VERSEK ÉS ARCOK: A versek rejtett dallamairól

Tizenéves korában kezdett rockzenét hallgatni, akkor jött ki a Pokolgép Te sem vagy más című albuma, amelyen volt egy lassú szám, a Tedd a kezed. „Ez egy szép József Attila-vers, nagyon megfogott az üzenete, a megzenésítés is remekül sikerült. Akkoriban sok ismerősömre is komoly hatással volt. Amikor a Pokolgép fellépett Somorján a Rómeó Vérzik-táborban, több száz ember énekelte együtt a zenekarral ezt a dalt. Igazi közösségi élmény volt, sosem felejtem el azt a bensőséges hangulatot. Lehet, hogy akadtak köztük olyanok, akik nem is tudatosították, hogy megtanultak egy József Attila-verset. Kicsit abszurd is volt a helyzet, mert egy rockfesztivál általában a lazításról, az önfeledt szórakozásról szól, ilyen helyen nem sűrűn bukkan fel az úgynevezett magaskultúra. És lám, mégis működött a dolog!”

Ettől az élménytől függetlenül tizenöt-tizenhat éves korában kezébe került egy József Attila-kötet, amelyet az iskolai szünetekben, a széles ablakmélyedésben ücsörögve olvasgatott. „Sok olyan verset találtam benne, amelyeknek kifejezetten zenei lüktetése volt, szinte kívánták a dallamot. Persze, nem minden rímes vers alkalmas a megzenésítésre. Attól, hogy van valamilyen lüktetése, még nem lesz belőle jó dal. Ahhoz a prozódiának is meg kell felelnie a dallam kívánalmainak, nem lehetnek benne például lépten-nyomon hosszú, bonyolult szavak. A melódiához simuló dalszövegekhez szokott fül ezeket egyszerűen nem fogadja be. Sajnos sokan figyelmen kívül hagyják ezt a tényt, és megerőszakolják a verset azzal, hogy minden áron igyekeznek belekényszeríteni egy általuk kitalált dallamba. Ilyenkor mindig azt érzem, hogy számukra a vers nem sokat jelent, csak eszköz arra, hogy saját zsenialitásukat alátámasszák. A Pokolgépnek azonban nagyon összejött a párosítás, illik egymáshoz a zene és a szöveg, pedig ez a vers 1928-ban született, amikor még nem is létezett rockzene.”

Milan Rúfus egyik költeménye viszont szerepelt, ráadásul az első három versszakot kötelezően meg kellett tanulniuk szlovákórára. Johnny úgy segített magán, hogy megzenésítette. „Elkezdtem gitározgatni alá, született egy melódia, és rájöttem, hogy így sokkal könnyebben meg tudom jegyezni ezt a régies szlovák nyelven írt, nehéz szöveget. Néhány osztálytársam is így tanulta meg, hálásak is voltak nekem. Minél többször énekeltem el, annál közelebb került hozzám, rájöttem, hogy a Na chotári malá jeseň sedí gyönyörű vers. Egy anya várja benne a fiát, aki nem jön többé haza. A táj a várakozás hangulatát adja vissza, amit én bluesos dallammal emeltem ki.”  

József Attilához visszatérve említsük meg, hogy a leghíresebb magyar blues-előadók egyike, Hobó, köztudottan nagy rajongója a költőnek. Hosszú éveken át járta a Kárpát-medencét József Attila-összeállításával, meg is zenésítette néhány versét. Hushegyi János azonban e név említésekor bevallotta, hogy nem kifejezetten Hobó-rajongó.

