Kirakják a fát

karácsony

Nem csak, hogy kirakják, mert hát minden évben kirakják, viszont már ki is rakták. Tulajdon két szememmel láttam, ahogy a kukáknál ott hever egy kétméteres fenyő, az a hosszú levelű fajta.

Írnám, hogy borókafenyő, de valamelyik évben megkaptam a korrektortól, hogy borókafenyő nincs. Mármint hogy a magyar nyelv nem ismer olyat, hogy borókafenyő. A borovica szó szabad fordításáról lenne szó csupán, a hosszú tűlevelű fajták közül ismerjük a feketefenyőt, leggyakrabban ez kerül a fenyővásárokra, és viszik is, főleg a retró arculatú karácsonyfák kedvelői (a többség meg úgy is a rövid levelűeket szereti). Ha már itt tartunk, emlékezzünk meg az úgynevezett „borovi” fenyőről is, amelynek talán legérdekesebb tulajdonsága, hogy nem létezik. Fafajként legalábbis, viszont mit gondoljon, aki bemegy valamely anyaországi IKEA-ba, bútorválasztás közben pedig a következő felirattal találkozik: „anyaga tömör borovi fenyő”. Gondoljon először is a címben már felvillantott József Attila versre: „...kiszáradt hasábfák döngenek, / amint dobálják őket a vagonból.” Aztán gondoljon arra, hogy a borovi fenyő csupán egy faanyag, amelyet ugyan széles körűen használnak a bútorgyártásban, jellemzően viszont erdeifenyőből készül. Itt viszont érdemes figyelni egy csapdára, hiszen nem minden erdei fenyő erdeifenyő. Utóbbinak narancssárgás a kérge, egyébként pedig egy jellemzően eurázsiai flóraelem, szimpatikus és elterjedt, laza görcsű fa.

Szóval kirakták, pontosabban kidobták a fát, azt a ki tudja milyen, talán-feketefenyőt, holott még december közepe sem volt. Ünnepek a kétes távolban, az ünnep legfontosabb kelléke máris feleslegessé vált. Talán nem tetszett az asszonynak, és elküldte a férjét egy másikért? Talán nem tetszett az „embernek”, és elküldte a feleségét egy másikért? Vagy beszerezték felelősségteljesen, időben, az elmaradó kijárási tilalom hatására viszont úgy döntöttek, hogy mégis az Alacsony-Tátrában töltik az ünnepeket, ott pedig van fenyő elég.

Olyan ablakok is akadnak, városon és falunk egyaránt, amelyekben már Mikulás környékén csillog-villog a karácsonyfa. És olyanok is, ahol még március derekán is megcsillan egy-egy karácsonyfadíszen a lakásba tűző tavaszi napsugár. „Tőletek féltem, kemény emberek, / ti fadobálók, akiket csodáltam?” – kérdezi József Attila.

Mi meg várjuk a bejelentést, lehet-e majd utazni a karácsonyi ünnepek alatt. Befejező idézet: „A vonatodra várnék, mert várni jó.” (Kispál)

A szerző a Vasárnap munkatársa

Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.

Kedves olvasó!

Valószínűleg reklámblokkolót használ a böngészőjében. Weboldalunkon a tartalmat ön ingyenesen olvassa, pénzt nem kérünk érte. Ám mivel minden munka pénzbe kerül, a weboldalon futó reklámok némi bevételt biztosítanak számunkra. Ezért arra kérjük, hogy ha tovább szeretné olvasni a híreket az oldalunkon, kapcsolja ki a reklámblokkolót.

Ennek módját az “ENGEDÉLYEZEM A REKLÁMOKAT” linkre kattintva olvashatja el.

Engedélyezem a reklámokat

Azzal, hogy nem blokkolja a reklámokat az oldalunkon, az újságírók munkáját támogatja! Köszönjük!

18+ kép

Figyelem! Felnőtt tartalom!

Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.

Támogassa az ujszo.com-ot

A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!

Ezt olvasta már?