Talán időről időre mindenki megfogalmazza magában a fenti kérdést. Nem nehezednek ránk folyamatosan hasonló mértékű terhek, de amikor kezdünk beleunni az örökösen visszatérő nehézségeink megoldásába, nyugalmat szeretnénk. A feszültségek egyetlen gondolat megértésével is enyhülhetnek.
Mikor fogynak el a gondjaim?
Kinek kisebb, kinek nagyobb akadályok gördülnek az útjába, s ezeket szeretjük összemérni másokéival. Saját dolgainkat azonban nincs értelme hasonlítgatni. Mindenki a sorsának megfelelő mértékű nehézségekkel találkozik. Kívülről mindig úgy tűnik, hogy a másiknak a baja sokkal kisebb, a valóság azonban az, hogy mindenkinek a soron következő feladata a legnehezebb.
Amikor az ember türelme a végét járja az újabb és újabb felbukkanó tennivalóktól, két dolgon érdemes elgondolkodnia. Elsőként, hogy nem követ-e el sorozatos hibákat, amelyekkel szaporítja a gondjait. Ha igen, gyorsan enyhítheti terheit.
Másodikként érdemes észrevennünk, hogy az élet egymást követő feladatok sorozata. Egyesek mindent elsöprő vágya az abszolút nyugalom, görcsösen igyekeznek elérni. Az élet azonban nem ilyen. Ha valamivel végeztünk, jön más. A kérdés csak az, hogy miként tekintesz az eléd gördülő akadályokra. Megélheted őket tragédiaként és büntetésként, de egy egyszerű feladatként is tekinthetsz rájuk. A két nézőpont között annyi a különbség, hogy a nehézségekre összpontosítasz, vagy a megoldásokra. Ez határozza majd meg mindennapi hangulatodat.
A teljes írás a VasárnapLélek mellékletben jelent meg!
Támogassa az ujszo.com-ot
A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.