Enyhíthetők a tünetek

Gyengeség-, bizsergés-, fájdalom- vagy zsibbadásérzés, az érzékelések gyengülése, látóideg-gyulladás, látászavar (kettős látás), szédülés, járási és egyensúlytartási rendellenesség, remegés és a férfiak körében merevedési zavar. Minthogy ezek a tünetek egyéb idegrendszeri betegségekre is jellemzők, a bajmegállapítás során nemcsak együttes előfordulásukra figyelnek az orvosok, hanem a súlyosbodás és az enyhülés váltakozására is. Míg az agydaganat, az agytörzsi ér infarktusa vagy a gerincvelő valamelyik részének nyomódása jól körülhatárolható idegrendszeri elváltozás, addig a szklerózis multiplex miatt az idegrendszer két vagy több részén pusztul a velőhüvely, következésképp a panaszok is szerteágazóbbak. A látóideg működésének károsodása igen jellemző e betegségre, de az agyi idegrostok alkotta fehérállományának több része is rendellenesen működhet, ami egyebek között a beszéden, a nyelésen, az izomerőn, a mozgások összerendezettségén és az egyensúlytartáson mérhető le.

A vizsgálatok közé tartozik az idegek ingerlésével kiváltható potenciálok elemzése, mert ha az idegrostok velőhüvelye károsodott, jellegzetesen módosul az idegingerület terjedése. Elsősorban a gerincvelői érzőidegi és a látóidegi kiváltott potenciálok rendellenessége jellemző. Az előbbi a betegek 72–87, az utóbbi a 75–97 százalékán figyelhető meg. Végül az agygerinc folyadék összetételének elemzése is segíti a kórismézést. Elsősorban a benne levő ellenanyagokat (immunoglobulinokat) vizsgálják, amelyek a vér és az agy közötti gát károsodása miatt jelennek meg nagyobb mennyiségben a betegek több mint 90 százalékának agygerinc folyadékában. Ez azonban nemcsak a szklerózis multiplexre jellemző, hanem egyéb idegrendszeri betegségekre is, ezért csak az összes vizsgálati eredmény számbavételekor van jelentősége.

A tünetek enyhítése ugyan nem orvosolja a betegséget, ám a beteg életét elviselhetőbbé teszi. Forgalomban vannak olyan gyógyszerek, amelyek csökkentik a fáradtságérzést, ám a tapasztalatok szerint ezek csak a betegek felénél váltak be. De ők is gyakran panaszkodnak mellékhatásokra, elsősorban álmatlanságra és hányingerre. Minthogy a fáradtságérzés ciklusosan, a beteg állapotának rosszabbodásakor jelenik meg, magától értődően a gyógyszert is ilyenkor kell szedni.

Ha a betegnek fájdalma van, természetszerűleg azt is csillapítani kell. Más készítmények jönnek számításba, ha például az arcideg a fájdalom forrása, mint amikor a kar és/vagy a láb izmai fájnak. Az utóbbi esetben a masszázs és a végtag tornáztatása is jó hatású, s esetenként a fürdőkúrának is hasznát veszi a beteg. Arra is gondot fordítanak az orvosok, hogy az előrehaladott állapotú beteg depresszióját is gyógyszerrel kezeljék.