Vágsellyéről indult a Pilvaxba

Be is válogatták már nem egy produkcióba. A Brazilok és a Foglyok után piti kis utcai tolvajt játszott a Hazatalálsz című sorozatban, de sokkal büszkébb a nemrég bemutatott, Párizsban már díjazott, javarészt angol nyelven forgatott mozifilmjére, Az első kettőre, amely a szerelem erejéről és az elválás traumájáról szól egy magyar fiú és egy amerikai lány életében.

A pozsonyi színművészeti főiskola nem is szerepelt a tervei között?

Egyáltalán nem. Budapest vagy Kaposvár, ez volt a kérdés, de még azt is leszűkítettem Zsótér Sándorra. Pozsony valamiért nem vonzott, bár jól beszélek szlovákul. Édesapám Nyitrára hordott színházba, a gimnáziumi osztályommal Győrbe jártunk előadásokra. Zsótértól akkor még semmit nem láttam, de az interjúi alapján már kedveltem a fickót. A gimnázium utolsó két évében minden hétvégén Budapestre jártam drámaiskolába. Előadásokat is néztem. Emlékszem a Téli utazás című darabra, amelyet a Vígszínházban Zsótér Sándor rendezett. Aznap este, az előadás után jött meg a felvételi értesítés, és mit ad isten, Zsótér nyitott osztályt.

Váratlan boldogság.

És rögtön a felvételi után, ahogy kijöttem, elsírtam magam. Tudtam, hogy nem sikerült. Csapnivaló voltam. Nem is vettek fel. Később tudtam meg Zsótértól, mert azóta már dolgoztam vele, hogy megijedt tőlem a felvételin. Azt hitte, összetöröm a sarokban a cserepes virágot, egy cserépdarabbal átvágom a felvételiztetők torkát, meg az enyémet is, aztán kiugrom az ablakon. Nem is értem, hogy maradtam ezek után talpon.

Összedőlt a világ?

Teljesen. Rosszul lettem. Nem bírtam elindulni a barátaimmal. Taknyom-nyálam összefolyt. Állapotokat, emóciókat kerestem, közben jól rágörcsöltem. A szenvedély, az amplitúdó megvolt, bizonyos képességek is, de Zsótér egyikből sem kért.

S akkor uccu neki, irány Kaposvár?

Jelentkeztem, de nem mentem el a felvételire. Haragudtam a világra. Aztán jött egy pótfelvételi értesítő, anyám felrázott, apám levitt Kaposvárra, Eperjes Károly pedig felvett. Ha ő nincs, én ma nem vagyok színész, az biztos. Eperjesnek a kisujjában a szakma. Megtanította, mi az, ami ebből a szakmából megtanulható. A pontosság, a feszesség, a kapcsolat a partnerrel, a forma és a tartalom, vagyis az érzelmek. Szakmai gyakorlaton a kaposvári színházban és Budapesten, a Nemzetiben voltunk. 2019-ben aztán leszerződtem Pécsre.

Jó döntés volt?

Mind a három évad négy bemutatót termett. Aztán beütött a Covid, az igazgatóváltás nem hozott új lendületet. Addig szerencsére kimaxoltam a lehetőségeket. Rengeteg tervem van, azért jöttem el Pécsről. Felköltöztem Budapestre. Azóta csak előre nézek. Itt folyamatosan mozgolódni kell. Rádiózni és szinkronizálni is elkezdtem, KultBazaar néven kulturális egyesületet alapítottam. Nem színházat, hanem egy fiatalokból álló közösséget. Projektekre jövünk össze. Írók, rendezők, színészek, látványtervezők, képzőművészek.

Pécs után Komárom meg sem fordult a fejében?

Írtam a komáromi színháznak. Nem kaptam választ.

A filmesek világába hogyan tudott betörni?

Óriási szerencsével. Az egyetem első évétől hívnak filmekbe. A színházi színészet nekem dzsungelharc. Hamletet, Ivan Karamazovot, Trepljovot persze szívesen eljátszanám. De rendezni is szeretnék színházban. Nagy álmom ez. Az első filmem tizenkilenc évesen a Brazilok volt. Előtte sosem forgattam. Itt huszonöt napot kaptam. Nem valami kellemes élmény. Sokkal jobbra vágytam. A Napszálltába is bekerültem, az Oscar-díjas Nemes Jeles László rendezésébe. A rossz élményt azonban a Foglyok írta felül, az ugyancsak Oscar-díjas Deák Kristóffal. Ő foglalkozott, törődött velem. Elmagyarázta, mit kér és hogyan. Nagyon jó élmény volt.

A Petőfiről készült Most vagy soha! című gigaprodukcióba is bekerült.

