Nem hiányozhat a biokertből

A biokertészkedés nagyjai (pl. Alwin Siefert, Gertrud Franck), akik könyveket írtak a vegyszermentes kertészkedésről, a szamócát fontos helyre sorolják. Alwin a „Kertészkedés mérgek nélkül” című könyvében kifejti: a szamóca azon növények közé tartozik, melynél a vegyszermentes termesztés előnye a legkorábban tapasztalható. Példaként a piacra termelő barátja esetét írta le, aki a vegyszeres termesztésről áttért a biotermesztésre, amelyben csak biokomposztot és talajtakarást alkalmazott. A kitermelt egészséges, ugyanakkor zamatos szamócával olyan átütő sikert ért el a piacon, hogy a termőterület megkétszerezésével sem tudta kielégíteni a keresletet. Franck az „Öngyógyító kiskert” című könyvében leírta: a vegyeskert tervezésekor a terület ötödére szamócát tervezett.

Én már 20 éve iparilag előállított vegyi anyagok felhasználása nélkül termelem a szamócát. Az eredménnyel elégedett vagyok: amíg vegyszeres termesztést folytattam, évente 10-15 kg szamócám termett. Ahogyan áttértem a biokertészkedésre, és a szamócát vegyeskultúrában termesztem, a termés mennyisége fokozatosan emelkedett és az idén már 60 kg-ot szedtünk le. Természeti módszerem sajátságos, a fent említett és más szerzők módszereit ötvöztem a saját tapasztalataimmal.

Az új szamócatövek telepítését mindig augusztusban végzem. A töveket nitrogénnel jól ellátott helyre (borsó vagy korai burgonya, esetleg nyári saláta, kínai kel, endívia helyére) ültetem. Ezek betakarítása után a talajt fellazítom és meglehetősen sűrűn beszórom mustármaggal, amely augusztusra rendszerint kikel. A mustár bizonyos védelmet nyújt a füves cserjék között otthonos szamócának a tűző nap ellen és több kártevőt, pl. a fonálférget is elriasztja. Augusztusban ebben a zöld sávban ültetőgödröket (0,50 m-es közöket alkalmazok) ások. Ezekbe biokomposztot szórok, majd kiültetem a gyökeres szamócapalántákat. Ősszel újabb biokomposzt adagot szórok a szamócasorok mellé, bekapálom, majd 2–3 hét múlva fokhagymát ültetek oda. Tapasztalataim igazolják Gertrúd Franck állítását, miszerint ilyen növényi szimbiózisban a szürkepenész előfordulása minimális.

A sorközöket és a tövek közötti üres területet szerves anyaggal takarom. Én főleg friss fűkaszálékot alkalmazok, csak ritkábban szalmát vagy aprított fanyesedéket. A talajtakarás megakadályozza a föld gyors kiszáradását, a sekélyen gyökerező szamóca számára rövidebb ideig tartó szárazság esetén lehetővé teszi a vízellátást azáltal, hogy a mélyebb rétegekből a kapillaritás révén feljutó nedvesség e takaróban raktározódik. A talajtakaró réteg segít kialakítani a megfelelő mikroklímát, lehetővé teszi a gazdag talajéletet és a szamóca harmonikus tápanyagellátását. Megfelelően vastag talajtakaró esetén a szamóca termései még a leghevesebb nyári záporok esetében sem szennyeződnek földdel.

A szamóca biokerti termesztésénél nélkülözhetetlenek az egyszerű nemesítő műveletek. Én két módszert alkalmazok. A negatív válogatást úgy, hogy teljes virágzás idején éles kapával könyörtelenül kivágok minden olyan tövet, amely nem virágzik. A pozitív válogatást a termés érésekor végzem úgy, hogy fajtától függően, a koraiságot, színeződést, bőtermőséget, nagyságot szem előtt tartva rövid botokkal megjelölöm az általam legkedvezőbbnek tartott töveket, és a továbbiakban ezekről nevelek szaporító anyagot. Az utóbbi 2–3 évben azt tapasztaltam, hogy a gyümölcsös sorközeiben is eredményesen lehet vegyes ültetvényként szamócát termelni.

Nézetem szerint a biokertben főleg az egyszertermő fajtákat érdemes termeszteni. Én a Vásárcsarnok meglepetése, Senga Sengana, Karmen, Mária fajtát termelem, ám lehet, hogy a skálát a jövőben sikerül kibővíteni Dagmar, Roxana vagy Tamara fajtákkal is.