Zenei trendek a Szigeten

A nagyszínpad ugyanis sokáig a legnívósabb rock and roll terepe volt a Szigeten, pop-produkciót egyáltalán nem engedtek oda. Aztán a közönségízlés változásával ez a „fogadalom“ is fokozatosan módosult. Jelenleg a hip-hop, trap és elektronikus zenei elóadók a legnépszerűbbek, a régi vágású, tíz éve még alternatívnak számító rockzenei zsánerek kiszorultak a fő műsoridőből. A Kings of Leont ezért meg kell becsülni, gondoltam csütörtök este, a Bastille koncertje után.

A brit Bastille zenekart sokan fikázzák popos attitűdjük miatt, és nyilván igazuk is van, csak hát nem sejtik, mi jön még…. Hogy ez csak a kezdet, hogy egyre egyszerűbb, hatásosoabb (lebutított) zsánerekre kell felkészülnünk, végül pedig már csak valamilyen elektromos ingereket szór majd szét az internet, és arra rezonálva lehet bulizni.

Ez utóbbi vízió nem az enyém, egy zenész ismerősöm ismertette velem nemrég, aki nyolc évig tanult gitározni, jelenleg pedig három-négy akkordot játszik egy X-Faktoros sztárocska kísérőzenekarában – már amikor az illető nem kész zenei alappal megy haknizni.

Az idei Szigeten külön színpadot kapott a hip-hop műfaj, két nagy táncos helyszínen is lehet ropni elektronikus zenére – a Colosseum egészen érdekes, alternatívnak is nevezhető programot prezentál egész héten. De sehol nincs már a metálszínpad, a jazz színpad, az ír zenére fókuszáló helyszín, a világzenei nagyszínpad – megannyi fontos helyszín, ahol az adott műfajok A-listás előadói váltották egymást még tíz évvel ezelőtt is.

A fesztiválozók zenei ízlése tehát sokat változott az utóbbi időszakban, és folyamatosan változik. Például senki sem kíváncsi, bocsánat, nagyon kevesen kíváncsiak a magyar zenekarokra, akik külön színpadot kaptak idén is. Nem, mintha nem lennének jók, legújabb felfedezettem, az Abigél zenekar például kifejezetten üde és kreatív rockzenét művel. Egyszerűen nincs közönségük ezen a fesztiválon, amelyre a magyar látogatók értelemszerűen nem a magyar bandák kedvéért jönnek, a külföldiek pedig szintén nem. Szomorú látni, ahogy a hazai scéna képviselői kikopnak innét, de nincs mit tenni. A világzenei nagyszínpadért ugyanúgy fájt a szívem, és még sok mindenért, ami húsz éve népszerű volt...

A pop-rock zenével tudományos alapon foglakozó szakmabeliek viszont keresve sem találnának ennél jobb terepet a gyors változások követésére. Ugyanez a helyzet a promóterekkel, ügynökökkel, kiadókkal kapcsolatban is. Lehet próbálkozni lépést tartani a sebesen változó trendekkel. Lehet tanulni az új neveket, akikről fél éve még senki sem hallott, ma pedig már milliomosok...