Unique: Úttalan utakon járva

A Unique előtt Kovacsics Ádám (zeneszerző) és Ferbár Zsolt (szövegíró) különböző együttesekben zenéltek. Közben egyre inkább körvonalazódott az elképzelésük a közös csapatot illetően. A zenekar hangja, Völgyesi Gabriella 1997 elején csatlakozott a fiúkhoz.

Völgyesi Gabriella (1977. január 23.)

Kiskorától énekel, zongorázik. 1992-ben – táncdalének kategóriában – megnyerte a „Tinisztár kerestetik” nevű országos versenyt, amelyet a tévé is közvetített.

Ferbár Zsolt (1975. március 23.)

Feladatköre a szövegírás, analóg hangok, effektusok programozása. Zenei ízlése az elektronikus irányzat rendkívül széles palettáján mozog, egészen a modern tánczenék legtöbb ágáig. Kovacsics Ádám (1975. augusztus 17.)

A zeneszerzés mellett a hangszerelés a feladata. Zeneiskolában jazz-gitár szakra járt, zongorázni pedig autodidakta módon tanult.

A lemezetek megjelenésekor gondoltátok volna, hogy még másfél év után is sláger születik róla?

Gabi: Azt tudtuk, hogy erős lemezt hoztunk össze. Azt nem, hogy mennyi idő alatt futunk be. Abban viszont biztosak voltunk, hogy a Mi van a nevedben?, a Csillagtenger vagy az Angyal című daloknak lesz visszhangjuk.

Ádám: Nagyon hosszú kifutásuk volt a daloknak. Nem sejtettük, hogy hónapokig a listákon lesznek. A Csillagtenger fél évig a Kívánságműsorok kedvence volt. Hiába jöttünk volna ki új dallal, a rádiók nem játszották volna, mert egyfolytában a Csillagtengert kérte a közönség.

Mivel magyarázzátok, hogy el kellett telnie bizonyos időszaknak, pár hónapnak ahhoz, hogy a közönség felfedezze a lemezt? 2001. áprilisában jelent meg, de csak kora ősszel kezdtetek ismertté válni a második kislemezdallal.

Gabi: Mert nem szokványos. Nem olyan könnyen emészthető, mint általában a mai magyar úgynevezett trendi popzene. Már a pályafutásunk elején sokan mondták, hogy különlegesek vagyunk. A közönség az első perctől kezdve érzékelte, hogy a mi zenénk más. A pop- és az alternatív zene határán mozgunk. Csak később tudatosítottam, hogy a szövegvilágunk is visszatarthat a gyors befutásban. Mert az sem egyszerű. Nekünk még jobban meg kell dolgozni a sikerért, mint másoknak. De ezt vállaltuk, és így a jó.

Ti is különlegesnek tartjátok a stílusotokat? Ha valaki megkérdezi, hogy milyen zenét képvisel a Unique, mit válaszoltok?

Ádám: Elektronikus popzenét. Nem különleges, inkább eltér attól, amit hallunk a rádióban. Mondjuk azokhoz képest a mi zenénk valóban különleges. De nem úgy születnek a dalok, hogy most valami nagyon egyedit kell csinálnunk, egyszerűen ezek jönnek belőlünk.

Van-e valamiféle tudatosság abban, hogy egyre erősebb dalokkal jöttök ki a lemezről? Vagy ezt csak mi halljuk így, mert egyre nagyobb slágerek válnak belőlük?

Gabi: Nem tudom, hogy egyre erősebbek-e a dalok, de örülök, ha így látod. Ebben semmi tudatosság nincs, ezek négy-ötéves számok. Nem a mostani popzenei piacra készültek, csak megszülettek. Most jó időben vannak és jó helyen.

Jól hallottam, négy-ötéves számok?

Gabi: Igen. Sőt, van egy dalunk, a Szellemmaszk, amely hat éve készült.

Ádám: A Csillagtenger is négyéves. Más hangszereléssel született meg, de nem változtattunk rajta sokat. A többin is csak nagyon keveset.

Az első kislemezdalt, a Végtelen álom címűt alig játszották a rádiók.

Gabi: Mert kísérletező dal. Kőkemény elektronikus zene. Ádámnak, amikor írta nem az volt a fő szempontja, hogy slágerzene legyen. Olyan atmoszférája, dallamvilága van, amely nagyon karakteres, mégsem slágerszagú.

Akkor miért ezzel kellett elsőként kijönni?

Ádám: A koncepció az volt, hogy ne olyan dalt hozzunk ki, mint a Csillagtenger, amely más irányba befolyásolta volna a hallgatókat. ĺgy az első dal kapcsán be lehetett határolni a zenénket, sugallta az általunk képviselt irányvonalat. Vannak olyan dalaink, amelyeknek nincs párjuk a lemezen. A Csillagtenger is ilyen. A Végtelen álom a középvonalon mozog. Ennél van populárisabb, kevésbé populáris, gyorsabb, lassúbb. Ez pont a középút. Aki fogékony az ilyen zenére, ebből azonnal rájött, hogy mire számíthat a Unique kapcsán.

Szerintem ez hordozott némi veszélyt is. Méghozzá, hogy eltűntök, a közönség egyszerűen nem mutat különösebb érdeklődést a második kislemezdal iránt.

Gabi: Ettől nem féltünk, mert a kiadónk mellettünk állt, mindenben támogatott. Amikor bevállalt minket, tudta, hogy olyan csapat vagyunk, amely nem a kitaposott úton jár, hanem, ahogy az albumunk címe is jelzi: úttalan utakon. Műfajt teremtettünk. Ez nagyképűen hangzik, de nem mi mondtunk magunkról, hanem mások. Ezt tűzte a zászlajára a kiadó is.

Ezek szerint tudtátok, hogy a lemez nem két hónap alatt lesz sikeres, hanem el kell telnie bizonyos időnek, hogy az emberek megismerjék, megszeressék.

Ádám: Ez így van. Az első dal ugyan kevésbé volt sikeres, ám a célját elérte, és ez a fontos. Játszották a rádiók, de nem olyan sokszor, mint a következőket. Van egy jól látható íve a Unique-kislemezeknek. Az elsőt játszották, a másodikat többet, a harmadikat még többet, és a negyediket még ennél is többet. Nem volt olyan pont, hogy most berobbantunk. Szép lassan haladunk előre.

Gabi, említetted, hogy van a lemezen hatéves dal is. Tehát a Unique egy hatéves zenekar?

Gabi: Igen. Ugyan eleinte nem ilyen formában működött. Elvakultabb, vadabb zenét játszott, és akkor még nem voltam a csapatban. Én Zsoltit ismertem meg először. Ez egy mókás történet, leszólított az utcán, mindenféle hátsó szándék nélkül. Beszélgettünk, barátok lettünk, elkezdtünk zenélni. Ádám saját szobájában alkotta a zenét, Zsolt pedig szöveget írt rá. Én meg a húgommal, Dórival felénekeltem.

És a fiúk hogyan találtak egymásra?

Ádám: Közös volt a baráti körünk. Megismertük egymást, egymás zenei ízlését. Emlékszem, egy sörözőben mutattam meg Zsoltnak néhány dalkezdeményt, mert tudtam róla, hogy szövegeket írogat. Megtetszett neki, én meg kíváncsi voltam, milyen szöveget ír rá. Azóta együtt, egymást inspirálva dolgozunk. (Puha József)