Malacok takarmányozása

Ahhoz, hogy helyesen tudjuk takarmányozni a szopósmalacokat, meg kell ismerni növekedésük és fejlődésük biológiai alapjait. A növekedésnek két tényezője van: egyik az állat nagyságának és tömegének növekedése, második a fejlődés, vagyis a testrészek és szövetek arányában bekövetkező viszonylagos változás. A növekedés és fejlődés bizonyos mértékig kölcsönhatásban vannak egymással, mivel fejlődési változások bekövetkeznek a kor előrehaladtával és a testtömeg növekedésével is.

A malacok születésükkor sokkal fejletlenebbek, mint például a szarvasmarha borja, vagy a kecskegida. Az utóbb említett újszülöttek hosszú embrionális fejlődésük alatt befejezik sejtszámnövekedésüket, míg a malacok esetében a sejtszámnövekedés a születéshez viszonyítva később szűnik meg. Ismeretes, hogy a sertések nemek szerinti testnagyságkülönbsége is a sejtszámban fennálló eltérésre vezethető vissza és nem a sejtek nagysága közötti különbségre. A kanoknak több sejtjük van mint a kocáknak.

A fiatal állatoknak a sejtnagysága kisebb, mint az időseké. A kis sejtnek a térfogatához viszonyítva nagy a felülete és mivel az anyagcsere a sejt felületén játszódik le, a malacoknak nagyobb az anyagcseréjük, mint a felnőtt állatoknak. Ez az oka annak is, hogy a malacok izmaiban a táplálóanyagok beépítése szervi fehérjévé gyorsabban megy végbe, mint az idősebb állatokéban. A kor előrehaladtával a növekedés bizonyos fokú öngátlása következik be, a viszonylagos napi súlygyarapodás és a takarmányértékesítés is csökken. A növekedéscsökkenés kezdetének időpontja fajták szerint változó. Például míg a dán lapálysertés növekedés-csökkenése kb. 90 kg-os élősúlynál következik be, addig a régebbi típusú nagy fehér angol (large white) sertésnél már kb. 40 kg-nál.

Ha a malacok növekedése szűkös takarmányozás következtében késik, akkor izomsejtjeik kisebbek lesznek, mint a bőségesen takarmányozott társaikké. Ha ezután bőségesebb takarmányozásra fogjuk őket, akkor egy darabig tömeggyarapodásuk üteme és takarmányértékesítésük jobb lesz, mint az előzőleg bőségesen takarmányozott malacoké. Viszont ez csak akkor érvényes, ha a szűkös takarmányozás csak rövid ideig tart, mert akkor a még élettanilag fiatal malacok képesek behozni lemaradásukat. Abban az esetben, ha a szűkös takarmányozás tovább tart, a későbbiekben a növekedés lemaradását behozni már nem képesek. Általánosan elfogadott az a nézet, miszerint a sertések későbbi tömeggyarapodása a születési és az elválasztási tömegtől függ. Ezért a malacok nagy táplálóanyag-igényét teljes mértékben ki kell fedni: nem csak a születéstől a választásig, hanem már az embrionális fejlődés alatt is, ezért már a vemhes-kocák takarmányozására is nagy figyelmet kell fordítani.

A malacok fejlődése nagymértékben függ a koca tejtermelésétől. Ezért minden koca csak annyi malacot neveljen, ahány jól tejelő csecse van. A normális malac világrajövetel után hamarosan, mintegy 10 percen belül feláll és keresi a koca csecsét. Az első 2-3 napon a malacok versenyeznek egymással, hogy jól tejelő csecset kapjanak. Amikor már kialakult egy rend, mindegyik malac választásig megtartja a maga helyét és ezt a rendet rendszerint nem sértik meg. Előfordul azonban, hogy 2 malac osztozkodik egy gazdátlan csecsen. Ha kevés a malac akkor az is előfordul, hogy egy malac 2 csecset vesz bírtokába. Azok a malacok, amelyek a gyengébb csecset kapták, gyengébben fejlődnek.

Az első napokban a koca föcstejet, kolosztrumot termel, ami abban különbözik a később termelt tejtől, hogy jóval nagyobb a fehérje-, ásványianyag- és vitamintartalma. Több treonint, valint, leucint és fenilalanint tartalmaz a fehérje. Az első 3 aminosavról tudjuk, hogy igen nagy mennyiségben fordul elő az immunfehérjékben, a globulinokban. A malac szervezete 4-6 hetes korig nem tud ellenanyagot termelni. Eddig az időpontig vérszérumának gamma-globulin tartalma állandóan csökken. A kolosztrum igen sok ellenagyagot tartalmaz. A malac bélnyálkahártyájának csupán az élet első 6-12 órájában van meg az a képessége, hogy ezeket az ellenanyagokat átengedi. Az ellenanyaguk felszívódása a születés után minden 3 óra alatt a felére csökken és 12 óra múltán az élet 36 órájáig már csak elenyésző mennyiség szívódik fel. A malacok ellenállóképességének növelése érdekében fontos, hogy fialás után a szopást minél előbb megkezdjék, annál is inkább, mivel előzetesen a placentán keresztül a koca szervezetéből immun-anyagok nem juthatnak a magzatba.

Természetes körülmények között régebben a malacnak az első 2-3 héten az anyatej volt az egyetlen tápláléka. A mai modern malactakarmányozási rendszerek már az élet 3-5 napos korától takar-mánykiegészítőket és speciális indítótápokat alkalmaznak a lehető legjobb eredmények elérése céljából, kihasználva a fiatal állatok óriási növekedési és takarmányértékesítési képességét.