Vadkerti Imre: hazajövök az enyéim közé, ahová a szívem húz

Ha visszagondolsz az egy évvel ezelőtti önmagadra, arra a fiúra, aki kis híján feladta mielőtt belevágott volna, hogy látod, sokat változtál?
Ugyanaz vagyok, aki voltam, talán csak az önbizalmam lett egy kicsivel több. A szakmáról tanultam sokat, és abban is jobban hiszek, hogy aki elég kitartó, az elérheti, amit akar. De emberileg nem változtam, ma is gyakran megesik, hogy szinte kívülről látom önmagam, és el sem akarom hinni, hogy ez a sok csoda mind velem történik.

Legutóbb mikor érezted így magad?
A Magyar Dal Napja után, amikor ötvenezer ember előtt énekeltem a Sziget Fesztiválon. Két napig nem tudtam magamhoz térni abból az érzésből, amikor megláttam azt a hatalmas együtt éneklő, együtt lélegző tömeget. Valami meg is változott ott bennem, azóta már nem tartok úgy a közönségtől, inkább inspirál, erőt ad. Az is nagyon sokat jelentett nekem, hogy a magyar zenei élet legnagyobbjaival állhattam egy színpadon, együtt vártunk a kulisszák mögött a felllépésünkre. Ott találkoztam a két előző Koppánnyal, Vikidál Gyulával és Gazdag Tiborral, mindketten szeretettel üdvözöltek. Vikidál átölelt és igazán őszintén gratulált, ez nagyon nagy megtiszteltetés számomra.

Azóta játszottátok az István, a királyt a szegedi Dóm téren és Budapesten, a Szent István bazilika előtt. Hogyan hatottak rád, rátok ezek a mágikus helyszínek?
Számomra az, hogy Szegedi Szabadtéri Játékok egyik főszereplője lehettem, felért egy Oscar-díjjal. Csodálatos volt a helyszín, kulturált a közönség, és az egész város nagy szeretettel fogadott bennünket. Lépten-nyomon megszólítottak, ismerősként üdvözöltek, azzal az érzéssel jöttem el, hogy csupa jó ember lakik ott. Még egy soha nem látott unokatestvéremmel, Vadkerti Attilával is találkoztam, aki a családunk kitelepített ágából származik, és a Szegedi Pick csapatában kézilabdázik. Teljesen feltöltődve jöttünk haza, talán ennek is köszönhető, hogy a bazilika előtt az eddigi legjobb előadást játszottuk. Felejthetetlen pillanat volt, amikor István azt énekelte, „Nincs más út, csak az Isten útja”, és a templom homlokzatán megvilágították az Ego sum via – Én vagyok az út feliratot, de végig érezni lehetett a hely szellemét.

Benyomásokban gazdagon készülhetsz a komáromi előadásra, lesz miből merítened.
Nagyon készülök és nagyon várom, hiszen hazajövök az enyéim közé. A magyarországi előadások a helytállás szempontjából voltak számomra nagyon fontosak. Ott azon izgultam, hogy azt tudom-e nyújtani, amit elvárnak tőlem és én is magamtól, de ide a szívem is húz, és úgy érzem, tartozom egy szép alakítással azoknak akik támogattak, szavaztak rám. Itt mindenki ismer, tudják honnan indultam és nagyon szeretném megmutatni, hová jutottam, az ő segítségükkel is.

A komáromi előadással lezárul egy fejezet, hiszen Kaposváron már színházban játszátok az István, a királyt. Más felkérések, szereplések várnak rád a közeljövőben?
A Csináljuk a fesztivált című tévéműsor új sorozatában fogok énekelni egy Paul Anka-dalt, a You are my destiny-t. Vannak felkérések társulatos és szólófellépésekre, és időnként más darabokba is meghívnak. Augusztus 29-én például Csókakőn játszottuk a Mária evangéliumát. Hűvösvölgyi Ildikó volt Mária, Derzsi Gyuri Jézus, én pedig János apostol.

A hírek szerint lesz Társulat 2 és a Jézus Krisztus Szupersztár szerepeiért folyik majd a versengés. Tudsz már valami többet is az új műsorról?
Csak annyit, hogy a mostani társulatosok új jelentkezőkkel mérkőznek meg a szerepekért, és a darabot Alföldi Róbert fogja rendezni. Biztos sok újdonság lesz benne, kíváncsian várom.

A család megszokta már, hogy alig vagy itthon?
Elfogadták, mert tudják, hogy ez ennek a szakmának a velejárója. Ahová lehet, magammal viszem őket, hogy részesei legyenek az élményeimnek. Szegeden például mind ott voltak velem. A fiaim – 8 és 14 évesek- nagyon büszkén nézték az előadást, és sokat értenek is már belőle. Bár azt kell mondanom, hogy magam is csak a próbák alatt jöttem rá, milyen keveset tudtam erről a darabról. Azt hittem, ismerem, de fokozatosan ébredtem rá, mi minden lehetett a háttérben és mennyiféleképp értelmezhető mindez. Ez a sikerének is a titka: annyira sokrétű, hogy minden kor megtalálja benne a maga aktualitását.

A szereppel nyertél egy lemezszerződést is. Készül már a korong?
Egyelőre nem döntöttem, mi lesz rajta. Olyan dalokat szeretnék, amelyek által megmutathatom, hogyan érzek, mit gondolok a világról, de azt is, mire vagyok képes hangilag.

Egy számodra eddig javarészt ismeretlen világba, a showbiznisz forgatagába kerültél. Mennyire érzed otthon magad benne, mennyire engedheted meg magadnak, hogy önálló döntéseket hozz?
A pesti forgatag, az a része a dolognak, ami a magamutogatásról szólna, nem az én világom, de zenei berkekben nagyon jól érzem magam. Ami a döntéseket illeti, van beleszólásom, mit vállalok, hol lépek fel, de a hozzáértők tanácsait meghallgatom, hiszen mégiscsak kezdő vagyok a szakmában.

Aranylemezzel, több ezres közönséget vonzó előadásokkal és hatalmas rajongótáborral. Soha rosszabb kezdést.
Hálás vagyok érte a sorsnak, de azt is tudom, hogy ezt megtartani nehezebb lesz, mint eljutni idáig. Abban bízom, hogy ha ezután önmagamat adom, senkinek sem okozok csalódást. Ha ez elég ahhoz, hogy ebben a szakmában maradjak, nagyon boldog leszek, de ha nem, akkor is emelt fővel jövök vissza Gútára. (Vrabec Mária)