Újkori barbárok inváziója

Annak ellenére, hogy Denys Arcand a legismertebb kanadai rendezők közé tartozik, nálunk mindössze az 1989-ben készült A montreali Jézus című filmjét ismerjük. Tulajdonképpen nem csoda, hiszen ez Arcand leghíresebb munkája, ám hírnevét még az előző filmjének, Az amerikai birodalom hanyatlásának köszönhette. A rendező tizenhét év után ennek a filmjének a főszereplőihez tért vissza. ĺgy született meg a montreali történelemtanár, Rémy (Rémy Girard) története.

A hajdani nőcsábász és meggyőződéses baloldali halálos betegségben, agydaganatban szenved. A házassága tönkrement, a gyermekei távol élnek. Fia, Sébastien (Stéphane Rousseau) az anyja kérésére mégis hazarepül Londonból, hogy meglátogassa apját. Szinte törvényszerű, hogy a bohém Rémy és a komoly üzletember, Sébastien a kórházban is összeszólalkoznak. Nézeteltéréseik ellenére a fiú szeretné elviselhetőbbé tenni apja utolsó napjait, ezért felhívja régi barátait, szerelmeit, hogy látogassák meg, és legyenek mindvégig mellette...

Denys Arcand új munkájának legnagyobb pozitívuma abban rejlik, hogy a fölöttébb komoly témát (halálos betegség, haldoklás, apa-fiú kapcsolat) könnyed stílusban dolgozta fel. Annak ellenére, hogy a halál látomása végigkíséri az egész sztorit, a film mégsem válik lehangolóvá, mivel Arcand rengeteg jópofa gondolattal, viccel „tűzdeli” meg. A hatvanas évekre, fiatalságuk éveire való visszaemlékezéseiknek köszönhetően pedig a történet nemcsak a halálról, hanem az életről is szól. A Barbárok inváziója Az amerikai birodalom hanyatlása címhez kapcsolódik, ám, hogy kik az újkori barbárok, nem teljesen egyértelmű.

Arcand filmjének legnagyobb erőssége a fantasztikus forgatókönyv. Forgatókönyvírói tehetsége elsősorban a pazar dialógusokban rejlik. Mindehhez ironikus, bájos és feledhetetlen alakokat kreál, a színészeit pedig tökéletesen irányítja.

A film idén Oscar-díjat kapott.