VERSEK ÉS ARCOK: Nincs új a nap alatt

Dolán György Nagygurabon élő festő és multimediális művész a hazai magyar képzőművészet összetéveszthetetlen látványvilággal megszólaló, nagy tekintélyű alkotója. 1983-ban diplomázott a pozsonyi Képzőművészeti Főiskola monumentális festészeti szakán. 1985–90 között Líbiában, 1995-ben Egyiptomban és Indiában tartózkodott hosszabb ideig, 1998-ban párizsi ösztöndíjas volt. Művészete a világ bipolaritásáról, az energiák ellentétes fajtáiról szól, sajátos, rétegezős ábrázolástechnikát fejlesztett ki.

Az olvasás szeretetére szülei nevelték, édesapjának a falusi viszonyokhoz mérten komoly könyvgyűjteménye volt, édesanyja pedig felolvasásokat tartott az utca gyerekeinek. A barátok, ismerősök is tudták, mikor érdemes látogatóba menni Dolánékhoz, hogy hallják a folytatást. Olyan volt ez, mint manapság a közös sorozatnézés.

„Emellett önállóan is bújtam a könyveket. Alapiskolás koromban szinte végig fejből tudtam a János vitézt és a Toldit, de például Balassi Bálint versei is megérintettek. Elég korán kezembe kerültek Oscar Wilde és Kassák Lajos művei. Később aztán a képzőművészet felé fordultam, a versek szeretete azonban megmaradt. Már főiskolásként több korombeli költő verseit, köteteit illusztráltam, sokukkal barátok lettünk. Bettes István például az általam szervezett képzőművészeti szimpóziumokra is ellátogatott, ahol termékeny vitákat folytattunk a két művészeti ág kapcsolódási pontjairól” – emlékszik vissza Dolán György, aki azt is fontosnak tartja, milyen magyartanárai vannak az embernek a legfogékonyabb életkorban. A mai napig hálás Kulcsár Zsuzsának, Kulcsár Tibor költő feleségének, mert nemcsak azt tanította a szenci gimnáziumban, ami a tankönyvekben szerepelt, hanem sokkal többet.  

Később, amikor kikerült Líbiába, lehetősége nyílt közelebbről megismerkednie a mohamedán kultúrával és művészettel. A perzsa költészetet azonban már főiskolás korában felfedezte magának.

„Talán mind közül a perzsa az egyik legköltőibb lelkületű nép. Mindig is tisztelték a költőiket, ma is büszkék a régi nagyokra, és a költészet arrafelé az élet szerves része, beépül a mindennapjaikba. Ezt ottjártamkor személyesen is megtapasztaltam: nem volt olyan szimpózium, amelynek programjában ne szerepelt volna egy-egy közelben nyugvó költő sírjának felkeresése. És nemcsak virágot vittek a megemlékezők, hanem a verseikből felolvastak, illetve fejből idéztek belőlük.”

Lapunkban először szerepelnek az 1200-as években született perzsa versek. Dolán Györgynek köszönhetően megismerkedhetünk Rúmival, aki óriási hatással volt a muszlim misztikus gondolkodásra és irodalomra. A mai Afganisztán területén született, később a közeledő mongoloktól tartva a mai Irán területére költözött, ahol egy vallástudományi iskolában tanított. Életének nagy fordulópontja egy vándorló tabrízi dervissel Szamsz ad-Dínnel (a Vallás Napja) való találkozás volt, aki feltárta előtte az isteni dicsőség és szépség misztériumát.

Rúmi tulajdonképpen barátja, a dervis Samsz hatására vált költővé. Élete során 30 000 verset és nagyszámú rúbát (négysorost) írt, amelyek a nyugati világba is eljutottak. Több magyar költő fordított tőle, Csokonaitól Faludyn át Weöres Sándorig, és gondolati szinten is felfedezhető az a bizonyos átjáró a két kultúra között, azonfelül, hogy a magyarba török közvetítéssel, illetve a mai Irán területéről származó jászok által jó néhány perzsa szó bekerült.

