<p>Szemet gyönyörködtető képsorok ámulatba ejtő környezettel, lenyűgöző kosztümök, fülbemászó dalok, hatásos koreográfia, élvezetes történetvezetés – ezek a főbb jellemzői Jan Svěrák és Zdeněk Svěrák nagyszerű mesefilmjének, A három fivérnek, amely másfél óra gondtalan szórakozást, belefeledkezést kínál gyerekeknek és felnőtteknek egyaránt.</p>
Varázslat derűvel és jósággal
A film három klasszikus mese, a Csipkerózsika, a Piroska és a farkas, valamint A tizenkét hónap történetét dolgozza fel úgy, hogy ezeket egy kerettörténet és három fivér különös kalandja fogja össze. A keretet adó tudnivalókat a fivérek családi helyzetéről narrátor (Zdeněk Svěrák) meséli el az őt körülvevő gyerekközönségnek. Az apróságok mindvégig sajátos módon reagálnak a narráció választás elé állító pontjaira (árnyékképekként látjuk őket és reakcióikat). Ahogy ez az összekötő – a nézőt is meg-megszólító és véleményalkotásra ösztönző – szöveg, a film dialógusai is bővelkedik humoros és bájos fordulatokban.
Egy idillikus természeti környezetben élő, háromgyerekes család áll a középpontban. A jószívű, jó szándékú, jól nevelt fivéreknek azonban hibáik is vannak: a legnagyobb, Jan (Tomáš Klus) feledékeny és figyelmetlen, a középső, Pepa (Vojtěch Dyk) meggondolatlan, a legkisebb, Matěj (Zdeněk Piškula) pedig határozatlan. Szüleik úgy döntenek, elküldik őket világot látni, hogy feleségjelöltet keressenek maguknak, és a felmerülő próbatételek leküzdésével levetkőzzék rossz tulajdonságaikat is. Mindegyikük más-más irányba indul. Jan útja egy indákkal benőtt, tövisekkel védett várkastélyhoz vezet, ahol Csipkerózsika alussza hosszú álmát. Pepát zimankós tájba vezeti a sorsa, ahol egy szép és szerény lánnyal ismerkedik meg a kerekes kútnál. A lányt mostohája télvíz idején kikergeti a havas erdőbe szamócáért, hogy elpusztuljon a fagyban. A lehetetlennek tűnő kérés teljesítésében azonban a tizenkét hónap rangidős tagja (Bolek Polívka) segítséget nyújt a kétségbeesett lánynak. Matěj, a legkisebb fivér pedig Piroskát menti ki a farkas gyomrából.
A három népszerű mese Svěrákék általi feldolgozása a klasszikus cseh mozgóképes mesemondás hagyományát követi úgy, hogy a fantáziavilág megelevenítésére, valamint a természeti elemek és az állatok megszemélyesítésére igénybe veszi a technika lehetőségeit is, de nem eltúlzó módon. Ugyanakkor teret kap az árnyanimáció, és bábos megoldások is vannak a filmben. Mégsem ezek – a vizuális, illetve csodaelemek és trükkök – viszik igazából a filmet, hanem hogy domináns szerepet kapnak a remekül megszólaltatott, élvezetes dalbetétek. A szereplők, élen a három fivérrel, remekül énekelnek. A mesében (még a gonosz lények esetében is) fontosak a tiszta, követhető karakterek. S a színészek jelesre vizsgáznak a jellemek megformálásában. Remek ötlet, hogy a Csipkerózsika rész gonosz boszorkányát Jiří Lábus formálja meg – maradandó, felejthetetlen alakítást nyújt. A film pergő ritmusa, jól koreografált és irányított mozgásvilága, jósággal és jókedvvel telített érzelmi töltete, továbbá a kitűnően megválasztott természeti és a pompásan kivitelezett épített környezet, illetve a kosztümök nyújtotta látvány, nem utolsósorban Svěrákék szellemessége, mozgóképes mesélésének könnyedsége, derűje, valamint játékos előadásmódja elvarázsolja a nézőt.
[[{"type":"media","view_mode":"media_large","fid":"160906","attributes":{"alt":"","class":"media-image","title":"","typeof":"foaf:Image"}}]]
Támogassa az ujszo.com-ot
A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.