A márciusi ifjak egyike lehettem. Eredetileg húszan-huszonöten voltak. Folyamatosan együtt a csapat. Mentünk állomásról állomásra. Megélhettem, amit ők megéltek. Franciául tanuló egyetemistát játszom, aki a Pilvaxban lázasan idéz egy kiáltványt a francia forradalomról, természetesen franciául. Elégedettek voltak a teljesítményemmel, ezért vissza is jeleztek. Színház és film között ez a különbség. Ezért is érzem magam dzsungelharcosnak, ha színházban játszom. Ott nincs azonnali visszajelzés, hogy ez a jó irány, erre menj tovább! Nálam pedig ez a minimális elvárás. Filmben jobban megbecsülik az embert. A színházban beteg a hierarchia. A színházat a közönségért, a közönségnek csináljuk. Színészként a nézőket szolgálom. De a mai színházi világban, Magyarországon, a hierarchia csúcsán a rendező áll. Ez nonszensz. Ezzel a rendezők gyakran visszaélnek. Szerencsére megtörtént a metoo mozgalom, így ma már kétszer meggondolják, mit mondjanak és hogyan. Tűrhetetlen állapot volt, amit megéltünk. A színészből ki kell szeretni a jót, nem kicsikarni, kitiporni!

Eddigi legnagyobb filmes kihívása elé Szövényi-Lux Balázs rendezése, Az első kettő állította. A történetbeli nagymamáját alakító Drahota Andrea mesélte: játékával és nyelvtudásával teljesen lenyűgözte.

Igen, ez az első filmfőszerepem, amely az általam megformált Boldizsár egyetlen, ám annál eseménydúsabb napjáról szól. Végig azt éreztem a forgatáson, hogy Istenem, ezért akartam színész lenni. A rendező nagyon felkészült volt, közösséget tudott teremteni a stábból. Kis költségvetésű nagyjátékfilmet csinált, de az anyagi megszorítás nem látszik rajta. Zenét hozott és verseket, hogy érzelmileg feltöltsön bennünket. A forgatás előtt két hónapig dolgoztunk a szerepeinken, intenzíven próbáltunk. Elemeztünk, összeolvastunk, megkaptam a karakterem önéletrajzát, a kapcsolat háttértörténetét. Amerikai lány, magyar fiú, össze akarnak házasodni, de elhagynak egy papírt, és a csajnak másnap megy a repülője. A nyár utolsó napját dolgozza fel a film. Hannah Saxby, egy tizenkilenc éves londoni színészhallgató volt a partnerem.

Drahota Andrea hosszú évek óta most állt újra kamera előtt.

Csodálatosan játszott. Van egy monológja a filmben. A bölcsessége szólal meg a történet csúcspontján. Lenyűgöző, ahogy előadta. Jó volt vele nagyon. Kellően közel engedett magához.

Kiváló angolnyelv-tudására hol tett szert?

Galántán, a gimnáziumban. Remek tanáraim voltak. Mivel a szlovák nyelv egyáltalán nem okozott gondot, kellőképpen fejlesztette a nyelvérzékemet ahhoz, hogy más nyelvet is könnyen elsajátítsak. Most a németnek szeretnék nekiveselkedni. A filmben nyolcvan százalékban angolul beszélek. Féltem, hogy képes leszek-e hitelesen megszólalni. Úgy érzem, sikerült. Nem volt nehéz idegen nyelven beszélni. Ez engem is meglepett. Erre egyáltalán nem számítottam. Dallama van a nyelvnek, ezért bátran használtam. Kifejezetten felszabadító volt angolul játszani.

Elég korán elérte, amire vágyott. Nem furcsa?

Jó ideje úgy élek meg dolgokat, hogy a Jóisten a tenyerén hordoz. Nehézségből, akadályból annyit gördít elém a sors, amennyivel meg tudok küzdeni. Sikerből, elismerésből pedig annyit, amennyit képes vagyok feldolgozni és elraktározni. Minden a legjobbkor jön. Pont ott tartok a pályán, ahol tartanom kell huszonhat évesen. Nincsenek a hátam mögött ki nem használt vagy elszalasztott lehetőségek. Nincs olyan sem, hogy jaj, ezt máshogy kellett volna! Pár hónappal ezelőtt született egy új álmom. Sok minden hozzásegített ehhez. A színházi struktúrából való kiábrándultságom ugyanúgy, mint a filmes finomságok megízlelése. Rá kellett jönnöm ugyanis, hogy a szakmámból, abból, amit eddig tanultam, nem tudom felépíteni az egzisztenciámat. Ezt be kell vállalnom.

És mit álmodott meg magának?

Elkezdek filmes stábokban dolgozni. Script supervisorként.

Naplóvezető. A forgatás és az utómunka között a legfontosabb híd. A felvételek során ez a munka igényli a legnagyobb körültekintést, megfigyelést. Nagy érték a produkciónak egy éles szemű naplóvezető. Folyamatos kapcsolatot tart a rendezővel, az operatőrrel, a sminkessel, a berendezővel, a színészekkel. Figyeli a kapcsolódási pontokat. Előkelő pozíció ez a filmes stábban. A színészettel ellentétben hiányszakma.

Ismerem a forgatás világát, a pezsgést, a tempót. Van alap, amire építeni tudok. Ezt szeretném kamatoztatni, hogy ne kelljen olyan munkában részt vennem, ami kellemetlen érzést okoz, lehúz. Ezt a fajta szabadságot nagyon vágyom. Hogy a lelkem szabadon szárnyalhasson a munkától. Szerelemmel szeretem ezt a szakmát. Hároméves koromtól ezt akarom csinálni. Nem szeretném otthagyni, de nyomorogni sem szeretnék mint színész. Ezért küzdök mostanában.

A szerző a Vasárnap munkatársa