Veszprémi tárlat a Csemadok galériájában

A V8+ / Veszprémi Nyolcak Plusz jelen tárlata is jelzi, hogy a Csemadok Rákosi Ernő Galériája a járványhelyzet javulására reagálva újra teret ad a vizuális művészeteknek, és várja a látogatókat. A most kiállító csoport magvát veszprémi kötődésű képzőművészek alkotják, s mind az életkor, mind az alkalmazott technika tekintetében heterogén társaságról van szó. A V8+ elnevezés pedig kifejezi, hogy a csoport egyfelől a 20. század első évtizedeiben alakult haladó szellemű avantgarde Nyolcak művészcsoport előtt tiszteleg, és – kiegészítve a Veszprémet jelző V betűvel – utal a szintén a századelőhöz köthető V8-as belső égésű motortípusra, amely jelentős technikai újítás volt, és a mai napig az erő, a dinamika szimbóluma.

Ennek az életkor és az alkalmazott technika tekintetében heterogén társaságnak a kohézióját azonban (ahogy a pozsonyi megnyitón is megtudhattuk) a veszprémi kötődésen kívül megadják a szakmai és emberi kapcsolatok, a művészeti progresszió, a kortárs művészetről és a dizájnról való haladó gondolkodás. A tagok között vannak egyetemen, középiskolában művészetet oktatók, nemzetközi tapasztalatokat szerzett galériavezetők és művészetpedagógusok. A csoport médiumhasználata is széles skálán mozog: kezdve a hagyományos festészeti technikáktól a digitális nyomatokig a fotó- és a videóalkalmazásokig, nem beszélve a tematikai és zsánerbeli sokrétűségről.

Kilián László kritikus, a veszprémi Művészetek Háza munkatársa megnyitóbeszédében hangsúlyozta, hogy a munkáival Pozsonyban is szereplő nyolc alkotó – ha már a nyolchengeres hajtómű párhuzamát összefüggés-motívumként említettük – az entrópia lenyűgözöttje, olyan értelemben, ahogy Rudolf Clausius 1865-ben még szűkebb értelemben beszélt róla, vagyis rendezetlenségi mértékről innen, a folyamatok kiszámíthatóságáról onnan szemlélve egy-egy alkotás rendszerét. Ez egyúttal, ahogy Kilián László fogalmaz, a bizonytalansági kockázata minden teremtésnek. Így a művészeti alkotás megteremtésének is. A rendezetlenségi fok meghatározó tét a (mű)tárgyiasulásnak abban a folyamatában, melyből a fizikai és a szellemi erőfeszítések, a beletett energiák nyomán a tapasztalás tartalmi-formai rendszerbe igazításával mű születik. Kilián László példának hozta fel erre a folyamatok kiszámíthatóságával és a kockázattal operáló mechanizmusra a camera oscura vagy a laterna magica sikerét és csodás karrierjét, ezekhez a fényes szerkezetekhez hasonlítva a döntően természeti-fizikai inspirációkkal dolgozó Veszprémi Nyolcak Plusz csoport alkotóit.

„A V8+ minden tagja ihletett-invenciózus, érzékeny és filozofikus módon organikusan camera obscura vagy laterna magica, titokzatos szerkezet, amelyben legalább akkora talány az, ami belekerül, mint az, amit kibocsát: fény és szín be, majd fény és szín ki” – hangzott el a megnyitón.

Kilián László kalauzolásával egy pici, eligazító ízelítőt nyújtunk az egyes kiállító veszprémi alkotók lényegi jegyeit felvillantva.

Zachar István Kommunista momentumok című, 2019-es művével a pártállamok örökkévalóságra számot tartott szörnyetegeinek triptichonját komponálta meg, extrém térbe helyezve azokat – a bolgár Buzludzha-hegy csúcsára épített repülő csészealjat ábrázoló emlékművet, a podgarici forradalmi emlékművet vagy az észak-koreai gigászi piramist véve alapul.

Szotyory László Munkácsy-díjas festőművész Repülők című képein repülőket jelenít meg. Ezek a szikár, óceánkék közegben acélozott gépmadarak az alkotásokon orrukkal és függőleges vezérsíkjukkal olyan veszedelmessé válnak, mint a nagy vizek csúcsragadózói.

A kagyló- és a csigaforma teremti meg az alapot Somody Péter Nagyharsányi forma (2015–16) című, illetve egyéb munkáin: a puhatestűeknek azonban csak organikus vagy biomorf vonalait, kiterjedését, testszerűségét, térbeliségük viszonylagosságát veszi át az alkotó, felülírva azokat átszínezéssel, a színek intenzitásával.

Hegyeshalmi László Summertime I. és II. című, nyári hangulatot árasztó munkáin a teret ragadja meg, amely nála színeiben és hangoltságában, de feszességében-oldottságában is olyan (általa átélt) élmény, amely közönségének is meggyőző, így átélhető.

Kelemen Marcel Tavasz című alkotásával bimbót-virágot-bogyót-termést terít magának és a rá figyelők elé, oly módon, hogy addig élezi és fényesíti a megragadott természeti jegyeket, míg egy másik izgalmasabb mintát, mintázatot, kényelmes hálózatos világot láthatóvá nem tesz. Ezáltal mást kezd jelenteni a fürt, a kocsány.

Környei Ágota Privát retró című munkájának tárgya az elmosódó Balaton-emlékmotívum, oly formában, hogy filmszerűvé téve és retrósítva, vagyis a korabeli érzelmi-hangulati töltettel vetíti bele a mába.

Tarczy István Hommage a Csontváry című munkáján a jelentésigazítással lepi meg a nézőt. Úgy, hogy közben nem hagy kétséget afelől, a mesterség biztos kezű képviselője, aki saját küldetését abban látja, hogy a festőnek, neki médiumnak kell lennie, annak, aki közvetíti a lehetetlent, az elmondhatatlant.

Szövegromlás a címe Áfrány Gábor médiaművész munkájának, amellyel azt a kérdést teszi fel: meddig marad időtálló kohéziója az alkotott (irodalmi) műnek, a világra szóló remeknek? Egy olyan plexiakváriumszerű szerkezettel teszi ezt, melyben folyadék örvénylik. A folyadékban átlátszó betűk, Esterházy Péter Bevezetés a szépirodalomba című művének leggyakoribb betűi örvénylenek a folyadéktölcsér körül.

„Egy-egy kiállításon mindig azzal szembesülünk: a vizualitással elementárisan elkötelezett képmutogató aktor – ha tetszik: artista – elénk tárja, amit ő lát, az ő belső, kiváltott vagy elméjével-lelkével-szívével kimunkált látomásait. Azokat felfedi. Ezek a képek merőben szubjektívek. Lényegük szerint is, a kiválasztott megjelenítési mód szerint is és aszerint, hogy a totalitásból mit vesz el, mit ad hozzá egy másik totalitás igézetében. Így adatik meg az alkalom a befogadónak olyat kapni, amit csak itt és így kaphat” – mondta Kilián László a V8+ anyagát megnézésre ajánlva a pozsonyi közönségnek.