A féli iskolafoglalás 45. évfordulója

Negyvenöt évvel ezelőtt, 1978-ban 8. osztályos voltam, és először gyülekeztünk annál az iskolánál, amelyet a magyar szülők építettek társadalmi munkában, azaz ingyenesen. Az iskolaépítést az akkori alsó tagozatos iskola igazgatója, Varsányi László szorgalmazta leginkább, hisz a féli, vőki és madarászi gyerekek sokszor embertelen körülmények között buszoztak Éberhardra, ahol három külön épületben folyt a tanítás a magas tanulólétszám miatt.

Az iskolaépület 1974-ben készült el, de az akkori kommunista hatalom minden ígéret ellenére a szlovák alapiskolának adta át, hogy teljes szervezettségű iskolát indíthassanak. Abban az évben 13 kilencedikes tanulót sikerült verbuválniuk a környéken, míg a magyar iskolában párhuzamos osztályok voltak...

A második iskolaépület, a mai szlovák alapiskola 1978-ra készült el, de a helyzet megismétlődött: hivatalosan a szlovák iskola kibővítésére adták át, bár tanulólétszámuk ezt nem indokolta.

A Szülői Szövetség, Varsányi László féli igazgató-tanító irányításával rendkívül merész tettre biztatta az érdekelteket: követeljük az iskolaépületet, amit a magyar szülők építettek fel!

Mi, gyerekek a szüleinkkel mentünk a tanévnyitó napján az iskola bejáratához. Érzékeltük a feszültséget, az elszántságot és a dühöt, de akkor még nem tudtuk, mekkora bátorság kellett ahhoz, hogy az uralkodó kommunista párt döntésével nyíltan szembeszállva az utcára vonulva követeljék jogaikat! Ez abban az időben egyedülálló, végső kétségbeesésből fakadó tett volt!

Varsányi László mellett végig ott állt felesége, Varsányi Borbála – Bori néni, aki tevékeny szereplője és tanúja volt az egész folyamatnak. A kommunista rendszer bukása után tőle tudtuk meg az egész folyamat részleteit, ő mutatta meg az eseményről titokban készült fényképeket.

Ezek az események 1978-ban nem kaptak sajtónyilvánosságot, így kevesen tudtak róla. De nekünk, akik ennek a bátor tettnek köszönhetjük, hogy Félben még mindig működik teljes szervezettségű magyar iskola, fontos megismertetnünk iskolánk valós történelmét!

Köszönettel tartozunk iskolánk volt pedagógusainak, akik a hatalom részéről elszenvedett minden gáncsoskodás, rosszakarat és akadályoztatás ellenére a háború utáni jogfosztottság évei után újraindították és féltőn óvták a magyar iskolát Éberhardon, Félben és abban az időben még Vőkön is.

A 45 évvel ezelőtti események bizonyítják, hogy az összefogásnak különleges ereje van: az akkori bátor szülők nemcsak gyerekeik, de unokáik és dédunokáik anyanyelvi jogaiért is harcoltak. Voltak már iskolánknak komoly hullámvölgyei, de most a 150-es tanulólétszám láttán remélhetjük, hogy az ükunokák is látogatják majd az iskolát, amely az akkori szülők abban a korban szokásos társadalmi munkájával épült.

Hogy az akkori szülők rendkívül bátor tettének emléke fennmaradjon, emléktáblát avattunk, amelyet az alapiskola mellett működő Szlovákiai Magyar Szülők Szövetsége készíttetett Kállay János anyagi támogatásával, akinek nagyszülei szintén az iskolafoglalók között voltak.

Köszönettel és hálával emlékezünk mindazok bátorságára és elszántságára, akik kiálltak és harcoltak az elnyomás ellen a magyar iskoláért!

Pomichal Mária