Népzene és metál hosszan tartó frigye

Az 1995 óta dübörgő népes csapatban magyar nemzetiségűeket is találunk, a két alapító egyike, Mihai Tivadar például deklaráltan magyar. Zenéjük a román népzene elemeit is felhasználja, amelyből ha mást nem, a Pacsirta című gyöngyszemet nálunk is mindenki ismeri – a magával ragadó, virtuozitást kívánó, gyors ritmusú dalnak jól áll a metálköntös. 
A zenekar a roma folklórt is újraértelmezi, a szövegekben pedig keveredik a román az angollal, illetve némi magyarral – az új albumon például szerepel a Nem loptam én életemben kezdetű dal zúzós verziója. 
Az így létrejött folkmetálnak lehetetlen ellenállni. Eddigi hat lemezük is izgalmas hallgatni való, élőben viszont (a YouTube-on található koncertfelvételek alapján, illetve megbízható szemtanúk szerint) mindenkit leiskoláznak a színpadról, ezért előzenekarnak már nem is merik hívni őket sehová. 
Az évek alatt felléptek néptáncosokkal, cigánybandával, népi zenekarral, bejárták az egész kontinenst, szinte már csak Szlovákia maradt ki. A sok munkának 2014-ben érett be a gyümölcse, amikor a Wacken Metal Battle romániai válogatójának győzteseiként kijutottak a német metálfesztiválra, és ott a bandák versenyében másodikok lettek. Az előző évben megjelent Freak Show című albumon már szinte alig lehet direkt hatásokat felfedezni, szétválasztani a stílusokat, annyira egységes elegy született. Az ezt követő album, a Dirtylicious ennél is színesebb, néhol már kicsit túl sok is a jóból, mintha egyszerre mindent meg akarnának mutatni, amit az évek alatt kikísérleteztek. (Mindkét említett album, sőt a legújabb, 2019-es Letchology is teljes egészében meghallgatható a YouTube-on, az élő fellépések közül pedig a 2019-es Wacken Open Air fesztiválon bemutatott produkciót ajánljuk a zenekarral most ismerkedők számára).

A Dirty Shirt legnagyobb érdeme, hogy szinte észrevétlenül hozza közelebb a népi ritmusokat a metálrajongókhoz, akik egyébként feltehetően sosem találkoznának román folklórral. A nyugat-európai fülnek pedig még egzotikusabb ez a mix – emlékezzünk csak vissza a brazil Sepultura forradalmi Roots című lemezének sikerére, vagy akár a moldáv Zdob Si Zdub zenekarra, akik a hiphoppal házasították össze saját népük zenéjét. 
Újabban megjelent némi elektronika is a Dirty Shirt dalaiban, de nagyon finoman adagolva, és csupán akkora mértékben, amekkora feltétlenül szükséges a huszonegyedik század harmadik évtizedében. És ha azt is tudjuk róluk, hogy 1992-ben lakodalmas zenekarként alakultak, a műfajok „házasítása” máris új értelmet nyer a szótárban. 
Az első pozsonyi fellépést 2019 májusában tervezték, azaz nem a pandémia mosta el, hanem technikai okokból hiúsult meg, ahogy az ugyanazon év novemberére hirdetett pótdátum is. Viszont így talán még jobban is járunk, hiszen vélhetően több dal hangzik el a legújabb albumról, mint a népi zenekarral tervezett korábbi alkalommal.