Turné előtti beszélgetés Pataky Attilával

A kilencvenes évek második felétől az élő fellépések száma megcsappant, a számítógépes zene került előtérbe. Mára viszont, úgy néz ki, stabilizálódott a helyzet. Ti, az egyik legtöbbet koncertező magyar együttes, tapasztaltatok ebből valamit?

Volt, amikor a számítógépes zene kicsit minket is háttérbe szorított, hatással volt a fellépéseink számára. Most azonban nem tudunk annyit játszani, mint amennyi felkérés érkezik.

A szlovákiai turné viszont nem maradhat el!

Nem bizony! Bár most kevesebb fellépésünk lesz, mint az elmúlt években. A határon túli koncerteken mindig nagyobb szerepet kap az improvizáció. Figyelem az arcokat, a színpadról ugyanis minden látható, látom, hogy a közönség mit szeretne, hallom, hogy mit kiabálnak. Az a zenekar vagyunk, amelyik el tudja játszani bármelyik dalát, bármikor. Akár egy szál gitárral, unplugged verzióban, vagy nagyon hangosan. A zene megoldja a nemzetiségi ellentéteket is, amelyeket, meggyőződésem szerint, a politikusok szítanak. Tudom, hogy a kinti koncertjeinken mindig sok a szlovák ember. Ez is figyelemmel követhető a színpadról, látom, hogy őket a zene ejti rabul, mivel a szövegeinket nem értik. Most írjuk az új dalokat a jövő tavasszal megjelenő lemezünkre. Egy már teljesen elkészült, talán játszani is fogjuk nálatok. Isten az úton, ez a címe, és valószínűleg ez lesz a korong címadó szerzeménye. Arról szól, hogy mentem hazafelé a buliról, és egy-két rossz hír miatt magamba fordultam, de otthon, az ablakon keresztül besütött a nap, rám kacsintott, visszakacsintottam, és rájöttem, hogy nincs baj, hiszen szeret az Isten. Vannak feladatok, nehéz próbatételek az életben, ezeket meg kell oldani, és akkor minden más sikerülni fog. Úton vagyunk, és az úton Isten mindig velünk van.

Gondolom, nehéz eldönteni, hogy egy-egy koncerten milyen dalokat játsszatok el.

Ez mindig komoly tusa, sokat vitatkozunk. Abban most egyetértünk, hogy nagyon erős a legutóbbi, Örökség című albumunk, és a visszajelzések is ezt igazolják, ezért erről a turnénkon legalább hét dalt bemutatunk majd. Ha ehhez hozzáadjuk a kötelező slágereket, amelyek nem maradhatnak ki egyetlen buliból sem, akkor máris húsz fölött járunk. Csokorba szedtünk néhány refrént, így adjuk elő azokat, amelyek nem férnek be. Ettől lesz kerek a koncert.

Mennyire kíséred figyelemmel a mai magyar zenei életet?

Ami zene, arról van véleményem, ami nem nevezhető zenének, arról nincs, pontosabban azt nem hallgatom meg. Engem az zavar, hogy újabb és újabb divatirányzatok árasztják el a magyar piacot. Nem tudom, meddig lehet a fiatalságot hülyíteni. Még a legjobb produkciók is dezinformációs kódokat próbálnak beépíteni az agyukba és a szívükbe. Például a Megasztár. A verseny megnevezésével van bajom. A fogalmak teljes gázba viszik a valóságot, elkenődik a lényeg. Sokkal jobb volt a Ki Mit Tud-cím, mert az tényleg utalt arra, hogy majd kiderül, ki mit tud. Attól, hogy elindul egy versenyen, és bent van az első tízben, még nem megasztár, az biztos. Majd idővel, talán. Ha nagyon szorgalmas, kitartó és tehetséges. Ezek a fiatalok mindössze lehetőséghez jutottak, aminek köszönhetően elindulhatnak ezen a rögös pályán, de sztárok csak tizenöt év múlva lesznek. Amennyiben letesznek valamit az asztalra. A magamutogatásnak pedig a sztárság fogalmához semmi köze. Még egyszer hangsúlyozom, nekem csak a Megasztár címével van problémám. A második helyezett lány egy őstehetség. És tizenöt év múlva valóban megasztár lehet belőle. Nem korábban. Most csupán ismert, jó hangú lány. A többiekről meg az a véleményem, hogy városonként lehet öt hasonlót találni. Az viszont tényleg örömmel tölt el, hogy végre ők énekeltek, nem a nagyanyjuk. Végre ismét a teljesítmény került előtérbe. Tudjuk jól, hogy az Európai Unióban, a kulisszák mögött sok érdekes dolog történik, nem mindig az a fontos, hogy nekünk jobb legyen. Ám, ha valaki hat nyelven beszél, és elvégzett két egyetemet, az könnyebben érvényesül, őt nehéz a háttérbe állítani és elhallgattatni. Hiszem, hogy a zenében is így van. A teljesítmény és a tehetség a fontos. (péjé)

Az Edda Művek Szlovákiában

Június 14. – Galánta, szabadtéri színpad

Június 15. – Somorja, Pomlé

Június 16. – Érsekújvár, szabadtéri színpad