A válás fájdalommal jár, s a legtöbb szenvedő hajlamos úgy viselkedni, hogy másokat is bántson. A válásban lévő szülőkre ez különösen igaz, hiszen egész életük felborult.

Munkám során gyakran találkozom válófélben lévő szülőkkel. A legtöbbjüket foglalkoztatja, hogyan éli meg ezt az időszakot a gyermekük, és aggódnak, nehogy lelkileg sérüljön. Bizonytalanok a kommunikációt illetően, amely azért sem egyszerű számukra, mert nekik is nehéz érzelmileg a válás.

Lassan közeledik a karácsony, a szeretet ünnepe. Manapság gyakran találkozunk azzal a nézettel, hogy az ünnep elveszíti varázsát, minden az ajándékozás körül forog.

Talán kevesen tudják, de november huszadika nemcsak a gyermekjogok világnapja, hanem az UNESCO által meghatározott egyetemes gyermeknap is (Universal Children’s Day), mely a gyermekek jólétének fontosságára szeretne rávilágítani.

Azok a gyermekek, akik kiskorukban megismerik más népek történelmét, hagyományait, szokásait, tiszteletteljesebbek más emberek kultúrája iránt, elfogadják a különbségeket, és kíváncsibbak, nyitottabbak a világ felé.

Környezetünkben szétnézve hamar rájövünk arra, hogy a multikultira való nevelés ösztönös, néha akkor is megtörténik, ha nem tudatos. Szinte elkerülhetetlen, hogy csemeténk idegen szót halljon és más kultúrát lásson óvodáskora előtt. De milyen az a többnyelvű, -kultúrájú nevelés?

Szülésznőként fontosnak tartom, hogy milyen utat jár be egy anya és még meg nem született gyermeke a szülőszoba falain belül. Nem mindegy, milyen környezetben találja magát a vajúdó, szülő nő.

Manapság nem könnyű választani. Legyen szó bármiről, széles a kínálat, meggyőzőek a reklámok, az ajánlások és az ellenjavallatok. Bizonyos szakértők az egyik termékre esküsznek, a hozzáértők másik csoportja pedig csakis a másikat tartja elfogadhatónak.

Hazánkban a korai fejlesztésnek nincs nagy hagyománya. A szülők ilyen irányú tájékoztatása ritkán történik meg, kevés az anyukák rendelkezésére álló információ. Szlovákiában nincs kiépített védőnői hálózat, a gyermek korai fejlesztését főként egészségügyi keretek között lehet csak elképzelni, mindenféle pedagógiai módszer nélkül.

A kisgyermekes anyukáknak néha gondot okoz az ünnepre való készülődés. Úgy gondolják, a kicsit nehezen lehet bevonni, mást csinálna, az alvóidő pedig meglehetősen kevés arra, hogy mindennel végezzünk.

Az agy (és az idegrendszer) rugalmas. Minden egyes tapasztalat szó szerint fizikai változást idéz elő benne. Például az agresszív, megalázó fegyelmezési módszerek – akkor is, ha egy ujjal sem érünk gyermekünkhöz, csak verbálisan bántjuk – sérülést okoznak az agyban, összezavarják. Az elme ugyanis fenyegetésként éli meg a fájdalmat.

Ha valaki kezünkbe nyom egy szülőknek szánt kézikönyvet azzal, hogy okvetlenül olvassuk el, miként reagálunk? Ha egy kis illem szorult belénk, udvariasan elfogadjuk, de általában nem szeretjük, ha megmondják, milyen könyvet volna kötelező elolvasnunk. Jó esetben azért belelapozunk, még jobb esetben elcsábulunk.

Minden szülő a legjobbat szeretné a gyermekének, ezért a különórák, szakkörök kiválasztásánál nagyon sokan esnek túlzásba: jó lenne, ha sportolna a gyerek, de a zene is fontos, az idegen nyelvről nem is beszélve! Sajnos, nem tudatosítják, hogy a kevesebb néha több, és egy vagy két jól kiválasztott szakfoglalkozással többet érhetnek el, mint tucatnyival.

A nyár szó hallatára mindenkinek a hőség jut eszébe. Ezt valahogy ki kell bírni. Nemcsak az idősek és szívbetegek viselik rosszul, a várandósokat is gyötri a kánikula. Ebben a cikkben szeretnék pár jó tanáccsal szolgálni, hogy könnyebbek legyenek a mindennapok.

Laura bátran lép be a terembe. Szilvi néni várja őt, különleges időt töltenek ma együtt. Laura a festőállványhoz szalad. Egyszer fél órán keresztül csak festett. Szilvi néni nem mondta, hogy csináljon mást, nem szólt semmit, mikor a füvet kékre festette, és nem lett dühös, mikor egy kis festék lecsöppent a padlóra.