Villanypásztor védte a partnerétől

Az év utolsó napját ennek ellenére úgy tervezi meg, hogy az a lehető legélvezetesebb legyen számára. Ezért azokkal tölti, akiket nagyon szeret, és azon a helyen, amely igazán közel áll a szívéhez. Itthoni barátaival, Béhr Mártonnal és Bárdos Judittal már nemegyszer szilveszterezett. A 2020-as évtől is velük búcsúzik. De nem szomorúan, inkább kíváncsisággal teli várakozással, hogy egy ilyen minden művészt sarokba szorító esztendő után mit hoz vajon a következő. Visszaáll-e végre a rend a színházakban?
„Zemplénben, a hegyek között van egy helyes kis falu, Pányok. Lehet vagy harminc lakosa. A szüleimnek ott van nyaralójuk. Festői környezet, imádjuk mindannyian. A kedvesemmel együtt ezt mutatjuk most meg Marciéknak. Jókat eszünk-iszunk, nagyokat beszélgetünk majd, lesz társasjáték is, meg séta a természetben. Mindez egy kicsit öregesen, mondanám, hiszen erre kényszerít bennünket ez a rendkívüli helyzet. Ha valamit mégis ünnepelhetünk, akkor azt, hogy vége ennek a szörnyű évnek. Jó lenne szebb kilátásokkal nekifutni a következőnek. Örülnék, ha túl lennénk a befelé forduláson, a vég nélküli töprengésen, hogy mi történik a világgal, és miért van mindez. A karácsony az elcsendesedésről, a dolgok átgondolásáról szólt, jöjjön most a várva várt változás.”
Két évvel ezelőtt szakmai változás volt az életében. Komáromban szerződést bontott, Kassáról elköltözött, Budapesten pedig új fordulatot vett a pályája. 2019 nyarán már a Barátok közt színészeként dogozott. Somogyi Simonként lett a több mint két évtizede futó sorozat hősszerelmese, aki autószerelőként kezdett, de nem sokkal később már bicikliszervizt nyitott. A sorozat készítői már bejelentették, hogy 2021 júniusában véget ér a történet, a szereplők végérvényesen elbúcsúznak a nézőktől.

„Magyar sorozat ilyen hosszú ideig, mint a Barátok közt, nem volt még tévéképernyőn, ilyen értelemben tehát történelmet írt. Huszonhárom év nem kis idő. Örülök, hogy én is részese lehettem egy ilyen munkának. Szerettem csinálni, jó közösség tagja lehettem. A forgatás áprilisban fejeződik be, de a képernyőn június közepéig fut még a sorozat. Addigra minden történetnek elvarrják a szálait, bezárulnak a körök, megválaszoltatnak a nagy kérdések. Szakmailag sokat tanultam. Színházban sokszor még a főpróbahéten sem érzem úgy, hogy elkészültem a szereppel, és minden helyzet tiszta előttem. Bevallom, a színházban későn érő típus vagyok. A Barátok köztben ezt a luxust nem engedhetem meg magamnak. Ott nagyon fel kell kötnöm a gatyámat. Ilyen tempó mellett, mint amit egy napi sorozat megkíván, senkit nem állíthatok olyan helyzet elé, hogy Tóth Karcsikára várjon, amíg ő szépen összerakja a képet a fejecskéjében. Ez a gyárszerű forgatási rendszer tanított meg arra, hogy sokkal hamarabb elkészüljek a termékkel, vagyis a jelenettel.”
De van egy másik pozitív hozadéka is ennek a munkának, hangsúlyozza. A szövegtanulási képessége is több száz százalékkal nőtt.
„Nagyon rövid idő alatt kell megtanulni nagyon nagy mennyiségű szöveget. Ez mesterségileg is komoly kihívás a színésznek, hiszen rengeteg partnert kapunk, és senkivel sem lehet úgy igazán összeszokni. A kamera előtt pedig már összhangban kell lennünk, hiszen szerelmet, szenvedélyt, nemegyszer szenvedést játszunk. Intenzív munka ez. Amire a színházban két hónap van, arra itt csak néhány perc. Várom is már nagyon, hogy elkezdhessek színházban dolgozni. Talán majd tavasszal, Esztergomban. Kellemes érzés lesz megélni, hogy hetek állnak majd a rendelkezésünkre egy-egy jelenet kidolgozására.”

Színpadon és kamera előtt többször is állították már különleges feladat elé. Pozsonyban, a színművészeti főiskolán egyszer pávaként kellett jól szerepelnie. Legyezőt vett a kezébe, azzal indított. Komáromban, A dzsungel könyvében Sir Kánt, a sánta tigrist alakította. Rendezői instrukcióra elsősorban a figura emberi minőségét kellett megmutatnia. Élő állattal színészként a Barátok köztben került először kapcsolatba.

„Egy vadasparkbeli kirándulásra hívtam meg a páromat, aki betévedt a medve ketrecébe. Onnan kellett kihoznom őt szép lassan, hogy a medve erre egyáltalán ne figyeljen fel. Hetekkel a forgatás előtt vázolták a helyzetet, és megnyugtattak, hogy ne izguljak, mindenki biztonságban lesz. A helyszínen aztán láttam, hogy köztem és a medve között, valahol a sípcsontom magasságában, villanypásztor jelenti a biztonságot. Lazán átléphettem volna én is, meg ő is, furcsa mód mégsem féltem tőle. Az agyam ugyan egyfolytában azt diktálta, hogy légy óvatos, vigyázz magadra, de ahogy belenéztem az állat szemébe, megbíztam benne. A forgatás után kapott is tőlem kürtőskalácsot. Simogattam őt, babusgattam, pacsiztam vele. Pedig lehetett vagy kétszáznyolcvan kiló a mackó. Nagyon szépen elvoltunk egymással. Fél lépés távolság volt köztünk, úgy vakargattam a fejét. Őzek, szarvasok, dámvadak is voltak a közelben, szelíd, barátságos, emberszerető állatok, de a medve marad meg mint életre szóló élmény. Iszonyatosan jó nap volt, talán a legemlékezetesebb forgatási napom a Barátok köztben.”

Visszatérve a mai napra: kérdezem tőle, kialakult-e már az évek során valamilyen szilveszteri szokása, amelyhez ragaszkodik, akár csak babonából.

„Nincs frappáns válaszom – mondja. – Talán mert éppen most, harmincévesen vagyok a hagyományteremtő fázisomban. Fiatal csikókoromban a bulizásról szólt ez a nap. Ittunk és szórakoztunk. Úgy érzem, most valami más van kialakulóban. Talán éppen Pányok hoz ki belőlem valami újat. Főzni biztosan fogok. A lencseleves újév napján elmaradhatatlan a családunkban. Tapasztalt szakács vagyok, de akárcsak a színpadon, a konyhában is szeretek kísérletezni. A karácsonyi menüt is lepróbáltam egy héttel az ünnepek előtt. De a lencseleves főpróbáján is túl vagyok már. Tudom, hogy nem fogom elrontani. Finom lesz, bizton állítom.”