Milyen fóliát alkalmazzunk talajtakarásra, feketét vagy fényáteresztőt?

A növénytermesztésben az utóbbi években fokozottan terjednek a műanyagipar nagy vívmányai. Ezek közül talajtakaróként a fólia terjedt el leginkább.

A felhasználásra kerülő fólia lehet átlátszó és fényt át nem eresztő. Az átlátszóak közül csak a gyenge fényáteresztő képességűeket – a homok- és füstszínűeket, és az úgynevezett fedett színű (fekete, kék, zöld, piros, lila, fehér) fóliákat – célszerű használni, mert a gyomosodást csak ezek képesek meggátolni. A műanyag fóliák használatát korlátozza rövid élettartamuk, az UV sugárzással szemben ellenálló, hosszú ideig használható fóliák beszerzési ára viszont magas. A műanyag fóliák alkalmazásának egyik legfontosabb előnye, hogy növelik a gyökérzóna hőmérsékletét, mely döntő fontosságú a növény növekedése és fejlődése szempontjából, mivel befolyásolja a gyökerek víz- és tápanyagfelvételét. A talaj felmelegítésére pedig akkor van szükség, ha hosszú tenyészidejű, melegigényes növényeket termesztünk rövid termesztési időszakkal rendelkező területen (például paprikatermesztés esetén).

Kialakításuk viszonylag költséges, viszont ezek élettartamuk alatt tökéletes gyommentességet biztosítanak. Vízmegtartásuk szintén a legjobb, de a takaróanyag alatti talajréteg átnedvesedéséhez még nagyobb mennyiségű csapadék szükséges. Ezért öntözött ültetvényekben célszerű az öntözőcsöveket a fólia alatt, a talaj felszínén vezetni. Kísérleti eredmények szerint ugyanis az öntözés és a talajtakarás, például feketeribiszke esetében, additív hatásúnak bizonyult. Egyes kísérletek arról tanúskodnak, hogy a fóliával takart facsíkokban a fák gyökérzetének fonálféreg-fertőzöttsége kisebb mértékű, mint a mechanikailag kezelt facsíkok esetében. A fekete fóliával takart talajon a növények gyorsabb fejlődésűek és korábban teremnek, mert a kezdeti fejlődésükhöz több hőt összegyűjtenek. A fóliás takarásról – feketeribiszkével végzett kísérletek alapján – megállapítható, hogy javítja a virágok kötődését, s jelentősen növeli az átlagos bogyóméretet.

A legjobb eredményeket az intenzív művelésű almával, kabakosokkal, szamócával, paprikával, paradicsommal és tojásgyümölccsel érhetjük el. Kockázatos az olyan növények fóliás talajtakarása, amelyek kifejlett állapotukban nem árnyékolják a talajt, mert a nagy melegek beálltával a napsütésnek kitett fólia alatt a talaj túlzottan felmelegszik. Ügyelni kell arra is, hogy különösen a ritka térállású dinnye- és tökféléknél a csapadék kellő egyenletességgel átjusson a fólián. Erre a növények ültetésére, vetésére szolgáló lyukak esetleg kevésnek bizonyulnak. Kedvező megoldás az ilyen széles soros kabakosok esetében, hogy csak a növény sorát takarjuk 80–90 centiméter szélességben és a sorok között marad egy fedetlen sáv. Ez egyrészt olcsóbb, másrészt a csapadék is zavartalanul bejut a talajba.

A talajtakaró fólia széleit folyamatosan záró földréteggel kell rögzíteni. Ha rosszul alkalmazzuk, a talajtakarással akár kárt is okozhatunk. Ezért figyeljünk oda, hogy a zöldség- és gyümölcspalánták kiültetése után többnyire nem szabad azonnal takarni a talajt. Rosszul szellőző, kötött talajokon gyakrabban fordul elő palántadőlés, -rothadás, ha az ültetés után azonnal takarunk. Ezért kiültetés után lehetőség szerint várjuk meg a palánták meggyökeresedését, az első hajtás megjelenését, s csak ezután takarjuk a talajt.