„Engem a nyolvcanas évek magyar blueskorszaka sosem tudott igazán megérinteni. Inkább az eredetit szeretem, a legősibb amerikai bluest, amely náluk nem csupán egy zenei stílus, hanem egy életérzés is. De talán világnézetnek sem túlzás nevezni. Mi, európaiak sosem fogjuk igazán megérteni, honnan ered, mit jelent ez a gazdag tradíció, amely szorosan összekapcsolódik egy társadalmi réteggel, konkrét földrajzi helyekkel, és nem utolsósorban egy sajátos gondolkodásmóddal. Nem véletlen, hogy pont ott és akkor fejlődöt ki, ahol és amikor. Ezért nemcsak a zenei elemek, hanem a szövegek is többletjelentéssel ruházódnak fel. Ennek a magyar változatát hallgatni egy kicsit olyan, mintha az amerikaiak lefordítanák maguknak a magyar népdalokat, illetve hasonló struktúrákat komponálnának. Csak a felszín maradna meg, a kapcsolódó érzelmek és társadalmi-kulturális vonatkozások menthetetlenül eltűnnének belőle.”

A The Butchers zenekarnak ezért sincsenek magyar dalszövegei. A másik ok pusztán racionális: angol nyelvű szövegeiknek köszönhetően több fellépési lehetőséget kapnak különböző országokban. Koncerteztek már színszlovák környezetben, Csehországban és Lengyelországban is. Johnny viszont nemrég szólóban is elkezdett zenélni, és az interneten elérhetővé tette néhány magyar nyelvű dalát. Elárulta, hogy nagyon szigorú önmagához, mert hallgatóként sem szereti a sekélyes dalszövegeket. „Úgy veszem észre, hogy mostanában keveseknek fontos a tartalom, igyekeznek a lehető legegyszerűbben letudni a szöveget. Hajmeresztő eredmények születnek, pedig a stúdiózás nem olcsó, és az amatőr zenekarok általában saját zsebből fizetik. Néha nem is értem, hogyan hagyhatták rajta a lemezen azokat az ügyetlen sorokat, ha már annyi pénzt áldoztak a felvételre. Elvégre a dal mondanivalójáról van szó! Sajnos manapság a legtöbben rákényszerülnek arra, hogy mindent maguk csináljanak, még azt is, amihez nem feltétlenül értenek. Régebben voltak profi szövegírók, akik nem voltak tagjai a zenekaroknak, de ismerték a zenéjüket, tudták, mi áll jól nekik, ugyanahhoz a nemzedékhez tartoztak, és képesek voltak eredeti módon megfogalmazni azokat a gondolatokat, amelyeket később a hallgatók automatikusan az előadóknak tulajdonítottak.”

Johnny szerint kifejezetten jót tenne a mai szövegíróknak, ha néha olvasnának verseket. Csiszolódna az ízlésük, gyarapodna a szókincsük, és a tömörítés művészetéből is elleshetnének ezt-azt a költőktől. Sokan azonban, a többi átlagemberhez hasonlóan, az iskolapadból kinőve versekkel sem találkoznak többé.

„Ahogy visszaemlékszem, nálunk eléggé szigorúan számon kérték a memoritereket, sok verset bemagoltunk. Arra azonban már nem maradt idő a nagy hajtásban, hogy igazán elgondolkodjunk rajtuk, hogy megbeszéljük, mi miért szép, vagy hogy egyéni véleményt fogalmazzunk meg egy-egy költeményről. Azt kellett megtanulnunk és feleléskor felmondanunk, ami a tankönyvben szerepelt, hiába éreztük sokan úgy, hogy számunkra más jelentése is van az adott versnek. Ez nyilván több középiskolában ma is így zajlik, pedig szerintem jobban megmaradna a diákok fejében egy-egy vers, ha a költő életrajza, illetve a tankönyvi elemzés helyett mindenki elmondhatná, mi jut eszébe róla, vagy közösen fejtenék meg a mondanivalót.”

A The Butchers egyébként nemrég tett közzé egy új dalt az interneten, és hamarosan jön két további is, mivel az utóbbi időszakban több szerzeményt rögzítettek stúdióban. Két EP-t is terveznek idén, mindkettőn hat-hat szám lesz. Felmerül a kérdés, hogy ilyen termékenység mellett miért nem albumban gondolkodnak: nos azért, mert a dalok egyik része keményebb, rockosabb, míg a másik hat szerzemény közelebb áll a hagyományos blueshoz. De erről majd a maga idejében szót ejtünk…