Unalom Los Angelesben

Tomáš HanákA februárban rekordlátogatottsággal zárult Febiofesten mutatták be Vladimír Morávek Nuda v Brne című filmjét, mely a címével ellentétben egyáltalán nem unalmas. Kedves, mentálisan sérült hőseivel együtt izguljuk végig a vetítést: vajon sikerül-e nekik az, amit annyit tervezgettek. Pedig ilyen címmel..., jó hogy egyáltalán bemegy valaki a filmre. (Ahogy ahhoz is komoly elszántság kell, hogy végigolvassunk két vastag kötetet, melynek címe Nyomorultak, vagy betérjünk egy színházba, ahol aznap este éppen Füst Milán Boldogtalanok c. drámáját adják.)

A keserédes cseh komédia után újabb cseh film érkezett a szlovák filmpiacra, a cseh film iránt valamelyest érdeklődők előtt nem ismeretlen Václav Marhoul alkotása, egy fergetegesként beharangozott krimiparódia, a Mazaný Filip. Az alkotást Raymond Chandler Phillip Marlowe-ja ihlette. A film plakátjain Tomáš Hanák a filléres füzetek westernhőseit idéző pózban feszít, mely működtet némi Banderas-reminiszcenciákat is. Elméletileg tehát minden adott a jó szórakozáshoz: a megfelelő színész(ek), a tapasztalt rendező és a vélhetően érdekes történet. Ám amikor elkezdődik a film, a vásznon megjelenik egy denevér, egy pillanatra Batman-jellé merevedik, majd visszafelé szállva lefejeli a Holdat, már kezdjük sejteni, nem a megfelelő filmre ültünk be. A Mazaný Filip krimiparódiaként éppen lényegétől fosztja meg a krimit: a feszültségtől. A detektívtörténet komoly dolog, melynek egyetlen – mert visszafordíthatatlan – méltó témája van, a gyilkosság. Ezt kell a szerzőnek a megfelelő módon cselekményesítenie, hogy a film végére egy koherens és logikus narratíva jöjjön létre. A krimiparódia ezt a komoly komponenst oltja ki, s innentől „csak” vígjátékként tudjuk szemlélni, annak meg elég gyenge. A filmben látható gegek már mind ismerősnek tűnnek. Igaz, a Csupasz pisztoly-trilógia után ugyancsak meg kell erőltetnie a fantáziáját annak, aki valamirevaló gegekkel színesített helyzetkomikumot szeretne teremteni. A főszereplő, Tomáš Hanák bárgyú tekintetével és őszes hajával, a rendező pedig a közeli kameraállásokkal még hajaz is Leslie Nielsenre, illetve az említett alkotásra. A filmben Marlowe által előszeretettel alkalmazott, ellentétes minőségeket egy szerkezetbe vonó hasonlatokkal is óvatosnak kell lenni Lautreamont esernyője és varrógépe óta. Václav Marhoul Marlowe-feldolgozása ilyenformán megkésett alkotás. Lehet, hogy 15–20 éve még valamilyen szinten érdekes lehetett volna, ma azonban menthetetlenül unalomba fullad.

Az eseményeket egy külvárosi sikátorban elkövetett gyilkosság indítja meg. ĺgy amikor egy ügyfél felkeresi Marlowe-t, mindenki arra gondol, a megölt férfit szeretné megkerestetni. Marlowe valószínűtlenül kevés nyom birtokában indul el, szinte csak az eltűnt fivér fényképét lobogtatva. Nyomozása a hard-boiled iskola hagyományos helyszínein, garniszállókon, bárokon, mexikói csehókon át vezet. Ám míg az iskola klasszikus regényeiben ezek a helyszínek a nyomozó számára halált hordoznak, „Filip” csak csetlik-botlik, szerencsétlenkedik, sodródik a fáradt helyzetek között, míg végre sikerül felgöngyölítenie az esetet.

A film végén a stáblistát rövid gegek szakítják meg. Ezek közül az egyikben a pedofilvád miatt börtönbe került polgármester súrolja a börtön vécéjét, s közben kiszól a nézőknek: „Mit bámulnak? Menjenek haza! Nem adjuk vissza a belépő árát!” Pedig igazán megtehetnék.