Válás francia módra

A szereplők bűbájosak és hitelesekJames Ivory amerikai forgatókönyvíró és rendező komoly és nívós munkái után (Szoba kilátással, Szellem a házban, Napok romjai) most egy komédiával lepett meg bennünket. Az amerikai–francia koprodukcióban készült Válás francia módra (Le Divorce) című új filmje Párizsban játszódik. Itt él az amerikai Roxeanne (Naomi Watts) francia férjével és kislányukkal. Húga, Isabel (Kate Hudson) éppen akkor érkezik hozzá látogatóba, amikor Roxyt elhagyja a férje egy másik nő miatt. A helyzetet még inkább bonyolítja, hogy a fiatalasszony második gyermekét várja, de Charles-Henrit csak a válás és a gyors vagyonelosztás érdekli. Isabel pedig ahelyett, hogy támasza lenne nővérének a nehéz helyzetben, inkább beleveti magát a párizsi élet sűrűjébe, és két szeretőre is szert tesz. Egyikük Roxy nagybácsija, a jóképű, ötven körüli nőcsábász és politikus, Edgar Cosset (Thierry Lhermitte). A dolgok egyre jobban összekuszálódnak, amikor megjelenik a színen Charles-Henri szeretőjének idegbeteg és féltékeny férje, aki még a gyilkosságtól sem riad vissza...

James Ivory ezen az új filmjén is Ruth Prawer Jhabvalával dolgozott, együtt írták a forgatókönyvet Diane Johnson bestsellerré vált regénye nyomán. Ám sajnos mindaz, ami a könyvben kitűnően működik, a filmben, bizony, széthull. Rengeteg fő- és mellékszereplővel meg számtalan érdekes és érdektelen figurával találkozunk benne, ám ezt a rengeteg szereplőt és szerteágazó cselekményt talán csak a jó öreg Robert Altman tudta volna egységes filmmé gyúrni. Sajnos, Ivorynak ez nem sikerült. Az egyes jelenetek ugyan kellemesek, de együtt nem működnek, nem alkotnak egészet. Talán jobb lett volna a fölösleges figurákat kiiktatni, hogy legalább néhány szereplővel alaposabban megismerkedhessünk.

Az is nagy kár, hogy James Ivory „válása” komédiának egész egyszerűen nem elég vicces, alig találkozunk benne jó poénokkal. A rendező ugyanis túlságosan visszafogott, és a drámai vonulatot (Roxy öngyilkossága, az őrült férj alakja, gyilkosság) is alaposan fölerősíti.

Összességében tehát csak egy közepes alkotással van dolgunk. A legjobban természetesen azok a jelenetek sikerültek, amelyekben Ivory az amerikai idealizmus „találkozását” mutatja be a francia realizmussal és rafináltsággal. Bepillantást nyerhetünk a két nemzet merőben más életstílusába, erkölcsi szokásaiba... Megtudhatjuk, hogy az amerikaiak számára a szex tabu, a franciák meg a pénzről nem beszélnek soha... A rendező mindkét „féllel” szemben megfelelően mértéktartó. Ebben az esetben a mértéktartás helyénvaló, ám ami az ötletességet, a poénokat illeti, nos, azoknál nem lett volna szükség akkora higgadtságra. ĺgy aztán James Ivory új filmjének Kate Hudson bűbája és Naomi Watts hiteles játéka ellenére sem örülhetünk igazán.