Baji Balázs: „A 13,10 a következő álomhatár”

Tudja, hogy mikor volt utoljára atléta az év sportolója?

Igen, a gála délelőttjén utánanéztem, hogy 2003-ban Annus Adrián vehette át ezt a kitüntetést. De előtte sem sok atléta kapta meg ezt az elismerést, többek között Németh Miklós, Zsivótzky Gyula, Németh Angéla, tehát fantasztikus sportemberek közé kerültem, akik túlmutatnak a sportágukon, és halhatatlanná váltak. Nagy megtiszteltetés, hogy közöttük lehetek.

Nagyszerű évet zárt, 2017-ben bronzérmes lett a vb-n, és megnyerte az Universiadét.

Gyakran eszembe jut a vb-döntő, és nagyon jólesik visszagondolni rá. Annak is örülök, hogy utána az Universiadét is elvállaltam, hiszen nagyon közel volt a világbajnoksághoz, feszített tempóban kellett rajthoz állni. Nagyon örülök, hogy ezt az utolsó alkalmat kihasználtam, amíg még egyetemistaként versenyezhettem, főleg így, hogy győzni is sikerült. Az is olyan pillanat volt, amire mindig jó visszagondolni.

Az év sportolója díj kötelez. Nem fél az elvárásoktól?

Tudom, hogy példát kell mutatnom, de bízom benne, hogy meg tudok ennek felelni.

Milyen gyakran idézik fel önnek a szurkolók, sportolótársak a vb-bronzérmét?

Lépten-nyomon végigkísér ez a pillanat, és abszolút meghatározza a mindennapjaimat. De én ezt egyáltalán nem bánom, mindig szívesen gondolok vissza rá.

Mik a tervei 2018-ra?

Szeretném folytatni azt a munkát, amit elkezdtem, és bízom benne, hogy tudom tartani azt a szintet, ahová tavaly eljutottam. Ha ez így lesz, akkor várhatnak még rám hasonló sikerek. Az fizikai képtelenség, hogy még egyszer ennyi minden történjen egy évben, de vannak még hátra olyan feladatok, amelyeket meg szeretnék oldani. Az Év sportolója-díj ehhez csak még nagyobb motivációt jelent. Hamarosan kezdődik a fedett pályás szezon, ott szeretnék minél jobb eredményt elérni, aztán folytatom a felkészülést a szabadtérre, és az Európa-bajnokságon is jól szeretnék szerepelni.

Tavaly többször is sikerült megjavítania az egyéni legjobbját, ami egyben országos csúcs. Mi az álomidő, amit célul tűzött ki maga elé?

A 13,15 másodperc már eleve álomidő volt számomra, nagy örömöt jelentett, hogy áttörtem a 13,20-as határt. A következő ilyen határ talán a 13,10-es eredmény lenne. Hogy ez idén fog-e megtörténni, vagy később, majd kiderül, ehhez még sokat kell fejlődnöm, de tavaly elhittem, hogy ez is lehetséges.

Egy sikeres versenyben mekkora része van a fizikális, illetve a mentális felkészülésnek?

Nehéz kiemelni, hogy melyik a fontosabb, ennek a két dolognak harmóniában kell lennie. Mindennek a helyén kell lenni. Hiába a tökéletes fizikai felkészültség, ha aztán az ember hibázik a gátak fölött.

Tavaly szerezte meg állatorvosi diplomáját. Mennyire volt specifikus helyzet egyetemistaként versenyezni?

Nem volt egyszerű, sok helyen kellett helytállni, sok kitartást igénylő és kompromisszumokkal teli szituációt kellett megoldani. Én viszont mindig arra törekszem, hogy a sport mellett legyen más is, ami mentálisan lefoglal, és másképpen motivál, mint a sport. Ezért is gyakorlom az állatorvosi hivatást ma is az élsport mellett. Ebben is a kihívást láttam, azt, hogy ezzel több és jobb lehetek a jövőben.

A páciensek gazdái mennyire vannak tisztában azzal, hogy a világ egyik leggyorsabb embere kezeli a kutyájukat, cicájukat?

Nem mindig tudják, de persze sokszor felismernek, és gratulálnak. Én viszont ilyen szituációkban a kis betegre figyelek, állatorvosként vagyok jelen. Nem tagadom meg a sportolói énemet sem, de egészen más a fókusz.

Sok kisgyerek álmodozik az állatorvosi pályáról, és szintén sokan ábrándoznak nagy sportsikerekről. Mondhatjuk, hogy tökéletesen teljesítette a gyerekkori álmait?

Igen, két szuper dolgot sikerült elérnem. Nagyon boldog vagyok, hogy fiatalkoromban meghoztam azt a döntést, hogy elindultam az állatorvosi pályán, de a sportot sem hagytam abba, és kitartottam a nehéz pillanatokban.

Mi a kedvenc állata?

A munkánk során kutyákkal és macskákkal találkozunk, az ő sebészeti ellátásukat biztosítjuk az Állatorvosi Egyetemen. Nincs kimondottan kedvenc állatom, de a kutyák közül az agár tetszik, és ha egyszer úgy alakul, akkor lesz egy saját agaram.

Tudna mesélni valami jó kis sztorit, amikor sikerült megmentenie egy állatot?

Ilyen történet még nincs sok, mert még kezdő vagyok, sokat kell tanulnom, gyakorolok, próbálok minél több mindent elsajátítani a szakmából. Egy sikeres műtéten vagyok túl, amelyet egy kollégámmal, Dr. Sebesztha Bencével végeztünk. A tapasztalt kollégák mind távol voltak, és nekünk kellett megoldani egy sürgős műtétet, egy veseeltávolítást. Nem könnyen, de sikerült, és a kutyus azóta is jól van.