GALÉRIA: Rimaszombati variációk sok magyar iskolára és kevés gyerekre

Nagy valószínűséggel az ország egyetlen kisvárosában sincs akkora választék magyar oktatási intézményekből, mint Rimaszombatban. Hivatalosan van állami és magán- alapiskola, állami és egyházi gimnázium és nemsokára lesz állami meg egyházi óvoda és alapiskola is. A felosztást folytathatnánk aszerint is, hová jár több roma gyerek, mert kimondva-kimondatlanul az új intézmények létrehozása mögött ez az indíték is ott lapul.

A fő kérdés persze az, vajon van-e, lesz-e a városban annyi magyar gyerek, hogy ezt mind megtöltse, vagy az újonnan létrejött református intézmények nagyrészt az államiaktól fognak elvinni. Molnár Sándor zsinati főtanácsos, rimaszombati református lelkipásztor szerint nem kell aggódni, a városban legalább száz olyan gyerek van, aki azért jár szlovák óvodába, mert a helyi óvodák magyar csoportjaiban nem jutott neki hely. „Gyülekezetünkben évente 18-20 keresztelő van, a katolikusoknál ugyanennyi, és a környező falvakban is születnek magyar gyermekek. Ha ezeket meg tudjuk nyerni, már nincs gond. Csupán azt a fogadalmunkat teljesítjük, amelyet minden keresztelő alkalmával tesz a gyülekezet: a gyermeket mindenben segíteni fogja, hogy hitre jusson” – mondja.

Épül az új óvoda

A városban nem újdonság a református magyar óvoda terve, már 2001-ben felmerült az ötlet. Később a helyi képviselő-testület megszavazta, hogy minden óvodában, ahol azt a szülők kérvényezik, kell magyar csoportot indítani. „Ez papíron szép, de a gyakorlatban a két szlovák óvodában működő három magyar csoportba csak hatvan gyereket tudnak felvenni. Mi a többieknek akartunk lehetőséget nyújtani, ezért éltünk a lehetőséggel, amikor a magyar kormány elindította a Kárpát-medencei óvodafejlesztési programot. A Szlovákiai Református Keresztyén Egyház kiemelt partner ebben a programban, 4,6 milliárd forint áll rendelkezésünkre és ebből országszerte 23 óvodát építünk, vagy újítunk fel” – magyarázza Molnár Sándor.

A rimaszombati református óvodát a tervek szerint szeptemberben meg is nyitják, bár az oktatási minisztérium még nem sorolta be a hálózatba. A kérvényt március 28-án ugyan benyújtották, de egyelőre az építkezésen még javában folyik a munka, és a pedagógusgárda sem állt össze. Beiratkozni minisztériumi engedély híján nem lehet, de jelentkező így is van szép számmal – gyerekből és óvónőből is. A szép új épület mellett az is vonzza a szülőket, hogy itt vélhetően kevesebb lesz a szociálisan hátrányos családból származó gyerek.

Ezért írattak át három éve több gyereket a magyar alapiskolából a szlovák Creative Magániskola magyar osztályába is. A projekt végül nem bizonyult sikeresnek, azóta sem hirdetett az iskola felvételit a magyar osztályba. Nyilván a szülők is ráébredtek, hogy a jó magyar iskolához más is kell, mint az, hogy nem látogatják roma diákok, de az igény a szegregált oktatásra megmaradt. Hogy ez az igény szülte-e a református óvoda és alapiskola gondolatát, vagy sokan csak utólag látták meg benne az elkülönülés lehetőségét, azt nem tudjuk, de a helybeliek szerint ott biztos jobban megválogatják majd a gyerekeket, mint az állami intézményekben.

