Varázslás a Duna menti Tavaszon

Tavaly sok szó esett arról, hogy a klasszikus színjátszás és a bábjáték közeledik egymáshoz, nos, az idén a rendezők merészen kettéválasztották a két műfajt, s míg a bábosok új helyszínre költöztek, a mű?vészeti alapiskola nagytermébe, addig a hagyományos diákszínjátszók maradtak a művelődési központban. Ezáltal persze a verseny rugalmasabb lett, s másfél napot megspóroltak a szervezők, helyesen, de mégis majd az idő mutatja meg, jó döntés született-e. Mindenesetre a mozgalom iránt érdeklődők jártak kevésbé jól, mert választaniuk kellett, mit néznek meg. E sorok írója első nap a bábosokat, másnap pedig a színjátszókat választotta, de meggyőződése, nem döntött rosszul, ugyanis remek előadásokat láthatott.

A bábszínjátszás földrajzi szempontból eleddig főleg nyugati fellegvárnak számított, az utóbbi időben azonban egészen keletre is kitolódott a műfaj. Idén már nemcsak Harkácsról és Tornaljáról jelentkezett csoport, hanem Kisgéresből is. Különböző bábjátszási módokat, különböző műfajú és céllal létrehozott előadásokat láthattunk az új helyszínen, ahol találkozhattunk vadonatúj csoportokkal és régi, tapasztalt együttesekkel is. Ez utóbbiak közül a pozsonyeperjesi Ugri-Bugri Bábcsoport cirkuszba invitált bennünket egy nagyon szépen felépített, humorral bőven fűsze?rezett előadásban. A többszörös fődíjas harkácsiak egy igen fiatal társasággal a Tündérszép Ilona és Árgyélus történetét mutatták be, s a klasszikus, paravános előadás színpadképe és ötletes jelmezei még a dalok összehangolatlanságát és a játszók némi elfogódottságát is elfeledtették velünk. Az új csoportok közül a kisgéresi Mustármag Bábcsoport (fenntartója a kisgéresi Református Keresztyén Egyház) Izsák és Rebeka történetét mutatta be, s bár a befogadást olykor homályos dramaturgiai megoldások nehezítették, a szándékot csak dicsérni lehet. Új csoport a tornaljai Csillagvirág Bábcsoport is, amelynek vezetője, Vezér Zsófia valószí?nű?leg édesanyjától, a harkácsi Pimpók vezetőjétől kapott kedvet és ihletet, s A három kismalac nagyon egyszerűen, de annál lelkesebben és mérhetetlen tisztasággal színre vitt története is sokáig emlékezetes marad. A felediek is csak második éve léteznek, a fejlődés azonban itt is kézzel fogható. A világ eleven kardja c. gömöri népmesét B. Kovács István gyűjtéséből válogatták, s egy-két remekül megoldott kép az olykor egyenetlen színészi teljesítményt is feledtetni tudta. Hagyományos paravános játékot mutattak be a dunaszerdahelyi Virgoncok is, akik A telhetetlen kecske történetét játszották el, s talán ez volt az az előadás, amelyik minden igényt kielégített. Remek bábok, ügyes dramaturgia, nagyon tiszta beszéd, szépen felépített mese. A bábosokkal egy időben a színjátszóknál az őrösi Karcsa Kisszínpad Gárdonyi Géza A zöld erszény c. meséjét, a tornaljai Kincskeresők A becsületes tolvaj Marci c. mesét, a hetényi Gólyaláb A pletykás asszonyok történetét, a komáromi Mumpicok pedig Arany János Fülemüle c. elbeszélő költeményét vitték színpadra. A dunaszerdahelyi Fókusz Gyermekszínpad Mi, tizenévesek címmel saját maguk gondjait, mindennapjait mutatták meg, a losonciak pedig Vetéstől az aratásig c. hagyományos gyerekjátékokra, régi szokásokra építkeznek.

Tegnap további hat színjátszó és három bábos csoport mutatkozott be. A pozsonypüspöki Csupaszín előadásában Himmler Zsófia Csupaszív királyfi c. meséjét láthattuk, egy nagyon letisztult, remek eszközhasználattal működő előadásban. Mai fiatalok nyelvén szólalt meg az érsekújvári Nevenincs Színjátszó Csoport és a nyárasdi Tekergők meséje, az előbbiek az erdei varázsló, az utóbbiak Lúdas Matyi történetét álmodták színpadra. A bélyi Csicsergők A gyöngykirály leánya c. meséjét, a kassai Bóbita Andersen klasszikusát, A rút kiskacsát adta elő, a tiszacsernyőiek pedig egy szerkesztett játékkal kísérleteztek. A bélyi előadás a közönségnél bejött, az utóbbi kettő nem nagyon. A bábosoknál nagy sikert aratott a galántai Manócska Bábcsoport, akik fekete színházzal kísérleteztek nagyon sok humorral fű?szerezve bemutatójukat.

Az előadások mellett számtalan kísérőrendezvény várja az érdeklődőket, a Mesevárosban zajlik az élet, harcművészeti bemutatótól kezdve arcfestésen át színházi előadásokig terjed a választék. Ma a vendégcsoportoké a színpad, láthatunk sepsiszentgyörgyi, lendvai és pozsonyi előadást, délután pedig átadják a fesztivál díjait. Idén elmondhatjuk, hogy remek előadásokat láthattunk, és igazi fesztiválhangulat van. A varázslás megtörtént.