Várva várt albumok 2018-ban

Justin Timberlake

Egy szimpatikus pop-ikon, aki mögött tényleges teljesítmény is van, és aki már-már kínosan ügyel a részletekre, esetenként a producerek munkáját is felülbírálva. Man of the Woods címmel jelenik meg új lemeze február 2-án, két nappal a Super Bowl félidejében tervezett fellépése előtt, úgyhogy az időzítés mestere címet is nyugodtan neki adhatjuk. Az első kislemezként piacra dobott Filthy című dal egyszerre okozott elégedettséget és felindulást, ami jó jel, a január 2-án közzétett egyperces szokatlan albumtrailer pedig napokon át téma volt az amerikai sajtóban, ahol az a hír járja, hogy Justin valamelyest a country felé fordult, szülőföldje, Tennessee előtt tisztelegve. Amellett, hogy poncsóra cserélte az öltöny-nyakkendőt, számunkra Pharrell Williams feltűnése a legizgalmasabb ebben a kis videóban, mert ez a név manapság egyszerre szinonimája a minőségnek és a trendiségnek.

Franz Ferdinand

Ha egy kultikusnak számító, négy tagú zenekar gitárost cserél és kibővül egy billentyűssel, a fanatikus rajongók is szorongva várják az eredményt. A new wave fogalmát újraértelmező skót dance-posztpunk kvartettben ez történt, ráadásul tizenkét évvel ezelőtt voltak a csúcson és 2013 óta nem jelent meg lemezük. Úgyhogy nagyot kell dobniuk a február 9-én megjelenő Always Ascending című ötödik albummal, hogy továbbra is újítóknak tekintse őket a szakma. A producer nem más, mint Philippe Zdar, a francia Cassius duó egyik fele, vagyis az eddigieknél is táncolhatóbb, fogósabb ritmusokra tippelünk az ügyesen kitalált dallamok mellé, ahogy azt a single-ként kiadott címadó dal is jelzi.

Arctic Monkeys

Még egy zenekar, amelynek frontemberét Alexnek hívják, és amely 2013 óta nem adott ki új albumot. Bár Alex Turnert az elmúlt időszakban jobban érdekelte a Miles Kane-nel közösen működtetett The Last Shadow Puppets, azért illedelmesen mindig azt válaszolta az Arctic Monkeys-ra vonatkozó kérdésekre, hogy készülgetnek az új dalok. Az előző, AM című lemezzel végre az Egyesült Államokban is befutottak, úgyhogy logikus lenne azt az utat folytatniuk, amelyre a Why'd You Only Call Me When You're High? vagy a Do I Wanna Know című slágerekkel léptek – a rádióbarát, melodikus, lehetőleg „nem túl brit” modern rockzenét. A hatodik Monkeys-albumnak még nincs címe, de Nick O'Malley basszusgitáros már világgá kürtölte a Twitteren, hogy egy titkos helyen dolgoznak rajta, és hogy ha idén sem jön ki, akkor gondban lesznek.

Judas Priest

A számos búcsúturnén túl lévő, negyven éve töretlen népszerű-ségnek örvendő metálistenek március 9-re új albumot izzítanak Firepower címmel, amely Rob Halford énekes szerény közlése szerint az eddigi legjobb művük lesz. A lemez munkálatait ismét az a Tom Allom felügyelte, akivel a nyolcvanas években összehozták a British Steel és a Screaming for Vengeance című legendás lemezeket. Andy Sneap is segédkezett a stúdióban, ő a legutóbbi Megadeth, Fear Fectory és Arch Enemy-albumok producere volt. Ebből a párosításból, illetve a Lightning Stike című első single-ből a klasszikus metál és a modern irányzatok jó fajta elegyére következtethetünk.

Celine Dion

Húsz év telt el a My Heart Will Go On című Titanic-szupersláger óta. Celine Dion életében ezalatt jó és rossz egyaránt történt, de főleg a rosszal kellett megbirkóznia. Egy biztos: ma már nem ő jut eszünkbe elsőként, ha a díva szót halljuk, és a nagyívű popballadák műfaja is sokat változott. Loved Me Back to Life című, öt évvel ezelőtti albumával Celine nem csinált forradalmat, a listákat sem bolygatta meg különösebben. Aztán egy ideig Las Vegasban szórakoztatta a szerencsejátékokban megfáradt középkorú közönséget, ami, ugyebár, sokak szerint a karrier lezárását jelenti az előadók számára. Annál meglepőbb, hogy tavaly augusztusban bejelentette: 2018-ban új albumot dob piacra. A megjelenés őszre tolódott, de ne legyünk türelmetlenek. Celine Dion még okozhat meglepetést, annál is inkább, mivel Sia és Pink is közreműködik ezen a lemezen.

Paul McCartney

Sir Paul nem híve a nagy felhajtásnak. Egy kedélyes, karácsony előtti internetes kérdezz-felelek alkalmával egy rajongói kérdésre lazán azt válaszolta, hogy épp az utolsó simításokat végzi új albumán, és hogy a munkálatok átcsúsznak ugyan 2018-ra, de idén mindenképp napvilágot lát az anyag. A 75 éves ex-Beatle rendkívül aktív, például szívesen száll be fiatalok közé egy-egy dal erejéig, tavaly pedig végigturnézta a fél világot, épp csak Európát hagyta ki. Ő is 2013-ban jelentkezett utoljára albummal, mint a fentiek közül többen – úgy látszik, ez valami új divat. Az új dalokról csak annyit árult el, hogy van köztük egy Donald Trumpról szóló szerzemény, és hogy a lemez producere végül mégiscsak Greg Kurstin lett, aki Adele albumait csiszolta tökéletesre, és aki azóta annyira elfoglalt, hogy még McCartney-t is évekig váratta.

David Byrne

Sokan még mindig a legendás Talking Heads fejeként azonosítják őt, pedig a zenekar 1988-ban adta ki utolsó albumát. Byrne azóta szólóban, illetve másokkal kollaborálva tevékenykedik – az utóbbi tíz évben például olyanokkal, mint Brian Eno, St. Vincent vagy Fatboy Slim. Saját albumot legutóbb 2004-ben jelentetett meg, úgyhogy az American Utopia címmel március 9-ére időzített anyagot sokan várjuk. Az első fecskeként kiadott Everybody's Coming to My House társszerzője Brian Eno, bár nem tudjuk elképzelni, miben segíthetett a mester Byrne-nek, mert jellegzetesen „talkingheads-es” a dallamvezetés és a szöveg is. Talán a hangszerelésben több az elektronika és valamivel kevesebb a rakoncátlan ritmusgitár a szokásosnál, de persze egyetlen dal alapján nem sejthetjük, milyen lesz a teljes album. A 65 éves David Byrne azt nyilatkozta a dalszövegekről, hogy jóval optimistábbak, mint korábban, és még a lemez címében sem kell iróniát keresni.