Miért vagyunk annyira megszállottak, hogy mindig produktívak legyünk?

A nyüzsgő kultúra mindent elborít

Ma már mindenhol azt látni, hogy emberek hajnali 5-kor kelnek, osztják meg a napirendjüket, meg a mellékprojektjeiket. És tudod mit? A kiégés is kezd menő lenni. Ha túlhajtod magad, az azt jelenti, hogy komolyan veszed az életet. Vagy valami ilyesmi.

És ez már a szabadidőn is érezhető. Ha csak nézel egy filmet anélkül, hogy közben e-mailekre válaszolnál, már jön is a fura érzés: “Nem kéne csinálnom valamit?”

Honnan jött ez az egész?

Ez nem most kezdődött. Régóta bennünk van: ipari forradalmak, kapitalizmus, suli, ahol az számít, mit teljesítesz, nem az, hogy mit kérdezel. Aki mindig elfoglalt, az rendes ember – legalábbis ezt tanították.

És akkor még itt van a home office, a gig economy, meg az, hogy már senki se tudja, mikor dolgozik, és mikor él. Lazítani? Az is feladat lett.

Az irányítás illúziója

Termelékenynek lenni olyan, mintha irányítanánk valamit. Ha minden szétesik körülötted, legalább a to-do lista halad. De ha minden perced be van osztva... az már nem szabadság.

Mindent optimalizálunk. Alvást, evést, sétát. Még a játékot is. Még a wazamba kaszinóban is ott az érzés, hogy minden kattintással valamit „teljesítesz”. Egy pörgetés, egy kis haladás. Fura, mi?

Amit tényleg keresünk

Lehet, hogy nem is a termelékenység a lényeg. Talán csak azt akarjuk, hogy lássanak minket. Hogy fontosnak érezzük magunkat. Hogy nyomot hagyjunk. És ha leállunk? Akkor mi van? Eltűnünk?

Ebben az örökké mozgó világban már nem is tudjuk, mi az, hogy elég. A mozgás nem mindig jelent értelmet. Néha csak pörgés. Semmibe.

5 ok, amiért képtelenek vagyunk leállni

• Félelem, hogy lemaradunk – Mindenki más csinál valamit.
• Szükség az elismerésre – Az elfoglalt embereket dicsérik.
• Célhiány – Mi van, ha nincs mit „csinálni”?
• Technológia miatt nincs határ – Mindig elérhető vagy.
• Dopaminra hajtás – Minden kis siker dob egy picit az agyadon.
  
   

A megállás ára

A kiégés nem kamu. Nem divatszó. Tényleg itt van. Szorongás, álmatlanság, stressz — sokaknál ez már default üzemmód. És minél inkább hajtod magad, annál kevésbé vagy kreatív.

Pihenés nélkül minden szétesik. A tested, a kapcsolataid, a kedved. És mégis — leállni veszélyesnek tűnik. Mintha a semmittevés egyenlő lenne az elbukással.

Újra kellene gondolni, mi számít

Mi lenne, ha nem azt néznénk, mit teljesítettünk egy nap? Mi lenne, ha a nevetés, a jelenlét, a „csak vagyok” érzés is számítana?

Nézd meg a wazamba kaszinót. Van, akinek tényleg segít kikapcsolni. Nem mindennek kell produktívnak lennie. Néha elég csak élvezni valamit.

Egy séta céltalanul. Egy könyv, amit csak úgy olvasol, nem „befejezel”. Egy beszélgetés, ami sehová nem vezet. De jó volt.

4 dolog, amivel visszaveheted az idődet

• Ütemezz be „semmit” – Komolyan. Írd be a naptárba.
• Hobbi maradjon hobbi – Nem kell belőle pénzt csinálni.
• Értesítések kikapcs – Tényleg, az összeset.
• Játssz, ha jólesik – Akár a wazamba kaszinóban, ha az hoz örömöt.
  
   

A nagyobb kép

Lehet, hogy a hajtás mögött csak az a félelem van, hogy nem leszünk „elég”. De az elég nem mérhető. Nincs száma.

Lassítani nem gyengeség. Hanem választás. A jelenre, az életre. És néha a játék is lehet ennek része. A wazamba kaszinó is mutatja: nem kell mindig cél felé menni. Néha a kerülőút a legjobb út.