Želary – szerelem a világ végén

Amikor már a szerelem köti össze őket (Cserhalmi György és Aňa Geislerová)Fotó: Continental FilmA Želaryt, amely szlogenje szerint „kegyetlen történet a gyöngéd szerelemről”, az Amerikai Filmakadémia Oscar-díjra jelölte, tehát a nem angol nyelvű film kategóriában ott van a legjobb öt között.

Úgy tűnik, a cseh rendezők tudnak valamit: rövid időn belül a Želary a harmadik cseh produkció, amely jelölést kapott a legnagyobb presztízsű filmdíjra, mi több, 1996-ban Zdeňek és Jan Svěrák filmje, a Kolja meg is kapta a szobrocskát. Ondřej Trojan 2001-ben producerként már beléphetett az Oscar-jelöltek táborába, az évben ugyanis Jan Hřebejk Élet minden áron című filmje kapott jelölést. Ondřej Trojan ezúttal nemcsak producerként jegyzi a filmet, hanem rendezőként is. Ám mintha ő is tudna valamit: valamiféle hollywoodi mintára mérnöki pontossággal filmet forgatni úgy, hogy a közép-európai filmgyártásban szokatlanul hoszszú, 150 perces játékidőben – drámai feszültségű akciók adagolásával és némi gyermekhumor bevetésével – csaknem mindvégig fenn tudja tartani a néző éberségét. És mintha Trojan azt is tudná, hogy az Amerikai Filmakadémia tagjai számára mindig is „jól fizető” egzotikumnak számítottak a második világháború eseményeit feldolgozó játékfilmek: 1966-ban Jiří Menzel „aratott” a Szigorúan ellenőrzött vonatokkal. Az Élet minden áron című Hřebejk-film hősei is egy zsidó fiút bújtatnak a második világégés éveiben. E téma feldolgozásának sikerét bizonyítja Roman Polanski Oscar-díjas opusa, A zongorista vagy Spielberg hatalmas robbanást kiváltott Schindler listája. Mi több, újabb időkben a témát az előzőektől eltérő hangnemben, humoros-szatirikus hangvétellel is meg lehet már jeleníteni. Példa erre Az élet szép című olasz filmdráma, Roberto Benigni Oscar-díjas alkotása.

Igaz, a Želary nem az a klasszikus értelemben vett háborús film, a cseh producer-rendező a pozsonyi sajtótájékoztatón úgy is nyilatkozott, hogy a háború csak háttérként fontos a történet számára, annyiban van az események szempontjából jelentősége, hogy hitelesíti az alapkonfliktust, majd az abból kibontakoztatott drámai helyzeteket, a hősök sorsának alakulását. Aligha is lenne ilyen izgalmas a két angol song közé szorított történet, ha nem szakadna el a prológusként felvetett témától, s az alkotók opusukkal tovább rágnák a földalatti, vagyis az ellenállási mozgalom lerágott csontját. Ez esetben azonban az ellenállók a film legelején lebuknak, s Trojan stábjával ebből a konfliktusból bont ki egy nem szokványos love storyt, háborús háttérrel. Oly módon, hogy a Gestapo látószögébe került vonzó medikát, Eliškát egy eldugott hegyi faluba, Želaryba s egy házasságba szöktetik. Amolyan Ida regénye-szerű (Gárdonyi) alaphelyzet alakul ki: bár Eliška, pontosabban, hamis iratai szerint, Hanulka kezdetben nem akarja elhinni, ami vele történik, idővel azonban rádöbben, hogy ellenálló múltja miatt élete nem folytatódhat romantikus lányregényként. Alig van ideje felocsúdni az új helyzetből, hogy városból az isten háta mögötti vidékre került, ott áll az oltár előtt talpig menyasszonyi ruhában, s mindhalálig hűséget esküszik egy idegen férfinek, Jozának. Megkezdődik egy kényszerből született családi élet, s két ellentétes világ közeledése. Az egyik fél, Eliška/Hanulka arról álmodozik, ha véget ér a háború, és újra megnyitják az egyetemeket, befejezi az orvosi tanulmányait. A másik fél, Joza, a favágó arra vágyik, hogy juhokat neveljen. E két világ aztán annyira közel kerül egymáshoz, hogy valamikorra 1943 őszére zavartalan idill alakul ki kettőjük között. Élnek nagy szerelemben, s már-már meg is feledkeznek arról, hogy a hegy túloldalán németek portyáznak. Pedig azért Želaryban is dúl a harc, elsősorban a női ölekért, és folyik a pálinka nyílt sebre, torokba egyaránt. De a világban pusztító háború is eljut a faluba: ott van a pap és az iskolaigazgató közötti viszonyban. A „front” azonban valójában csak akkor ér el Želaryba, amikor a németek hajtóvadászatot indítanak a hegyekben bujkáló partizánok ellen. Ezzel egy időben jön kivasalt egyenruhájában az SS-tiszt, kíséretével együtt, és kegyetlenül ölnek (mint A zongoristában). De ez még mindig csak a háború előszele itt, Želaryban. Mert a tradícióihoz mélyen ragaszkodó hegyi falucskában a kegyetlen öldöklés akkor kezdődik, amikor megérkeznek határába a felszabadítók. Nem emlékszem olyan játékfilmre, amely változtatott volna azon a sémán, hogy a felszabadító csapatoknak mindenki önfeledten örül, virágesővel fogadja és éljenezve köszönti a tankokra kiült katonákat. Trojannál az orosz egyenruhások férjes asszonyokkal erőszakoskodnak, és ártatlan civil emberekre lőnek. Joza aztán kezébe veszi a dolgok irányítását: kimenekíti a želaryakat a mocsárvilágba, s megmenti az életüket. Még az utolsó szál emberért is visszamegy, hogy aztán bekövetkezhessen az agyonhasznált megoldás, amelytől megindulnak a könnyek.

Apropó, nem ilyen egyszerű a történet, sokfelé ágazik-bogazik. Az egyik, mely szintén amolyan Hollywoodban is tetszetős elem lehet, a két szeretnivaló gyerekszereplő körüli hercehurca. Egy biztos, ezzel a vonallal is nagyon Oscar-esélyessé formálták a Želaryt. Ezt csak tetézi az eddigiektől eltérő oroszábrázolás – ez, ha ugyanúgy értelmezik és fogadják Amerikában is, mint nálunk, ugyancsak nagyot lendíthet az Oscar-esélyen. Ám, hogy az alkotók szobrocskával térnek-e haza vagy anélkül, mit sem változtat azon, hogy a Želary nézhető közönségfilm. Érzelmes mozi lenyűgöző felvételekkel, nagyszerű színészi alakításokkal. Elsősorban a főszereplőpáros, Aňa Geislerová és Cserhalmi György, valamint további nagyszerű színészek, Miroslav Donutil, Jaroslav Dušek, Iva Bittová, Ondrej Kovaľ, továbbá a gyerekszereplők játékával felpörgetve.