Mérsékeljük a téli vadkár mértékét

Az intenzív faalakokat, az orsókoronákat és a gyümölcssövényeket, illetve az egyéb bokorfákat csak előzőleg bekerített területre szabad telepíteni, hiszen az alacsony és közepes törzsű oltványokat kerítés híján egyedileg kell a nyúlkár ellen különböző védőburkolattal ellátni. Erre a célra legmegfelelőbbek a műanyag vagy fém alapanyagú törzsvédő hálók. A jövőben a kemizálás előrehaladásával a vegyszeres védekezés is szerepet kaphat a nyulak elleni védekezésben.

Egyes években, különösen lucerna vagy vöröshere feltörése után, nagymértékű lehet a pocokkár is. A rágcsáló kisemlősök ellen jól ismert vegyszeres védekezést alkalmazhatunk. A vegyszerrel történő beavatkozás indokolt, hiszen pocokrágás ellen az ültetvény elkerítése védelmet nem biztosít. Amint ilyen jellegű kárt észlelünk, a védekezést azonnal meg kell kezdeni. A kötöttebb talajokon helyenként erős (10-15 lakott járat 100 m2) fertőzöttséget állapíthatnak meg. A pockok elsősorban a lucernásokban, a ruderáliákon, valamint a közutak melletti árokpartokon és töltésoldalakon jelentenek súlyosabb problémát. Ahol nem fordítanak gondot a kártevő visszaszorítására, ott gyakran számíthatnak a kártevő további elterjedésére. Viszonylag egyszerű és olcsó védekezési megoldásnak számít az úgynevezett T-alakú fák kihelyezése, a kártevőt pusztító ragadozó madarak pihenőhelye számára. Ennek alkalmazásával ritkítható a mezei pocok egyedszáma. A dombvidékek, erdők körzeteiben jelentős károkat okozhatnak az úgynevezett nagyvadak (vaddisznó, szarvas, őz stb.) is. Ezek ellen magas és erős kerítéssel védekezünk, valamint védelmet nyújtanak a műanyag vagy dróthálók.

Néhány szó a törzsvédő hálók használatáról, amelyek a gyümölcsösökben, szőlőültetvényekben és erdészetben egyaránt igen elterjedtek. Manapság jóval szélesebb választék áll rendelkezésre a törzsvédelem hasznos kellékeiből, mint néhány évtizede, amikor jórészt még fém alapanyagú hálókat alkalmaztak. A gyümölcsfák esetében tovább maradhatnak fenn az egyes törzsvédők, de arra külön figyelni kell, hogy a törzskörméret növekedésével nehogy a védőháló a törzsbe mélyedjen, illetve arra, hogy a kívánt elágazások szabadon fejlődhessenek. Ha szőlőültetvényt, vagy csemetefákat védünk, ne feledjük, hogy a nyúlkár által elpusztult tőkéket hálós védelem nélkül hiába pótoljuk. Ez minden esetben így van, hiszen a második évben a nyulak vagy más vadon élő károsítók éppen az újonnan pótolt növényekben tesznek majd kárt. Az egyes törzsvédő berendezések alkalmazását sok egyéb tényező is befolyásolhatja, tehát minden esetben az adott viszonyokhoz megfelelő típust szükséges választani. Fontos a törzsvédő hálók megfelelő mérete, szövésének vagy lyukacsosságának sűrűsége, valamint anyaga, esetlegesen még a színe sem közömbös, nem beszélve más apró, de ugyanakkor fontos részletekről, mint a felszerelhetőség vagy lebontás egyszerűsége, az időtállóság vagy éppen az újra-feldolgozhatóság s ezen belül a használt hálók értékesítésének kérdésköre, amelyeket mind külön mérlegelni szükséges. Nem szabad megfeledkezni arról sem, hogy a kielégítő minőségű kerítés és a műanyag vagy fém törzsvédőhálók sem nyújtanak elegendő védelmet a vadak rágáskártétele ellen, különösen nem szélsőséges időjárási körülmények között, pl. magas hótakaró, hófúvás, illetve alacsony művelésmód esetén. A nyulak gyakran károsítják a szőlőtőkét. Főleg ott, ahol nagy területen úgynevezett tiszta telepítésben művelik a szőlőt, s a nyulak nem találnak sem füvet, sem herét, sem egyéb táplálékot. A vadkár által okozott sebeket minél hamarabb be kell kenni valamilyen lezárást biztosító anyaggal, természetesen erre a célra kitűnő a képlékeny oltóviasz. Gyümölcsfakátrányt nem ajánlatos használni, mert túlságosan mélyen hatol a fába és eltömi az edénynyalábokat. Sebkezelés nélkül az erősebben megrágott törzsek kiszáradnak és felrepednek, a rajtuk található hajtások gyengén fejlődnek, rügyeik ki sem hajtanak. Szőlő esetében a sebek oltóviasszal történő bekenésekor még azok a tőkék sem pusztulnak el, amelyeknek a törzsét 40 cm magasságig, a fatest feléig vagy kétharmadáig megrágták a nyulak. Azt azonban meg kell jegyezni, hogy ennek ellenére sem célszerű ezeket a törzseket meghagyni, inkább közvetlenül a nyúlkártétel után a tőke nyakából egy vagy két erős hajtást magasra kell nevelni és a következő évben abból kell új kordont kialakítani. (Az Agronapló alapján)