Kultúra

VERSEK ÉS ARCOK: Valódi érzések rímekbe foglalva

Versek és arcok című sorozatunkban olyan személyiségekkel beszélgetünk, akiknek életében meghatározó szerepet kapott egy-egy lírai alkotás.
author
Juhász Katalin

2020. június 28. 18:39

Tóbisz Titusz
(Fotó: Martina Tóbisz)

Tóbisz Titusz szülővárosában, Rimaszombatban végezte el az általános iskolát és a gimnázium első két osztályát, Füleken érettségizett, majd Budapesten, a Dévai Nagy Kamilla vezetésével működő Krónikásének Zeneiskolában énekes-gitáros előadóművészetet tanult. Tanulmányait a Kassai Állami Konzervatóriumban folytatta. Pályaját rockénekesként kezdte, majd musicalekben, zenés vígjátékokban, operettekben szerepelt, 2005-től, hét éven át a kassai Thália Színház társulatának tagja volt, de egyre inkább az opera felé fordult. Jelenleg a a Kassai Állami Színház operatársulatának tagja, ahol egyebek mellett Verdi Othellójának címszerepét énekli. Többször vendégszerepelt Csehországban és Magyarországon, számos operafesztiválon aratott sikert. Legutóbb A nyomorultak című musicalben Jean Valjean szerepét kapta meg a pozsonyi Új Színpadon.

Már gimnazistaként rajongott a magyar költészetért, hasonszőrű osztálytársaival suli után is Radnóti Miklós, József Attila vagy Dsida Jenő verseiről beszélgettek, bátyja, Tamás pedig a mai napig az énekelt versekre specializálódott Misztrál együttes tagja.

„József Attilától A Dunánál volt az első olyan vers, amelyet valóban színvonalas előadásban hallottam, úgy húsz évvel ezelőtt. Dudás Péter mondta el egy rendezvényen, ahol én is énekeltem. Ezt a verset korábban is szerettem, de ott, akkor ütött igazán szíven. A Nem tudhatomot pedig legalább százszor hallottam Pólos Árpád előadásában, és olyan egyszerűen, szinte eszköztelenül mondta, mintha csak a saját gondolatait tolmácsolná. Pont ebben volt az ereje, ezért vésődött belém.  Olyannyira, hogy máig rendszeresen mondogatom magamban egyes sorait, ha a helyzet úgy hozza. Tele van a való életből vett képekkel, és nélkülözi a pátoszt, amitől idegenkedem. Szóval szerintem ennél szebben kevesen fejezték ki a hazaszeretetüket, miközben végig ott bujkál a versben egyfajta finom szomorúság. Mintha Radnóti érezte volna, hogy nem sok ideje maradt már ezen a világon.”

Radnóti Miklós

Két karodban

Két karodban ringatózom
csöndesen.
Két karomban ringatózol
csöndesen.
Két karodban gyermek vagyok,
hallgatag.
Két karomban gyermek vagy te,
hallgatlak.
Két karoddal átölelsz te,
ha félek.
Két karommal átölellek
s nem félek.
Két karodban nem ijeszt majd
a halál nagy
csöndje sem.
Két karodban a halálon,
mint egy álmon
átesem.

A kassai Thália Színház említett színészei egyébként Titusz kollégái voltak, akit több éven át prózai szerepekben is láthatott a közönség. Radnóti Miklós költészete pedig olyannyira közel áll hozzá, hogy egyik szerelmes versével kérte meg a felesége kezét. De ne szaladjunk ennyire előre, folytassuk akkor, amikor ez a jól megtermett fiatalember még bútorszállító munkásként a kereste kenyerét. Miközben egy-egy szekrényt cipelt fel a negyedikre, félhangosan verseket mormolt.

Nem elsősorban esztétikai okokból, sem kollégái szórakoztatására, hanem a helyes levegővételt gyakorolta.

