyik legizgalmasabb része a vaklabirintus volt. Teljes sötétségben kellett haladnunk, néhol éles kanyarokkal, néhol pedig ijesztő alakokkal a sarokban. A falat kitapogatva, egymásba karolva próbáltunk haladni. Az izgalom azonban akkor hágott a tetőfokára, amikor valaki elöl elsikította magát, majd mindenki sikoltozni kezdett, néha magunk sem értve, miért. Be kell vallanom, nem volt egyszerű végigjárni, minden tiszteletem azoké, akik így élik az életüket, mégis mosollyal az arcukon ébrednek.

Végül Galo Vilmos előadását hallgathattuk meg, amely egyrészt az 1848-as szabadságharcról és az erőd akkori szerepéről szólt, másrészt Klapka György életéről és a várban végzett munkásságáról kaphattunk képet. Majd Ozimy Andrej mesélt az erőd szerepéről, amit régi képekkel illusztrált.

A túrát pedig azzal zártuk, hogy a II.D katonákat megszégyenítően lebombázta az ötleteivel az előadókat, hogy mégis mire lehetne még kihasználni az erődöt. Hiszen ki ne akarna egy kissé kísérteties hangulattal meghintett, régimódi bálra menni az erődbe? Vagy esetleg halloweeni kísértetházként felfedezni azt, de akár egy ifjúsági nyári tábort megélni a vár ódon falai között? Sok ötletünk volt, és csak remélni tudjuk, hogy meg is valósul belőlük néhány. Abban mindenképpen megegyeztünk, hogy mindent meg kell tenni e jelentős történelmi hagyaték méltó felújításáért.

Köszönjük Deák Irén tanárnőnek, hogy elvitt minket és részt vehettünk ezen a programon! Szerintem mindannyian élveztük, és sok újat tanultunk a komáromi erődrendszerről.

Motajcsek Flóra, II.D