Viselni kell a szemüveget

A tudomány mai állása szerint sajnos a tompalátás egyik alapvető gyógymódja az egészséges szem takarása. A tompalátás ugyanis nem a szem betegsége, hanem az egészséges szem csökkent látásélessége. A külső fényingerek hatására a szem, a látópályák és a látóközpont fejlődése a gyermek hatodik életévének betöltése után fejeződik be. A tompalátás a fejlődés korai szakaszában (2-3 év) alakul ki. Az egyik oka a két szem között fennálló nagy fénytöréskülönbség (dioptriakülönbség). Ez az állapot általában távollátóknál okoz tompalátást. Mivel a gyermek az egyik szemével homályosabban lát, ezért innen gyengébb ingerek érkeznek a látóközpontba, nem alakul ki megfelelő mennyiségű látópálya, és a látóközpont is lemarad a fejlődésben. Abban az esetben, ha 6 éves korig nem javul a tompalátó szem látásélessége, később már nehezebb, vagy lehetetlen kezelni ezt a betegséget.

A tompalátás kialakulásának másik oka a kancsalság. Mivel a két szem nem ugyanazt a tárgyat fixálja, ezért kettős látás keletkezik. A kettős látás kellemetlen, ezért gyermekeknél a kancsalító szemből érkező képet a látóközpont elnyomja.

A tompalátás kezelésének lényege, hogy maximálisan kikorrigáljuk a szem fénytöréshibáját. A felírt szemüveget állandóan kell hordani. Tompalátás esetében csupán a fénytöréshiba javítása nem segít. A beteg továbbra is a jól látó szemét használja, ezért az érintett szemen a látásélesség nem javul. Annak érdekében, hogy a gyermeket rákényszerítsük tompalátó szeme használatára, az egészségeset le kell takarni. Ha a takarás ellenére a látásélesség nem javul, speciális ortoptikai gyakorlatokat kell alkalmazni. A tompalátás kezelése nagyon komplikált, évekig tartó folyamat. Az orvos, a nővér, a szülő és nem utolsó sorban a gyermek szoros együttműködését igényli. Lényeges a türelem, a rendszeresség, a kitartás és a gyermek megfelelő motivációja.