Romák is jöhetnek

Molnár Sándor ezt cáfolja, azt mondja, mindenkit fel fognak venni, aki teljesíti a felvételi követelményeket. „Mi nem zárkózunk el, ezt elmagyaráztam Ravasz Ábel romaügyi kormánybiztosnak is. Keresztyéni szellemiségű nevelést, minőségi oktatást akarunk biztosítani, aki ezt vállalja, az jöhet hozzánk. De csak azért ne építsünk óvodát, mert itt romák is vannak?” – tette fel a költői kérdést Molnár. Kérdésünkre, nem osztja-e meg a helyieket a magyar állam támogatásával létrejött tanintézmény olyan szinten is, hogy majd jobb, igazabb magyarnak tartják magukat, akik oda járatják a gyereküket, azt válaszolja, nem megosztani akarnak, csak az a szándék vezérli őket, hogy zavartalan, jobb feltételeket biztosítsanak a magyar gyerekeknek. Ravasz Ábel korántsem ilyen bizakodó. Azt mondja, örül, hogy a leszakadó régiókban bővül az óvoda- és iskolahálózat, csak ne az legyen ennek az eredménye, hogy a hátrányos helyzetű gyerekek kiszorulnak a minőségi oktatásból. „Figyelemmel fogom követni, nem növeli-e ez kezdeményezés még inkább a szegregációt” – ígéri a kormánybiztos.

A Református Cigánymisszió igazgatója, Tóth Zsuzsanna azt mondja, az egyház célja biztosan nem az elkülönülés, hiszen ugyanezen program keretén belül két óvoda is épül hátrányos helyzetű gyermekek számára: Pálfalán és Feleden. Ugyanakkor nem tagadja, a téma mindig némi feszültséget okoz, az egyház vezetésében is vannak előítéletes emberek, akik örülnek, hogy a romák nem gyakorolják a vallásukat, mert így legalább a gyülekezeten belül nem kell találkozni velük. „Bízom abban, hogy ez a fejlesztés nem az elitképzést fogja szolgálni, mert a roma etikummal szemben sok a lemaradásunk. Ha azt látom, hogy a romák kiszorítása a cél, biztosan meg fogok szólalni” – állítja Tóth.

A pedagógus személye 

Az új óvoda és iskola programjáról még semmit nem tudni, egyelőre csak a falak állnak. 650 ezer eurót tesz ki csak az óvoda építési költsége, a berendezéssel és az udvar rendezésével együtt Molnár Sándor szerint 700 ezerbe beleférnek. A tervek alapján tényleg nagyon szép lesz az óvoda, már neve is van: Gólyavár. Az ugyancsak a Daxner utcában található önkormányzati óvoda igazgatónője, Horváth Zsuzsanna mégsem a konkurenciától tart elsősorban, hanem attól, hogy az új óvoda és iskola alapításának ténye és körülményei viszályt szítanak a magyar közösségben. „Vagy tízen jelezték, hogy átvinnék oda a gyereküket, de ők is azt mondták, hogy majd akkor hoznak végleges döntést, ha tudni fogják, milyen pedagógusok lesznek ott. A mi erősségünk épp a tapasztalt pedagógusgárda, sokan ezért járnak hozzánk a falvakból is. 42 gyerek van a magyar csoportban, senkit nem kellett elutasítanunk. Sokan azért döntenek a szlovák óvoda mellett, mert vegyes házasságban élnek, vagy az van közel a lakhelyükhöz, és nem hiszem, hogy ők mind átmennek a református óvodába. Egyáltalán nem olyan egyszerű a dolog, hogy egyszer csak százzal több magyar óvodás lesz Rimaszombatban” – véli az igazgatónő.

