Várjuk a májust

A népes csapat tagjai között magyar nemzetiségű zenészeket is találunk, a két énekes egyike például deklaráltan magyar, de a másik is jól beszéli a nyelvünket, sőt tavalyi budapesti koncertjük vége felé kiderült, hogy mindannyian beszélnek valamilyen szinten magyarul. Dalaik is kétnyelvűek, újabban pedig angol szövegeket is írnak, lásd a hamarosan (március 8-án) megjelenő új lemezt beharangozó Put It On című szerzeményt, amelyhez jópofa animációs videoklip készült. De most nem ez a lényeg, hanem a muzsikájuk, amelyet az egyszerűségre törekvő kritikusok crossovernek titulálnak, a kíváncsibbak azonban érdekes keveredésekre mutatnak rá. 

Itt van mindjárt a rendkívül szórakoztató román népzene, amely a környező balkáni népek folklórjából is merít. Ha mást nem, legalább a Pacsirta című gyöngyszemet remélhetőleg mindenki fel tudja idézni – a magával ragadó, hangszeres virtuozitást kívánó szélsebes ritmus egyértelműen metálfeldolgozásért kiált, nem is értem, miért nem vette ezt korábban senki észre. Ehhez társul, illetve ebbe olvad bele organikusan a roma folklór, illetve a cigányzene. Az így létre jött zúzós folk-metálnak lehetetlen ellenállni, a falábúakat, a koncerteken fal mellett bólogatókat, a hátul sörözgetőket is táncra perdíti előbb-utóbb, főleg, ha ügyesen építik fel a számokat. Márpedig a Dirty Shirt tagjai abszolút profik ebből a szempontból. Felfedeztek egy jól működő receptet, és elismerésre méltó arányérzékkel párosítják az első blikkre egymástól merőben eltérő zenei stílusokat. 

Lemezen is izgalmasak, élőben viszont (a YouTube-on található koncertfelvételeket nézegetve, illetve megbízható szemtanúk elmondása szerint) mindenkit leiskoláznak a színpadról, ezért előzenekarnak már nem is merik hívni őket sehová. A szlovákiai szervezők sem tennének ilyet, velük zárják a Folk´N´Roll Majáles elnevezésű rendezvényt, amely május 2-án lesz a pozsonyi Majestic Music Clubban, és amelyen olyan szimpatikus előzenekarok hivatottak bemelegíteni a közönséget, mint a cseh Cruadalach vagy a besztercebányai Filip Jánošík & hotoví umelci. Kassán előző nap, május 1-én, a munka ünnepén játszanak a Collosseum klubban, és nem csodálkoznék, ha az ottani közönség munka helyett másnap követné őket a fővárosba, hogy még egyszer bulizzon egy hatalmasat. Annál is inkább, mert egy kicsit meg lesznek károsítva, Kassán ugyanis nem társul a Dirty Shirthez a Transylvanian Folkcore Orchestra, amelyről a neve alapján is sejthető, hogy nem ácsorgós koncertekre szakosodott. 
Az idei turné az European Letcho Drom Tour címet kapta, márciusban kezdődik Németországban, tőlünk pedig Csehországba mennek tovább. Nézzük, mit kell tudnunk Mihai Tivadarékról, akik 1995-től űzik az ipart. Az eredeti felállásból mára csak az egy szem magyaros nevű gitáros maradt, de nem volt nagy a jövés-menés az évek alatt, összesen öten cserélődtek ki, ami bagatell – főleg a UK Subs vagy a Motörhead felállásaival összehasonlítva. Koncerteken azonban általában nem heten, hanem sokkal többen vannak, gyakran autentikus népzenészekkel kapaszkodnak össze, néptáncosok szítják a hangulatot. 

A hosszú, átgondolt, alapos munkának 2014-ben érett meg a gyümölcse, amikor a Wacken Metal Battle romániai válogatójának győzteseként kijutottak a német fesztiválra, és ott a bandák versenyében másodikok lettek. Az előző évben megjelent Freak Show című lemezen már szinte alig lehet direkt hatásokat felfedezni, szétszálazni a stílusokat, annyira egységes elegy született. Az ezt követő album, a Dirtylicious még ennél is színesebb, néhol már kicsit túl sok is a jóból, mintha egyszerre mindent meg akarnának mutatni, amit az évek alatt kikísérleteztek. (Mindkét említett album teljes egészében meghallgatható a YouTube-on.)
A Dirty Shirt legnagyobb érdeme, hogy szinte észrevétlenül hozza közelebb a népi ritmusokat a metalistákhoz, akik egyébként feltehetően sosem találkoznának hazájuk, illetve a környező országok folklórjával. A nyugat-európai kalandozások során pedig egzotikusnak, újszerűnek hatnak ezek az alapok – emlékezzünk csak a brazil Sepulturára és a forradalmi Roots című lemezre, vagy akár a moldáv Zdob Si Zdub zenekarra, akik a hip-hoppal házasították össze országuk népzenéjét, és egy darabig remekül megéltek ebből. A Dirty Shirt zenéjében újabban megjelent némi elektronika is, de csak annyi, amennyi feltétlenül szükséges a huszonegyedik század második évtizedének vége felé. 

A történet lényege, hogy sokan próbálkoztak már a népzene és a metál összeeresztésével (még nálunk is), népviseletbe is bújtak a siker érdekében, de hiányzott belőlük az az őszinteség, ami a Dirty Shirtben – minden profizmus és taktikázás mellett – megvan. Aki nem hiszi, járjon utána!