„Montágh Imrének, a legendás beszédtanárnak van egy könyve, amelyet évtizedek óta minden magyar színinövendék rongyosra olvas. Dévai Nagy Kamilla zeneiskolájában mi is használtuk, mert olyan verseket válogatott bele, amelyek segítségével az énekesek remekül meg tudják tanulni, hogyan gazdálkodjanak a levegővel. Az Arany és kék szavakkal címűt például Montágh instrukciói szerint versszakonként egy lélegzetre kell tudni elmondani, úgy, hogy a mondanivaló is érthető legyen, azaz tilos hadarni. Bevallom, néha még ma is ezen gyakorolok fellépések előtt. A tartalma sokáig másodlagos volt számomra. Pedig biztos, hogy régebben is voltam szerelmes, mielőtt megtaláltam életem párját, bár nem tudok felidézni ennél a mostaninál erősebb érzést. Tizenévesen és huszonévesen is mást jelent az embernek egy-egy vers, amit az iskolában tanult. Ahogy fokozatosan gazdagodik az érzelmi világunk, tapasztaltabbak leszünk, megélünk bizonyos helyzeteket, úgy alakulnak át bennünk a sorok. Dsida Jenő ebben a versben egy középkori kódexdíszítő remetéről ír, aki egész életében Madonnát pingál, semmi más nem létezik számára. Ez a helyzet például eléggé idegen egy mai fiatal számára. Később aztán rájön, hogy itt a vallási áhítat keveredik az elfojtott szerelemmel, és a költő bőven hagy időt az olvasónak, hogy belegondoljon. Szinte látjuk a környezetet, ott vagyunk mi is az örökké tartó félhomályban. Csak a második versszak végén vall szerelmet a költő egy konkrét nőnek, aki szerintem egészen biztosan létező személy volt, és akit már-már a Szűzanyával egy szintre helyez. Finoman elegyíti a misztikumot a valósággal, és az igazi szerelem érzése himnikussá válik. Kevesen kapnak ilyen gyönyörű szerelmi vallomást.”

Dsida Jenő

Arany és kék szavakkal

Miképpen boltíves,
pókhálós vén terem
zugában álmodó
középkori barát,
ki lemosdotta rég
a földi vágy sarát,
s már félig fent lebeg
a tiszta étheren,
ül roppant asztalánál,
mely könyvekkel teli,
s a nagybetűk közepébe
kis képecskéket ékel,
Madonnát fest örökké
arannyal s égi kékkel,
mígnem szelid mosollyal
lelkét kileheli:
úgy szeretnélek én is
lámpásom esteli,
halavány fénye mellett
megörökíteni, drága
arany és kék szavakkal
csak téged festeni,
míg ujjam el nem szárad,
mint romló fának ága,
s le nem lankad fejem
a béke isteni
ölébe, én szerelmem,
világ legszebb virága.

 

Tudjuk, hogy a nagy költők helyettünk is megfogalmaznak érzéseket, versekkel udvarolni azonban valamiért manapság mégis avítt dolog. Pedig az ember, ha egy kicsit is otthonosan mozog a költészet világában, minden helyzethez megtalálhatja a megfelelő sorokat. A Két karodban például kiváló lánykérő versnek bizonyult Tóbisz Titusz számára, holott élete szerelme szlovák nemzetiségű.

„Természetesen lefordítottam neki szlovákra Radnóti sorait, amelyekkel Franciaországban kértem meg a kezét, de francia fordításban is megtaláltam ezt a verset. A feleségem egyébként ma már több  verset fejből tud magyarul, annyit mondogattam őket az autóban, illetve olyan kiváló a nyelvérzéke. Pont tegnap idézett valamelyikből beszélgetés közben.”

A kis család harmadik tagja a tizennégy hónapos Trisztán, akihez édesapja magyarul, édesanyja szlovákul beszél, és aki kifejezetten igényli a napi rendszeres természetjárást. Ezért a karanténidőszakban is sokat sétáltak a zöldben, és Titusz kifejezetten élvezte, hogy minden idejét kisfiával töltheti. Azt mondja, hat évig egyfolytában énekelt, úgyhogy jólesett ez a kis leállás, ami az apa-fia kapcsolat megalapozásához jókor jött.  