Kezdetben nem is voltak ilyen merész elgondolásaik a reformátusoknak, másfél éve még a Daxner utcai óvoda épületét akarták megvásárolni, felújítani és a meglévő pedagógusokkal működtetni. Könnyebb dolguk lett volna, mert ez az intézmény már része az iskolarendszernek, a tantestület is tapasztalt, de a szülők és alkalmazottak is tiltakoztak az egyházi fenntartású óvoda ellen. „Azt mondták, hogy csak a tábla változik, de mi úgy láttuk, hogy a fenntartó szellemiségének a nevelői munkában is meg kellene jelennie, hiszen most ezt is hirdetik. Ez sem biztos, hogy mindenkinek megfelel, ezért nem aggódunk, hogy nem lesz nálunk elég gyerek – mondja Polgári Mária óvónő. – Az, hogy nálunk a magyar gyerekek szlovák gyerekekkel is találkoznak, nem válik kárukra, roma gyerek pedig a magyar csoportban nincs, úgyhogy ez sem lehet gond. Inkább az aggaszt, hogy a beiratkozás után sem fogjuk tudni, hol hány gyerek marad, ha az új intézmények megnyílnak szeptemberben. Nem tartom etikusnak, hogy ilyen bizonytalanságban tartják a szülőket és a pedagógusokat.”

Reformátusok utcája

A szülők és pedagógusok egyelőre csak azt látják, hogy a református egyház céltudatosan terjeszkedik. A Daxner utcát lassan átnevezhetik Reformátusok utcájává, mert a református gimnázium udvarában épül a református óvoda, közvetlenül a református Csillagház mellett pedig már zajlik egy régi iskolaépület felújítása. Ebben fog működni a református alapiskola, a jövőben pedig református bölcsődét és szakmunkásképzőt is terveznek. Az alapiskola iránt még az óvodánál is több szülő érdeklődik, ezért március elején tájékoztatást tartott Molnár Sándor a szülőknek, bár maga is beismeri, hogy sok konkrétummal nem tudott szolgálni. „Még nem állt össze a tantestület, és minisztériumi engedély híján beiratkozást sem hirdethetünk. De a legrátermettebb pedagógusokat szeretnénk idecsábítani és olyan hátteret, nyugodt légkört tudunk nekik biztosítani, amilyen az önkormányzati intézményekben biztosan nincs. Szándéknyilatkozatokat gyűjtöttünk a szülőktől, ezek alapján mondhatom, hogy szeptemberben mindkét intézményt elindíthatjuk. Addig azt tanácsoltuk, hogy iratkozzanak be az állami iskolába, aztán átléphetnek hozzánk” – magyarázza Molnár.

Ezt a taktikát többi óvoda és iskola nem nézi jó szemmel, azt mondják, úgy tisztességes, ha a szülő tudja, ki fogja tanítani a gyerekét és hány évig járhat az adott intézménybe. Mert egyelőre azt sem lehet tudni, hogy a református alapiskola teljes szervezettségű, vagy csak ötosztályos lesz-e. Egy biztos, a városban sokan úgy gondolják, hogy a református oktatási intézmények gyarapodása a többi magyar óvoda és iskola leépülését okozhatja. 

A legjobbakat viszik el

Ezt a véleményt osztja Orosz István, a Tompa Mihály Alapiskola igazgatója is, aki azt mondja, a nyolcosztályos gimnázium eleve a jobbakat viszi el tőlük és ezek a gyerekek az alapiskola felső tagozatán hiányoznak. „Emiatt volt már, hogy össze kellett vonnunk egy gyengébben teljesítő meg egy jó előmenetelű osztályt. A Ferenczy István Alapiskola ezért épült le. A magyarok aránya csökkent a városban, a romáké viszont ezen belül nőtt, és miután az ügyesebbek elmentek a gimnáziumba, a Ferenczyben szinte csak romák maradtak. Ez fog történni nálunk is, ha megnyitják a református alapiskolát, főleg ha egyszerre mind az öt évfolyamot. Hiába van kitűnő pedagógusgárdánk, ha sok szülő a romák számaránya szerint választ iskolát. Az új iskolának ez a vonzereje, mert egyébként sem a magyarok számarányát, sem a színvonalat, sem a közösség javát tekintve nem látom létjogosultságát. Az elmúlt húsz év megmutatta, hogy az itt felépített, Magyarországról támogatott intézmények azt a célt hivatottak szolgálni, hogy ezek a fiatalok végül áttelepüljenek. A nyolcvan százalékuk oda megy egyetemre és a fele sem jön vissza. Nem a konkurencia a gond, hanem az, hogy a reformátusok nem kezdetektől építkeznek, hanem tőlünk fölözik le azt, amit keserves munkával elértünk. Épp ezért attól tartok, öt év múlva az új iskola ellenére ugyanannyi magyar gyerek jár majd szlovák iskolába, mint most, csak nálunk lesz kevesebb” – írta le a várható helyzetet Orosz.

