Nem tudni, mi okozza a központi idegrendszer megbetegedését

A sclerosis multiplex (SM) elsődlegesen a központi idegrendszer (KI), az agy és a gerincvelő, a látóidegek gyulladásos betegsége, amelyet gyulladásos gócok véletlenszerű megjelenése jellemez, myelinvesztéssel (a myelin az a szigetelőanyag, ami az idegrostokat körülveszi az agy és a gerincvelő fehérállományában) jár. A gócok vagy plakkok szórványosan fordulnak elő; a plakkok száma és az újak gyakorisága egyénenként nagymértékben változik. Némelyik betegnek csak néhány góca van míg másoknak sok. A plakkokból hegek keletkezhetnek, a sclerosis multiplex elnevezés a sokszoros betegekre vonatkozik, amelyek a központi idegrendszerben keletkeznek.

Napokkal, vagy hetekkel egy új plakk kifejlődése után ezen a területen keresztül az idegimpulzus vezetése abnormálissá válik, lelassul, vagy megakad: a zavar tünetei ekkor érik el maximumot. Ezt különbözőképpen nevezik exacerbáció, attak, vagy relapszus. Később, ahogyan a gyulladás az új plakkban alábbhagy, az idegimpulzus vezetése javul, de csökkent sebességgel történik (a myelin-szigetelés elvesztése miatt): ebben az időben a tünetek javulnak (remisszió). Néha az idegrostok károsodása helyrehozhatatlan és az a képesség, hogy impulzusokat vezessen, elvész. A tünetek ilyenkor állandóakká válnak.

A KÖZPONTI IDEGRENDSZER

A KI az agyból (nagyagy, kisagy és agytörzs), a gerincvelőből és a látóidegekből áll, a szürke és a fehér állományból tevődik össze.

A KI-ben négyfajta sejt van: idegsejtek, oligodendroglia, astrocyta és mikroglia. Ezeket a sejteket tápanyagok táplálják, melyeket a központi idegrendszerbe a vér viszi a vérereken (arteriák, kapillárisok, vénák) át. Az idegsejtek a szürke állomány fő összetevői. Minden egyes idegsejtnek van egy idegrostja (axon), amelyik a sejttestet az izmokkal, az érzékszervekkel (mint szem, fül, bőr), vagy a belső szervekkel, (a szív, vagy a gyomor) köti össze. Az idegsejtek és rostjaik felelősek az üzenetek oda-vissza küldéséért a KI-n belül, valamint a KI és a test többi része között. Némelyik idegrost rövid, egymáshoz közelfekvő idegsejtek között fut. A leghoszszabb rostok a gerincvelő teljes hosszában futnak. Az egyes idegrostok a myelinnek nevezett anyag számos vékony rétegébe vannak beburkolva, a myelin szigetelőként működik és felgyorsítja az üzenetek közvetítését az idegrost mentén. A myelin zsírokból és fehérjékből tevődik össze és a myelin az, ami az agy fehérállományának tejszínes-fehér színét adja. A myelint az oligodendroglia készíti és tartja fenn. Ezek a sejtek sok ágat küldenek ki, amelyek kiterjedt leplekben végződnek, s körülburkolják az idegrostokat és képezik a myelint. Az astrocyták ugyancsak elágazó nyúlványokat növesztenek, amelyek a KI-ben más struktúrákat támogatnak. Ezek emellett egy még nem teljesen megértett módon ellenőrzik az oldható anyagok áramlását a vérerek és a KI egyéb sejtjei között Ezt a kontrolt vér-agygátnak nevezik. Rendesen az anyagoknak egy meghatározott mozgása történik a vérerek falán keresztül a KI-be. Éppen úgy, ahogyan a vér tápanyagokat hoz és elhasznált termékeket távolít el, ez is hozhat olyan anyagokat, amelyek kárt okozhatnak, különösen, ha ezek áthaladnak a vér-agygáton.

Valahányszor károsodás van a KI-ben, a mikrogliának a feladata, hogy eltávolítsa a hulladékot. Ezután a tisztítás után az astrocyták, amelyeknek a kötelessége a KI strukturális integritásának a fenntartása, befejezik a gyógyítási folyamatot azzal, hogy egy olyan heget képeznek, amelyik kitölti a károsodott területet, ugyanúgy, mint ahogyan egy rostos heg fejlődik ki egy bőrben ejtett vágás után.

ÖRÖKÖLHETŐ A HAJLAM

A sclerosis multiplex oka ismeretlen. Az egyének ugyan nyilvánvalóan örökölnek hajlamot arra, hogy a betegség kifejlődjék bennük, ám ez nem egy hagyományos értelemben vett örökletes betegség: a fogékonyság, a hajlam örökölhető. Ritka, hogy a szülő és gyermeke legyen érintett ugyanabban a családban. A sclerosis multiplex nem ragályos. Ismételt kísérletek történtek arra, hogy SM-et majmokra és emberszabású majmokra átvigyenek, ám nem sikerültek ugyanúgy, mint ahogyan azok a kísérletek sem, hogy vírust tenyésszenek ki laboratóriumokban. Alkalmilag lehetséges vírust kitenyészteni olyan betegek központi idegrendszeréből, akiknél a KI betegségének semmiféle bizonyítéka nincs.

ALLERGIÁS REAKCIÓ LEHET

Jelen pillanatban a legvonzóbb elmélet az, hogy a SM az idegrendszer „immunallergiás” reakciója. A provokáló ágens bizonytalan, de nagyszámú betegen hosszú időszakon át végzett részletes tanulmányok bizonyos közönséges vírusokra való allergiás reakció lehetőségét vetik fel. Három tanulmány megerősítette azt a tényt, hogy a SM új klinikai attakjainak 30-60 százaléka meghűlés, influenza, vagy más közönséges vírusbetegség után jelentkezik. Annak kockázata, hogy egy SM-es attak fejődjék ki bármelyik egyetlen vírus-szerű infekció után alacsony, kb. 8-9 százalékos, azt mutatva, hogy nem minden vírusnak van ez a hatása. Hogy melyiknek van és melyiknek nincs, azt még nem tanulmányozták megfelelően.

A vírusinfekciók egyik hatása, hogy előmozdítják az interferon gamma kibocsátását. Az interferon gamma az aktivált T-lymphocyták révén szabadul fel, és infekciók elősegítik ezt az aktivációt. Az interferon gamma kezelésről egy tanulmányban kimutatták, hogy drámaian fokozza a SM attakok gyakoriságát. Két tanulmány bizonyította, hogy az interferon béta hatásos az exacerbációk gyakoriságának és az MRI-képen megjelenő új léziók számának csökkentésében. Kétségtelen, hogy a SM hosszú távú kezelése teljesen különbözik más idült neurológiai betegségek kezelésétől. A súlyosabban rokkant betegek kezelése nehezebb. A végső cél, hogy a beteget otthon tartsuk a családdal együtt olyan sokáig, amíg csak lehetséges.