Válogatott csigás finomságok

Azok a költők, akik saját gyermekeiken, unokáikon tesztelhetik verseiket, könnyebb helyzetben vannak. Közülük viszont sokan azért buknak el, mert túl személyes, amit írnak. Egy konkrét kis emberhez szól az egész kötet, az ő csetlő-botló cselekedeteit, cuki bemondásait dokumentálja rímes formában. A többi gyerek viszont nehezen viseli el, ha a főszereplő, akinek nincsenek különleges tulajdonságai, valamiért mégis a világ közepe. Fellinger Károly mind ez ideig ügyesen elkerülte az ilyen csapdákat. A Csigalépcsőben korábban megjelent hét gyermekverskötetéből válogatott. Költői nyelve olyannyira zenei, hogy néha már úgy érezzük, a ritmus a mondanivaló fölé helyezkedik. Ez egyáltalán nem baj, főleg az ovisok szeretik az ilyen húzásokat, beleértve a halandzsanyelvet is. Fellinger ugyan kerüli ezt az olcsó megoldást, de több helyen ismert paneleket használ mondanivalója célba juttatásához. (Malmomban két bolond őröl, / most jöttek a felvédőről. / Lóvá teszik a világot, koromból sütnek kalácsot. / Torkukból száll, zeng az ének: /Bort, búzát meg békességet!) Nem neheztelünk rá ezért, csupán annyit állapítunk meg, hogy némiképp biztonsági játékot játszik. (Bár azt is tudjuk: a felismerhetőség rafinált költői eszköz). A Csámborgó című ciklusban számos csallóközi település neve foglaltatik versbe, általában rendkívül szellemesen. Nagymegyer, Andrásfalva, Fél, Alistál, Felistál, Gány, Galánta, Negyed, Feketenyék, Vásárút, Boldogfa, Csallóközcsütörtök, hogy csak néhányat említsünk. Ajándék ez az ottaniaknak, a többiek pedig legalább megjegyzik ezeket a földrajzi neveket. A reáliákkal, a szépen csengő helységnevekkel való rímes játék igazi örömköltészetet eredményez, amelyben a szerző szerencsésen kikerüli a formában való tobzódás csapdáját. (Egyedem-begyedem, / eltévedtem Negyeden, / Kérdezgettem vén Egyedet: / Mondja, hányadik e negyed? / Összehordott hetet-havat / alig negyedóra alatt.) A felnőtt hangján szólal meg, miközben sok kis mikrovilágot nyit ki. Sok minden történik a versekben, ám többnyire a cselekvés leírása dominál. A szerző elmesél valamit, aminek értelmezését rábízza az olvasóra. (Kéményserpő kispajtásom, / a hiszékeny Benedek, / szorongatja már a gombját, / értitek ezt, gyerekek?) Nem célja az oktatás, nem tanító bácsiként viselkedik, inkább felnőtt haverként, jó fej nagybácsiként. Régi vesszőparipám, hogy a gyermekversköteteknél fontos a kinézet, az illusztráció, a tipográfia. A csiricsáré borító, az ötlettelen rajzok legalább annyira ártalmasak a fejlődő lélekre, mint a kreativitást nélkülöző tartalom. Pár hónapon belül immár a második olyan kötet került a kezembe az ekecsi AB-Art műhelyéből, amelyet Mészely Ilka illusztrált. Főnyeremény ő a kiadónak, mert saját, markáns világa van, munkái azonnal felismerhetők. Izgalmas, meglepő, de könnyen befogadható formák, finom stilizálás, fantáziadús elrendezés, bátor színpárosítások és grafikai megoldások gyönyörködtetik a felnőttek szemét, és megkockáztatom, hogy a gyerekekét is. Mivel a Csigalépcső válogatott versek tára, különösen fontos a külcsín – s a korábbi Fellinger-kötetek versei ebben az új grafikai környezetben sokkal jobban „működnek”. Az összeállítás egyébként Z. Németh István munkáját dicséri, aki ugyancsak otthonosan mozog a műfajban. Aki eddig nem ismerte Fellinger Károly gyermekversköteteit, érdemes ezzel a válogatással kezdenie a barátkozást, mert igazi „besztof”-ot kap kézhez. A Csigalépcsőt elsősorban a 6–9 éves korosztálynak ajánlom, de kisebbek is nézegethetik, sőt pár nyelvi játékra és ritmusra alapozó verset az ovisok is megszerethetnek belőle. A nyelvi játék ugyanis feloldja az értelmezéskényszert, és azt az érzetet kelti, hogy egy versben bármi megtörténhet. Ami egyébként igaz is.