Nem dorgálni, dicsérni

Azoknak az embereknek, akik valamilyen drogproblémával küzdenek vagy túlzott mértékben fogyasztanak alkoholt, az átlagostól gyengébb az öntudatuk – mutattak rá a pszichológusok. Éppen ezért az a gyermek, akinek természetesen már van öntudata, tiszteli önmagát, lelkét és testét egyaránt, kellő mértékben felkészült arra, hogy adott esetben nemet tudjon mondani, ha felkínálják neki a kábítószert, az alkoholt vagy a cigarettát. A szülő felelőssége abban is megmutatkozik, hogy mennyire képes erősíteni a gyermek öntudatát. Ennek érdekében több mindent tehet. A pszichológusok véleménye alapján rendkívüli jelentőséggel bír az öntudat erősítése szempontjából, ha a szülő nem fukarkodik a dicsérettel, sem a gyermek elért eredményeit, sem a szándékait illetően. Fontos az elismerés gyakori hangoztatása. Értékelni kell a pozitív célokért való törekvést is, mert az sokszor nagyobb erőkifejtést igényel, mint az esetenként könnyen elért eredmény. A gyereknek tudnia kell, hogy a szüleit egyforma büszkeséggel tölti el az ő puszta, jóra irányuló szándéka is, nem csak a jó cselekedete. Sokan megfeledkeznek arról, és ezzel nagy hibát követnek el, hogy nem a gyermek tettét kifogásolják, hanem magát a gyermek személyét kritizálják. A kettő távolról sem jelenti ugyanazt. Az életben egyaránt elkövetünk jó és rossz, tehát elítélendő cselekedetet. Személyiségünk bizonyos értelemben független tetteinktől. Öntudatnövelő hatása lehet annak is, ha fokozott mértékben ruházzák fel a kiskorút felelősséggel. A mindennapi kötelességek teljesítése, a szabályok betartása, a felelősségteljes magatartás nagyban erősíti a személyiséget, mely végső soron mindennemű nevelés célja. Ugyancsak fontos a szeretet gyakorlása, ha a gyermekben tudatosodik, hogy szeretik és védelmezik. Önmagával sokkal jobb viszony kialakítására képes az az ember, akit szeretnek. Kialakult az a tévhit, hogy a csonka családok többségében nem jut elegendő szeretetmennyiséghez a gyerek. Az emberek azt gondolják, legalábbis felületes tapasztalataik azt igazolják, hogy önmagában sem az apa, sem az anya nem képes megfelelő szeretetteljes közegben nevelni a csemetéjét. A vizsgálatok azonban kimutatták, a csonka családban felnőni kényszerülő gyermekek is kellő impulzusokat kaphatnak teljes és sokirányú fejlődésükhöz, öntudatuk megerősödését önmagában nem gátolja valamelyik szülő huzamosabb esetleg örökös hiánya. A hangsúly a meglévő kapcsolat intenzitásán van. (rv)