A fóliás talajtakarás használható termesztő létesítményekben és szabadföldön egyaránt. A hajtatásban és az ültetvényes gyümölcstermesztésben szinte minden széles sortávú növénynél megtalálható. Takarható az egyedi növények, a sorok, a sorközök, de lehet takarni a teljes területet is. Mivel a takaróanyagok és azok kiterítése költséges, ezért többnyire – anyagi megfontolásból – a zöldség- és gyümölcsök területének csak egy részét (gyümölcsfák törzsét, sorokat, sorközöket) takarják, a teljes felületi takarást ritkábban alkalmazzák.

A gyümölcsfák törzs körüli takarásának a telepítést követő első években van jelentősége. A takart területek nagyságát, a fák korosodásának megfelelően, változtatni kell. A gyakorlatban a törzs körüli talajtakarást általában 3–4 éves korig alkalmazzuk úgy, hogy a takaróanyagot a fák csurgója által határolt felületekre terítjük ki. Itt azonban azt is figyelembe kell venni, hogy a fiatal fák gyökérzete már egyéves korban messze túlnövi a koronacsurgó vonalát.

A sorok takarása többnyire a nagy sortávú növények termesztésében ismert. Igen elterjedt a ribiszke, alma-, valamint a görögdinnye-termesztésben. A lágyszerű növények esetében 50–60 centiméter szélességben a sorokba leterített fólián lyukakat készítenek és ezekbe ültetik a növényeket, míg a gyümölcsfák fóliás takarását 100–150 centiméter széles sávban vagy hasonló átmérőjű kör alakú területen végzik, tányérszerű kiképzéssel. A fólia szélét is legalább 15 centiméter mélyen a talajba kell helyezni.

A sorközök takarása a közepes sortávú növények takarási módja. Itt csak az 50–80 centiméteres széles sorközöket takarják. A két sorközt takaró fólia annyira összeér, hogy alig keletkezik takaratlan csík. Ebben az esetben nehéz a rögzítés, ezért ezt a módszert a hajtatásban alkalmazzák.

A sorok és a sorközök teljes takarása kisüzemi módszer. Ilyenkor a takarás után készített lyukakba ültetnek. Ez a szamóca és néhány kisebb tenyészterületet igénylő zöldségnövény takarási módja.

Talajtakarásra a polietilén (PE) és a polivinil-klorid (PVC) fólia egyaránt alkalmas. Az egyéves kultúrák (pl. dinnye, paradicsom, paprika, uborka) esetében az egyszeri időszakos takarás hatására a fólia – szakszerű használat mellett – jó állapotban felszedhető. Hűvös, árnyékos helyen károsodás nélkül átmenthető a következő évre. Viszont leterítése már nehézkesebb, mint az új fóliáé.

A fóliák vastagsága meghatározza azok élettartamát. A 0,04 milliméter vastagságú fóliák 4–5 hónap alatt tönkremennek a nap UV sugarainak hatására. A 0,08 milliméter vastag fekete fólia 2–3 évig ellenáll a napsugárzásnak, ezért nagyon jól használható például a szamóca talajának takarására. A 0,12–0,20 milliméter vastagságú fekete fóliák élettartama 5–15 év. Ezekkel a fóliákkal a hosszú élettartamú törzses gyümölcsfajok facsíkjait érdemes takarni. A műanyagfólia használatában nagy hagyományokkal rendelkező országok (Japán, Franciaország, Németország, Anglia) a hagyományos natúr PE- és PVC-termékek mellett újabb, jobb hőgazdálkodású műanyagfólia-féleségeket használnak vagy éppen használatuk bevezetését kutatják. Egyik ilyen termék a PVC alapanyagú lebomló fólia, amelynél az adalékanyag arányának változtatásával lehet ütemezni a lebomlási időt. E fólia alkalmazásával kiküszöbölik a használati ciklus végén a fólia eltávolítására fordított munkát és a környezetszennyezést.

A műanyag fólia ugyan védi a talajt a párolgástól, és meleget is termel, ugyanakkor nem engedi, hogy a talajba kívülről víz jusson és a levegő körforgását is akadályozza. Másik oldalról nézve elmondható, hogy aszályos időben a talajfelszínen egy tökéletes vízzáró rétegre lenne szükségünk, hogy a mélyből igen kis mennyiségben párolgó vizet mind a gyökérzónában tartsa. Ezt a célt szolgálja a talajtakaró fólia.