„Főleg Adynál érzem a szellemi rokonságot, aki Párizsban ismerkedhetett meg komolyabban a perzsa költészettel, hiszen a franciákhoz már jóval korábban eljutott Fidruszi, Atar, Chajám, Szádi és Rúmi költészete. A négysoros rúbák pedig az angol költőket inspirálták két évszázadon keresztül. Meglepően modernnek érezzük ezeket a képeket és gondolatokat, ami a posztmodern korában még nagyobb hangsúlyt kap. A költők rátaláltak egy lélekben és szellemiségben hozzájuk közel álló kifejezési módra. Engem is posztmodern alkotónak tartanak, ami annyiban igaz is, hogy igyekszem újragondolni, újrahasznosítani a hagyományos formákat, kifejezési módokat. Arról se feledkezzünk meg, hogy beléptünk a new age korába, ami szintén magával hozta a különböző kultúrák keveredését. A lélek szabadságának hangsúlyozása, a gondolkodás totális felszabadításának igyekezete ma is jelen van a művészetben, ugyanúgy, mint Rúmi korában. A földi szerelemnek az Isten iránti szerelemmé transzformálása úgyszintén. Ha anélkül olvassuk Rúmi szerelmes verseit, hogy járatosak lennénk a szúfizmusban, az iszlám misztikában, akkor csak egy rétegét kapjuk a mondanivalónak. A posztmodern alkotások szintén többrétegűek. A hagyomány beépítése nálunk is csak eszköz a saját gondolatok kifejezésére.”

Rúmi az önmegvalósítás mellett tanítani is akart verseivel, egyebek mellett arra törekedett, hogy olvasói megtalálják a kapcsolódási pontokat a különböző vallások között. Egyfajta szabadelvűség jellemezte, amelyet az 1200-as években teljes mértékben toleráltak – ez a nyitott hozzáállás manapság is irigylésre méltó. Megjelenik nála a panteizmus is, vagyis istent a természetben, a napban, a világosságban keresi, természeti jelenségekkel ábrázolja. Ez szintén erőteljesen jelen van az európai művészetben.

De vajon hogyan hatott ez a költészet és világlátás Dolán György festményeire?

„A mai napig hat rám, már csak azért is, mert alkotásaimban gyakran visszanyúlok a régmúlt kultúrák formavilágához, azokat próbálom újraértelmezni, új megvilágításba helyezni. Gyakran párosítok a képeimen olyan témákat, formákat, színeket, amelyek első ránézésre ütik egymást, de mélyebbre hatolva, a rétegeket felfejtve, remélhetőleg megjelennek a közös pontok.”

És ami már nem mondható el a festészet nyelvén, azt más médiumok által kell kifejezni. Dolán Györgyöt a performansz is foglalkoztatja, amely új csatornákat nyithat meg a befogadóban azzal, hogy szuggesztívebben fogalmazza meg az emberiséget foglalkoztató örök problémákat.

Dolán Györgyöt mindig is érdekelték a művészeti ágak összekapcsolásának lehetőségei. Szá­mos performansz fűződik a nevéhez, a kilencvenes évek elején Bárdos Ágnes versösszeállításához (Igen, de címmel) ő készített háttérinstallációt, akinek következő, Halotti beszéd című előadói estjén gitáron is közreműködött. Később multimediális projektekkel kísérletezett, ott már a tánc is megjelent. Legutóbbi performansza során pedig, amelynek témáját a szeptember 11-i amerikai események inspirálták, egy speciális homoktechnikával készült képre vetített film előterében különböző vallási irodalmi szövegek hangzottak el számos nyelven. E szövegek egyidejű felolvasásával a mondatok egyfajta értelmezhetetlen morajlássá váltak, mintegy imitálva a repülőgép zúgását.