Új médiumok, új megszólalás

TALLÓSI BÉLA

A Művészet a fej körül című tárlat több szempontból is egyedülálló. Ez az első olyan kiállítás, amely átfogó képet nyújt a kortárs lengyel vizuális művészetről. Különböző nemzedékekhez tartozó mintegy ötven művész munkáiból válogat: egészen fiataloktól kezdve nemzetközileg ismert és elismert alkotókig. A tavaly ősszel megnyílt pozsonyi Kunsthalle életében is jelentős állomás ez a kiállítás, ugyanis ez az első olyan, helyzetfelmérő prezentáció, amellyel az intézmény a közép-európai művészetből merít. Juraj Čarný, az intézmény igazgatója, elmondta, egyik feladatuknak e közép-európai térség kortárs művészetének feltérképezését és közvetítését tartják, s azért is üdvözlésre méltó, hogy elsőként a lengyel művészetet tudják közönség elé tárni, mert a lengyel művészet a magyarral együtt már a kommunizmus idején haladóbb szellemű volt, más utat járt és előbbre tartott, mint a hazai képzőművészeti szcéna.

A kiállításhoz kísérőrendezvények sorozata kapcsolódik. Azokon egyrészt a pozsonyi prezentáció lengyel kurátora, Sebastian Cichocki tart tárlatvezetést, másrészt lengyel művészettörténészektől, művészetkritikusoktól, múzeumigazgatóktól hangzanak el olyan előadások, melyekből az érdeklődők mélyebben is megismerhetik a kortárs lengyel vizuális művészet aktuális kérdéseit.

A Művészet a fej körül előzménye az a varsói kiállítás, melyet 2014 elején rendeztek a Modern Művészetek Múzeumában Mit nézünk címmel, és Lengyelországban az utóbbi évtized legjelentősebb kortárs művészeti kiállításának számított. A pozsonyi tárlat azonban nem annak a válogatásnak az ismétlése, hanem folytatása – az utóbbi pár hónapban született alkotásokból állították öszsze. E válogatás ilyen módon valóban a legaktuálisabb trendeket, művészeti jelenségeket tükrözi, és a vizuális művészeti kifejezés valamennyi médiumát felsorakoztatja. Tematikai vezérmotívuma pedig a tradicionális és a modern művészet között feszülő „örök harc”.

Ahogy Sebastian Cichocki kifejtette, ez az anyag „a lengyel kortárs művészet jelenlegi szellemiségét mutatja meg”. Mint mondta, a kiállítással a lengyel művészetnek azt a fájó, sajgó és beteg idegszálát szerették volna láthatóvá tenni, amely a társadalmi, szociális és politikai viszonyoktól kapja az ingereket, s azokra reagál. Maguk a művészek ezekre az ingerekre válaszolva az utóbbi időben a világ művészi modellálásának új lehetőségeivel próbálkoznak – ez is megfigyelhető a kiállításon. Vagyis az, hogy a legújabb lengyel vizuális művészet jelentős részben interdiszciplináris. Ami azt jelenti, hogy keresi az olyan utakat, melyek lehetővé teszik, hogy a vizuális művészi ábrázolás más művészeti diszciplínák – színház, mozi, kortárs tánc – formanyelvével is élni tudjon.