Magyar szellemiség

A nyolcosztályos református gimnáziumot az első ötödik osztállyal 1999-ben nyitották meg, amikor visszakapták az Egyesült Protestáns Főgimnázium történelmi épületét, két év múlva pedig elindították a négyosztályos gimnáziumot is. Jelenleg az intézménynek mintegy 180 diákja van, de a várakozásokkal vagy aggodalmakkal ellentétben fennmaradt a városban az Ivan Krasko Gimnázium magyar tagozata is. „Igazából itt nincs két magyar gimnázium, mert ott több tantárgyat szlovákul tanítanak, míg nálunk kizárólag magyarul, magyar szellemiségben folyik az oktatás. Ez nyilvánvalóan mellettünk szól” – állítja Molnár Sándor. 

Kérdésünkre, hogyan lehet, hogy mégis megmaradt a másik gimnázium, sőt arra is van példa, hogy tőlük jelentkeznek át oda diákok, azt feleli, hogy önkormányzati hátszéllel könnyebb működni. A jelek szerint magyarországi hátszéllel pedig fejleszteni könnyebb, de a gyerekek szempontjából végeredményben mindegy, ki építtette és ki működteti az iskolát, ha ott jó pedagógusok oktatnak és ez a színvonalas oktatás mindenki számára egyformán elérhető. „Attól tartunk, hogy ez nem lesz így. Itt most egy zárt intézményrendszer van kialakulóban, ahová három- évesen beadják a gyereket, érettségivel kijön, a gyenge szlováknyelv-oktatás miatt Magyarországra megy egyetemre és ott is marad. Megmaradásról, szülőföldön maradásról beszélnek nekünk és közben észre sem vesszük, hogy emberierőforrás-tartalék vagyunk Magyarország számára” – mondja egy neve elhallgatását kérő szülő.

A romák maradnak

Juhász Péter orvos, rimaszombati önkormányzati képviselő nem látja ilyen borúsan a helyzetet. „Jónak tartom, hogy bővül az iskolák választéka olyan intézménnyel, ahová annak alapján nyernek felvételt a gyerekek, milyen értékrend szerint él a család, és ott magyarságtudatra nevelnek. Négy gyerekem van, és amikor kiderül, kik fognak ott tanítani, úgy fogok döntést hozni, hogy nekik jó legyen” – állítja Juhász.

A döntést várhatóan szeptemberben meg kell hozni minden rimaszombati magyar szülőnek. Utána pedig viselni a következményeit is, mert ahol túl sok szempontot kell mérlegelni, ott igazán jó lehetőségek nincsenek. Lehet külön iskolákat nyitni a tehetségeseknek, jó családból származóknak, fehéreknek, de kisebbségben arra is gondolni kell, mi lesz a többiekkel, a kevésbé okosakkal és jól neveltekkel, akik szintén magyarnak vallják magukat. Ha a romákat felvállaló tanintézményeket leépítjük, kisegítő iskolák szintjére süllyesztjük, ezzel magunknak ártunk, mert ők itt maradnak, velünk. Azzal az érzéssel, hogy ebből a gettóból úgysem lehet kitörni, tehát igyekezni sem érdemes. 

A szerző a Vasárnap munkatársa