„Egyszer elérkezik az idő, amikor döntenünk kell, magyar vagy szlovák iskolába iratjuk-e Trisztánt. Én akkor a magyar költészet nagyjaival fogok kampányolni a magyar iskola mellett, ennél nyomósabb érvem nincs is. Szeretném, ha a fiam is fokozatosan és alaposan megismerné azokat a verseket, amelyek számomra fontosak voltak különböző életszakaszokban. Nyilván otthon is olvasgathatok neki, de az nem ugyanaz, mint amikor közösségben foglalkoznak a költészettel, egy felkészült tanár vezetésével. Olyan magyartanárt kívánok neki is, mint amilyen Fehér László volt a füleki gimnáziumban. Tőle nagyon sokat kaptam, egész biztos más ember lennék ma, ha nem ott fejeztem volna be a középiskolai tanulmányaimat. Ráadásul a mi osztályunk tele volt őrültekkel, akik megszállottan keresték saját magukat a versekben, illetve válaszokat az élet nagy kérdéseire. Ebben a közösségben a szünetek is úgy teltek, hogy egy-egy költeményről vagy a szerző életéről, sorsáról beszélgettünk, és tanítás után is folytattuk a témát. Akkoriban kezdtem rájönni, hogy a gondolati síkon túl a magyar nyelv rendkívüli gazdagsága azt is lehetővé teszi, hogy csengjenek-bongjanak, szinte zenéljenek a verssorok. Például ez a Dsida-sor: kis képecskéket ékel. Ezt semmilyen nyelvre nem lehet lefordítani.”

Támogassa az ujszo.com -ot

Úgy vagyunk az újságírással, mint a hivatásos zenészek: fellépünk naponta a „kőszínházban", elegáns ruhában a hűséges, bérletes közönségünk előtt, vagyis eljuttatjuk a postaládákba, árushelyekre nyomtatott napilapként a fizetős Új Szót. És mondhatjuk azt, hogy kiállunk a mélyen tisztelt publikum elé a korzón is, kicsit könnyedebben szórakoztatjuk, elgondolkodtatjuk a közönséget, érzelmeket kiváltva az erre járó tömegből. Ez az előadás pontosan olyan szenvedélyes, mint a kőszínházi fellépés, ugyanúgy sok munkával jár, mégis ingyenes. Ha tetszett, hálásan fogadjuk adományát, amit a jelképes hegedűtokba helyezhet. Eddigi felajánlásait is szívből köszönjük az új hangszerekhez, a zenekar bővítéséhez, a repertoár kiszélesítéséhez: az ujszo.com naprakész működtetéséhez.

Ha támogatna bennünket, kattintson az alábbi gombra. Köszönjük.

Támogatom
Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik. Egyben felhívjuk figyelmüket, hogy a kommentekhez tartozó IP címeket a rendszer elraktározza.

Önnek ajánljuk
béremelés

Elégedetlenek a tanárok az 500 eurós támogatással, valós fizetésemelést követelnek

szlovák katona k

Álhírek és szélsőséges nézetek terjednek a szlovák katonák között

Bemutatták az új temető terveit

Biztató adatok: világjárvány előtti szinteken a halálozás Szlovákiában

baleset motor

SZÖRNYŰ BALESET: Oszlopnak csapódott egy motoros, azonnal szörnyethalt

forint

Újabb történelmi mélyponton a forint: már 404 fölött van az euró

Vasárnap

Téma a VASÁRNAPBAN: Drágábban nyaralunk

Legfrissebb galériák
Olvasta már?
logo

Kedves olvasó!

Valószínűleg reklámblokkolót használ a böngészőjében. Weboldalunkon a tartalmat ön ingyenesen olvassa, pénzt nem kérünk érte. Ám mivel minden munka pénzbe kerül, a weboldalon futó reklámok némi bevételt biztosítanak számunkra. Ezért arra kérjük, hogy ha tovább szeretné olvasni a híreket az oldalunkon, kapcsolja ki a reklámblokkolót.

Ennek módját az “ENGEDÉLYEZEM A REKLÁMOKAT” linkre kattintva olvashatja el.

Engedélyezem a reklámokat

Azzal, hogy nem blokkolja a reklámokat az oldalunkon, az újságírók munkáját támogatja! Köszönjük!

logo 18+ kép

Figyelem! Felnőtt tartalom!

Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.