Mi pusztítja a csiperkegombát?

A csiperkegombát gombapincében, vagy felszíni termesztőhelyiségben termesztik, ezért nagyobb a veszélye a károsító kórokozók fellépésének, mint más kertészeti kultúrák esetében. A legtöbb gondot a száraz mólé, a nedves mólé, a pókhálós és penészbetegségek okozzák. A szárasz mólé kórokozója, a Verticilium fungicola, a termésképzés alatt terjed a legjobban. A gomba a fertőzés időpontjától függően a legkülönfélébb tüneteket mutatja. A kórokozó már a takaróanyagban fertőzi a termesztett gomba szövedékét, ilyenkor a kis termőtestek válnak alaktalanná. Ha ezt az alaktalan fehér penészgyeppel benőtt gombát hagyjuk megnőni, akkor a tönk és a kalap nem különül el, puffancsok képződnek. Más esetben hagyma alak képződik, vagyis a tönk vastagabb lesz a kalapnál. Későbbi fertőzés esetén a tönk felhasadozik, a kalap félrebillen. A beteg gomba felülete száraz, bőrszerű, rajta kezdetben szürkés penészgyep képződik, amely nagyméretű fertőzésre utal. Ilyenkor az egész termesztő helyiséget is megfertőzheti. A betegség évszakoktól függetlenül felléphet, különösen akkor, ha a takaróanyag fertőtlenítése nem volt kielégítő, vagy az ápolási, védekezési munkákat elmulasztják. A nedves mólé kórokozója, a Mycogone perniciosa, a termesztésben lényegesen kisebb mértékben fordul elő, mint a száraz mólé. Tünetei az előzőleg ismertetett betegséghez nagyon hasonlóak. A puffancsok felületén barna folyadékcsepp válik ki, s a beteg termőtest rendkívül kellemetlen szagú. A termőtest felülete nedves, nyirkos. A pókhálós penészgomba kórokozója, a Dactylium dendroides, főleg a termőidő végén lép fel és rohamosan terjed. Először a takaróanyagon jelenik meg a fehér, pókhálóhoz hasonló bevonat, majd átterjed a csiperkegomba termőtestjeire és azt vattaszerűen szövi be. A kórokozó penészgyepe alatt a csiperkegomba termőteste kellemetlen szagú rothadásnak indul. Később a fehér penészgyepen rózsaszínű spóratömeg szaporítóképletek képződnek. A csiperkegomba termesztése során az első terméshullámban megjelenhetnek továbbá az úgynevezett vizes gombák, később pedig repedt és torzult termőtestek, ezek kórokozóját eddig nem sikerült kimutatni.

A kártevők közül az egyik legveszélyesebb a parazita fonálféreg (a Dytiylenchus fajok), amely a gombafonál falát átszúrva a sejt tartalmát kiszívja, így a csiperke nem tud növekedni, rajta másodlagosan szaprofita baktériumok és gombák szaporodnak el. A gombalegyek tojásaikat a komposztba rakják, abban fejlődnek ki a nyüvek, amelyek a gombaszövedékkel és termőtest kezdeményekkel táplálkoznak. A későbbiek során a nyüvek behatolnak a termőtestekbe és a gombát piacképtelenné teszik. Az atkák a takaróanyagban és a tönk alján levő micéliumban élnek, azt rágják meg. A károsított termőtest elfonnyad, kidől, a tönk alja megvastagszik. Egyes atkafajok a kalap tetején rágnak kráterszerű bemélyedéseket. A kórokozók és a kártevők ellen a gombatermesztés valamennyi szakaszában megelelőző védekezés szükséges. Ez egyaránt magába foglalaja az agrotechnikai eljárásokat és a vegyszeres védekezést is.

A gombalegyek tojásrakásának megelőzése érdekében az alapanyag gondos fertőtlenítése és behordása után négyzetméterenként 20 gramm Diazinon vagy Basudin 5 G granulátumot szórjunk ki. A takarás után következik az első növényvédőszeres öntözés Zineb (0,4%) vagy Fundazol 50 WP (0,2%) oldattal. A takarás után két héttel, de legkésőbb a szedés előtt egy héttel kerülhet sor a második védekezésre. A termésidő alatt a vegyszeres védekezés már nem alkalmazható. A szedés előtt külön menetben távolítsuk el, gyűjtsük össze különálló edénybe a mólés puffancsokat. A termesztőfelületen maradt csonkokat is szedjük ki. Védekezzünk a berepülő gombalegyek ellen. Ha a helyiség falán négyzetméterenként 1-2 légy található, meg kell kezdeni a rovarölőszeres kezelést. A szerző a Központi Mezőgazdasági Ellenőrzési és Fajtaminősítő Intézet komáromi részlegének munkatársa